Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-141

302 1*1. országos ülés november 28. 1882. 4 milliót convertáíni akar, minek következtében a függő adósság 18 millióra olvadna le és igy sem olyan nagy terhet, sem olyan nagy bizonytalan­ságot, mint eddig, képezni nem fogna és e mellett a pénzpiacz megzavarására sem fog úgy hatni, mintha a kormány a nagyobb összeg forgalomban tartása miatt kénytelen gyakrabban változtatni a pénztári jegyek kamatlábát. Mindebből kitűnik az, hogy nem radikális változásra, de a fokozatos fejlődésre és viszo­nyaink, sőt térkőinknek is fokozatos consolidatió­jára van, pénzerőnkhöz és igényeinkhez mérten, kiadásainkban a súlypont és irány fektetve, és azt a meggyőződést menté azokból a pénzügyi bizottság, hogyha lehet is többre vágyni, kell is többre törekedni, most nem lehet többet tenni. Igaz, ez nem bevégzett programúi; de olyan, mint az élet, melyhez mindennek idomulnia kell; akkora viszonyaink fejlesztésében és terheink consolida­tiójában a haladás, a mennyire erőnk ér, ki töb­bet vár, az erőnket túlbecsüli, vagy pedig meg­zavarja azt a szükséges és hasznos egyensúlyt, mely még a pénzügyi egyensítlynál is többre be­esülendő, és áll abból, hogy megtörténjék a köz­biztonság, eultnralis fejlődés és haladás érdekében mindaz, a mi nélkülözhetetlen és a társadalomnak — fájdalom — még kevéssé kifejlett öntevékeny­sége által meg nem történik, másfelől pedig az igy keletkező kiadások mértéke ne rontsa az államháztartás mérlegét, sőt annak javítását se nehezítse ; mert csak igy lesz időnk és erőnk arra, hogy a fejlődésben rejlő pénzügyi tényezők keletke­zését is bevárjuk és szintén az államháztartás javára fordítsuk. Ez által csak a haladás kényszerítő törvényét kívántam hangoztatni és nem kicsinyelni vagy szem elől téveszteni az államháztartás rendezésé­nek nagy fontosságú érdekét. De talán nem téve­dek, ha azt állítom, hogy lassabban bár, de biz­tosabban és állandóbban el lehet érni annak ren­dezését, ha sehol el nem maradunk és verseny­képességünket a termelés és forgalom minden ágában kifejtjük, mintha összezsugorodunk. Azon­ban természetesen, szétfutna törekvésünk ered­ménye és koczkáztatva lenne annak consolidatiója, ha az államháztartás mérlegét nem javítanók. De a pénzügyi bizottság ugy találta, hogy ez irány­ban is van haladás; mert ha az 1882. és 1883-ik előirányzati deficitet összehasonlítjuk: kitűnik, hogy 8.934,324 forinttal kisebb az, mint a folyó évi. És bár ebből 7.639,300 forint a beruházások apasztására esik; ne felejtsük el, hogy államadós­ságunk kamatjának 1 és három negyed millióval növekedése részben abból származik, hogy az arany-agiónak 19százalékra; tehát 1 százalékkal az 1882-ikinél magasabbra irányzása és a conversió lassúbb felvétele oly kiadási növekedéssel jár, me­lyek a conversió és valuta-viszonyok javulásával némileg apadnak és hogy a boszniai rendkívüli kiadásokban mutatkozó apadás állandósítására a békésebb viszonyokkal kapcsolatban lehet kilátá­sunk. Ne felejtsük, hogy a zimonyi vasút építése befejezéséhez közeledik, hogy a cataster rend­kívüli kiadásai 1883-ban utoljára vannak csaknem harmadfél millióval felvéve, hogy a vágvölgyi­vasut és tiszavidéki vasút vételárának aránylag rövid időre szabott törlesztése gyorsan halad és e két czímen is két milliónyi kiadás beszünésére van kilátásunk. Mindez pedig legalább is azon kilátást nyújtja, hogy ha vizszabályozás és más czímekén még nagy feladatok állanak is előttünk, ezeknek fokozatosan és az imminens veszély bevárása nélkül eleget te­hetünk ugy, hogy államháztartásunk javításában is tovább s talán még gyorsabb tempóban is haladhatunk. Ez is nagyon kívánatos és szükséges, de ez viszont első sorban a fedezet további megállapítá­sának módjától függ. Nem osztozhatom abban a naiv hitben, hogy meg nem levő tényezőkre és előttünk nem álló viszonyokra, be nem következett fejlődésre több évre terjedő kibontakozási terve­zet, bárhol és bármikor is megállapítható lenne ; magát a fedezetet, a meglevő és áj tényezők fej­lődése kell, hogy évről évre megadja. Ez is ter­mészetes processus, melyet csak igen kis mérték­ben lehet erőltetni, különben vagy visszaesésre, vagy csalódásra vezet. És ha látja az ember, hogy 1883-ra is, az ideihez képest, a rendes bevételeket 4 és fél mil­lióval többre lehet előirányozni a nélkül, hogy ez legnagyobb részében az adók nagyobb mérvű elő­irányzatából származnék, ha tapasztalja azt, hogy ez főleg az állami üzemek és monopóliumok ter­mészetes fejlődésével áll kapcsolatban : akkor itt oly tényezők előtt áll, melyeknek fejlődésére és az államháztartás rendezése ériekében való értékesí­tésére jövőre is lehet számítani. Sőt, hogy például a dohányjövedék és bányaüzemek sokkal na­gyobb mértékben fejleszthetők, azt szaktanács­kozások bizonyítják. Ha másfelől az átmeneti bevételek közt az államjószágok eladása czím én 5 millióval találko­zunk, elmondhatjuk, hogy e téren, mint a pénz­ügyniinister ur külön jelentésébői kitűnik, a kor­mány eljárása czélszerü és a hozzákötött aggodal­makat eloszlató volt, mert egyfelől előmozdította a telepítést és másfelől: a magán birtok érték­viszonyaira káros hatást nem gyakorolt és mégis jelentékeny összeget szolgáltatott a múltévben is, ez évben is, az államháztartás fedezésére. Ugy hiszem, hogy e szempontok figyelemben tartása mellett nem fogja senki az államjavak értékesíté­sét sem elpazarlásnak, sem veszedelmes nemzet­gazdasági intézkedésnek tartani. A pénzügyministernek a jövő évi hiány fede-

Next

/
Thumbnails
Contents