Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

302 1*1. országos ülés november 28. 1882. 4 milliót convertáíni akar, minek következtében a függő adósság 18 millióra olvadna le és igy sem olyan nagy terhet, sem olyan nagy bizonytalanságot, mint eddig, képezni nem fogna és e mellett a pénzpiacz megzavarására sem fog úgy hatni, mintha a kormány a nagyobb összeg forgalomban tartása miatt kénytelen gyakrabban változtatni a pénztári jegyek kamatlábát. Mindebből kitűnik az, hogy nem radikális változásra, de a fokozatos fejlődésre és viszonyaink, sőt térkőinknek is fokozatos consolidatiójára van, pénzerőnkhöz és igényeinkhez mérten, kiadásainkban a súlypont és irány fektetve, és azt a meggyőződést menté azokból a pénzügyi bizottság, hogyha lehet is többre vágyni, kell is többre törekedni, most nem lehet többet tenni. Igaz, ez nem bevégzett programúi; de olyan, mint az élet, melyhez mindennek idomulnia kell; akkora viszonyaink fejlesztésében és terheink consolidatiójában a haladás, a mennyire erőnk ér, ki többet vár, az erőnket túlbecsüli, vagy pedig megzavarja azt a szükséges és hasznos egyensúlyt, mely még a pénzügyi egyensítlynál is többre beesülendő, és áll abból, hogy megtörténjék a közbiztonság, eultnralis fejlődés és haladás érdekében mindaz, a mi nélkülözhetetlen és a társadalomnak — fájdalom — még kevéssé kifejlett öntevékenysége által meg nem történik, másfelől pedig az igy keletkező kiadások mértéke ne rontsa az államháztartás mérlegét, sőt annak javítását se nehezítse ; mert csak igy lesz időnk és erőnk arra, hogy a fejlődésben rejlő pénzügyi tényezők keletkezését is bevárjuk és szintén az államháztartás javára fordítsuk. Ez által csak a haladás kényszerítő törvényét kívántam hangoztatni és nem kicsinyelni vagy szem elől téveszteni az államháztartás rendezésének nagy fontosságú érdekét. De talán nem tévedek, ha azt állítom, hogy lassabban bár, de biztosabban és állandóbban el lehet érni annak rendezését, ha sehol el nem maradunk és versenyképességünket a termelés és forgalom minden ágában kifejtjük, mintha összezsugorodunk. Azonban természetesen, szétfutna törekvésünk eredménye és koczkáztatva lenne annak consolidatiója, ha az államháztartás mérlegét nem javítanók. De a pénzügyi bizottság ugy találta, hogy ez irányban is van haladás; mert ha az 1882. és 1883-ik előirányzati deficitet összehasonlítjuk: kitűnik, hogy 8.934,324 forinttal kisebb az, mint a folyó évi. És bár ebből 7.639,300 forint a beruházások apasztására esik; ne felejtsük el, hogy államadósságunk kamatjának 1 és három negyed millióval növekedése részben abból származik, hogy az arany-agiónak 19százalékra; tehát 1 százalékkal az 1882-ikinél magasabbra irányzása és a conversió lassúbb felvétele oly kiadási növekedéssel jár, melyek a conversió és valuta-viszonyok javulásával némileg apadnak és hogy a boszniai rendkívüli kiadásokban mutatkozó apadás állandósítására a békésebb viszonyokkal kapcsolatban lehet kilátásunk. Ne felejtsük, hogy a zimonyi vasút építése befejezéséhez közeledik, hogy a cataster rendkívüli kiadásai 1883-ban utoljára vannak csaknem harmadfél millióval felvéve, hogy a vágvölgyivasut és tiszavidéki vasút vételárának aránylag rövid időre szabott törlesztése gyorsan halad és e két czímen is két milliónyi kiadás beszünésére van kilátásunk. Mindez pedig legalább is azon kilátást nyújtja, hogy ha vizszabályozás és más czímekén még nagy feladatok állanak is előttünk, ezeknek fokozatosan és az imminens veszély bevárása nélkül eleget tehetünk ugy, hogy államháztartásunk javításában is tovább s talán még gyorsabb tempóban is haladhatunk. Ez is nagyon kívánatos és szükséges, de ez viszont első sorban a fedezet további megállapításának módjától függ. Nem osztozhatom abban a naiv hitben, hogy meg nem levő tényezőkre és előttünk nem álló viszonyokra, be nem következett fejlődésre több évre terjedő kibontakozási tervezet, bárhol és bármikor is megállapítható lenne ; magát a fedezetet, a meglevő és áj tényezők fejlődése kell, hogy évről évre megadja. Ez is természetes processus, melyet csak igen kis mértékben lehet erőltetni, különben vagy visszaesésre, vagy csalódásra vezet. És ha látja az ember, hogy 1883-ra is, az ideihez képest, a rendes bevételeket 4 és fél millióval többre lehet előirányozni a nélkül, hogy ez legnagyobb részében az adók nagyobb mérvű előirányzatából származnék, ha tapasztalja azt, hogy ez főleg az állami üzemek és monopóliumok természetes fejlődésével áll kapcsolatban : akkor itt oly tényezők előtt áll, melyeknek fejlődésére és az államháztartás rendezése ériekében való értékesítésére jövőre is lehet számítani. Sőt, hogy például a dohányjövedék és bányaüzemek sokkal nagyobb mértékben fejleszthetők, azt szaktanácskozások bizonyítják. Ha másfelől az átmeneti bevételek közt az államjószágok eladása czím én 5 millióval találkozunk, elmondhatjuk, hogy e téren, mint a pénzügyniinister ur külön jelentésébői kitűnik, a kormány eljárása czélszerü és a hozzákötött aggodalmakat eloszlató volt, mert egyfelől előmozdította a telepítést és másfelől: a magán birtok értékviszonyaira káros hatást nem gyakorolt és mégis jelentékeny összeget szolgáltatott a múltévben is, ez évben is, az államháztartás fedezésére. Ugy hiszem, hogy e szempontok figyelemben tartása mellett nem fogja senki az államjavak értékesítését sem elpazarlásnak, sem veszedelmes nemzetgazdasági intézkedésnek tartani. A pénzügyministernek a jövő évi hiány fede-