Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
296 ,4 °* orsz *&<» Wés november 27, 1882. ügynek ismeretével bírnak, folyjon le az ügy, akár tekintetbe vegyem a vádlottaknak érdekét, akár pedig a t. interpelláló által kiemelt társadalmi érdekeket, mindezen szempontokból ezélszerübbnek tartottam, hogy az eljárás azon törényszéknél maradjon, a hol kezdeményeztetett és eddig folyt. (Elérik helyeslés.) Ennélfogva ezen kérdésére határozott válaszom, hogy eddigelé a delegálás egyátalában szándékomban nincsen. (Általános élénk helyeslés.) T. ház! Az eddig mondottakból talán méltóztattak meggyőződni, hogy én nem mulasztottam el semmit, ami az én hatásom köréhez tartozott. Gyakoroltam a felügyeleti jogot, gyakoroltam azon korlátok és határok között, a melyeket a törvény megszab, de tartózkodtam és tartózkodni fogok ezentúl is és mindig, hogy a bíróság törvénybiztosította hatáskörébe beleavatkozzam. (Általános élénk éljenzés.) Mert meggyőződésem az, hogy a judicaturának a törvényes határok közötti önálló gyakorlása a polgári rend és szabadság egyik legnagyobb biztosítékát képezi. (Hosszantartó, általános helyeslés. Élénk éljenzés a szélső baloldalon.) Az eljárás folyamatban van. Éljenek az illetők a törvény es eszközökkel és ha a t. interpelláló ur azt mondotta, hogy szükség lett volna kimutatni, hogy Magyarországban az igazságszolgáltatás áthághatatlan válaszfalat képez, amelyen a szenvedélyeknek rést törni nem lehet: úgy szabad legyen nekem kifejezni azon meggyőződésemet, hogy bíróságaink csakugyan befogják bizonyítani ezen esetben is, hogy az igazságszolgáltatás Magyarországban áthághatatlan válaszfalat képez, melyen sem a szenvedélyek, sem az elfogultság, sem semminemű más illetéktelen befolyás rést törni nem képesek. (Hosszantartó, általános, zajos helyeslés. Éljenzés a szélső baloldalon.) Mezey Ernő: T. ház! A t. igazságügyministerur válaszára én is pontonként fogok felelni. A t. igazságügyminister ur az első kérdésemre azt feleli, hogy a nyíregyházi törvényszék a vizsgáló biró kiküldésében helyesen járt el azért, mert eleinte nem rendelkezett mással, mint azzal az egy aljegyzővel, később pedig nem hívhatta vissza az aljegyzőt, hogy ha magát a törvényszék elnöke gyanúnak kitenni nem akarta. Én tökéletesen értem azt. A nyíregyházai törvényszék előttem is igazolva van, vagy ha nem, legalább mentve van. Én is tudnék annak eljárására mentséget találni és pedig akár százat. De a mire én nem tudok mentséget találni, az az igazságügyminister úrnak eljárása. Itt a képviselőházban Istóczy Győző t. képviselő úr már az első interpell átlójában kérdést tett az iránt, vájjon gondoskodik-e a kormány, hogy a zsidó pénzhatalom e törvényszéket meg ne vesztegesse. És ide hozhattam volna a képviselőházba a hírlapok ezikkeit és levelezéseit, melyek mindjárt az ügy kezdetén világosan figyelmeztettek, hogy ha a nyíregyházi törvényszék a vádlottakat felmenti, a közönség előtt mindenesetre gyanúnak fogja kitenni magát. Hanem mi volt ily körülmények közt az igazságügyminister urnak kötelessége ? Nem-e épen az igazságägyminister urnak volt kötelessége ily válságos körülmények közt erkölcsi támogatást kölcsönözni a nyíregyházi törvényszéknek ? Arra kellett várni az igazságügyminister urnak, hogy a védő, az ügyész fogják más vizsgálóbíró kiküldését kérni ? A védők és az ügyészség ugyanazon helyzetben voltak, mint a törvényszék. Egyedül az igazságügyminister urnak, ki az igazságszolgáltatásnak legfőbb őre, ki a locális érdekek befolyásának nem volt kitéve, kellett éreznie kötelességet. „ Az igazságügyminister ur által kibocsátott szabályrendelet 25. §-a azt mondja: „Hogy ha a feljelentés a törvényszékhez történik, akkor a törvényszék elnöke fontosabb esetekben bírót, kevésbé fontos esetekben jegyzőt biz meg a vizsgálattal. Hogy a törvényszék szigorúan nem tartotta magát ehhez, azt megengedem, de az nem engedhető meg, hogy az igazságügyminister a sérelmet nem orvosolhatta volna. Akár kérték, vagy nem kérték az ügyvédek, vagy az ügyészség, az igazságügyminister urnak épen ezen szakaszra támaszkodva, különösen akkor, mikor látta, hogy baj van, hivatalból kellett volna intézkednie. (Mozgás.) A második kérdésre azt válaszolja az igazságügyminister ur, hogy Scharf Móriczot nem mint tanút, hanem mint bíínpalástolót tartották fogva és mihelyt kiderült ártatlansága, szabadon bocsátották. Megengedi a t. ház nekem ezt a kifejezést, de ki kell mondanom, hogy itt megáll az eszem. (Derültség.) Elbeszélték nekem Scharf Móricz öcscsének vallomását, én ugy tudom ez informátiókból, hogy Bary vizsgáló biró, mikor először megjelent Eszláron, azt a 4 éves kis fiút ölébe vette, megczirógatta és megkérdezte, mit tud, erre azt felelte a fiu, hogy becsaltuk a lányt, a mama befogta a száját, a Móricz tartotta a kezét, az apa vágta, én meg tartottam a tányért. (Derültség. Mozgás.) Ezt az elbeszélést én,t. ház, oly curiosumnak tekintettem, hogy akárki mondta is, sem mint képviselő, sem mint hírlapíró semmi hasznát nem vehettem. Most az igazságügyminister urnak szájából kell hallanom, hogy ez a tényállás csakugyan igaz és hogy csakugyan ez a 4 éves fiu vallomása alapján bátyját mint bűnpártolót fogva tartották. (Mozgás. Halljuk!) Szalay Imre (közbeszól): Egyszer az a baj, hogy czirógatják máskor az, hogy verik. Mezei Ernő: Ezt én elképzelhetetlen dolog-
