Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
140. országos ülíg gáló biró sem végzéseket nem közlött, sem vizsgálati iratokat rjságokban közzé nem tett. Szalay Imre: A kir. ügyész tette. (Zaj.) Pauler Tivadar igazságügyminister: Mondom, se nem közlött, se pedig azokat el nem árulta. Hogy és miként jutottak ki azok a hírek, ezt bebizonyítani, ezt constatálni nagyon nehéz, főkép ha szemügyre vesszük, hogy a mint az elnök mondja, a Nyíregyházán és Tisza-Eszíáron megjelent számos tudósítók úgyszólván a vizsgáló biró után is nyomozást tartván, az általuk kihallgatott tanukat újra kihallgatták. (Élénk derültség.) A hol a tényt a név aláírásánál fogva constatálni lehetett, ott a megfelelő intézkedések megtörténtek. Én részemről mind a törvényszéki elnököt, mind pedig a kir. főügyészt figyelmeztettem, hogy intézkedjenek, miszerint a vizsgálatra befolyással levő tények idő előtt a közönség elé ne jussanak. És igen helyesen mondja véleményem szerint a törvényszéki elnök, hogy a vizsgáló biró, a kit arról vádolnak, hogy a vizsgálat sikerének biztosítására törvényben tiltott eszközökkel is élt volna hogy a vizsgálóbíró észszerűtlenül cselekedett, sőt a maga czélja elérését, t. i. a vizsgálat eredményének biztosítását meghiúsította volna, hogyha ő idő előtt a közönség elé maga juttatja azon tényeket, a melyek fonalán talán sokkal könnyebben és sikeresebben juthat a végeredményhez, mint ha azok már előre tudva és közölve leitek. (Helyeslés.) A t. interpelláló ur azt mondja, hogy bizonyos irányú áramlattal szemben az igazság legfőbb érdeke lett volna, hogy a nyomozás, a bírói eljárás a szenvedélyek illetéktelen befolyásától megóvassék. Teljesen osztozom ezen nézetben, csakhogy egy lépéssel tovább megyek, nemcsak egy irányú, hanem minden irányú befolyástól. (Élénk helyeslés), mind a közvádlót, mind a vizsgáló, mind az itélő bírákat, mind a védőket megkeli óvni. Senki sem sajnálja jobban, mint én, hogy azok által, a mik idő előtt közhírré tétettek, a vizsgálatnak a lefolyása és sikere nagyban veszélyeztetve lett. De szemben a szabad sajtóval, nekem eszközeim nem voltak, hogy én ezt előre meggátolhassam. (Helyeslés a szélső haloldalon.) Arra a kérdésre, hogy intézkedtem-e az iránt, hogy az „Egyenlőség" ellen a sajtópör megkezdessék azon compromittáló állítások miatt, a melyek annak egyik számában Bary József ellen megjelentek. Szalay Imre (közbeszól): Nem érdemes! (Zaj.) Pauler Tivadar igazságügyi minister: Őszintén megvallomnem vagyok barátja annak, hogy minden állítani vád, gyanúsítás miatt, mely egy vagy más lapban megjelent, az esküdtszéki bírósági apparátus mozgásba hozattatván, a magában véve o~?™.h r 27. 1852. ($95 jelentéktelen dolognak jelentőség tulajdonittassék. (Élénk helyeslés.) Én a római történetíróval tartok: „Spreta vilescunt, quae si irascaris gravia fiunt. K (Átalános helyeslés.) Azonban ha biró, bírósági hivatalnok, királyi ügyész, oly kérdésekben támadtatik meg, melyek a bíróság eljárásának integritását illetik, ezen esetekben mindig hajlandó vagyok megadni a meghatalmazást, hogy a rágalmazások miatt az eljárás megindittassék, a mennyiben ezek tudniillik oly tényekre vonatkoznak,a melyek, ha igazak volnának, a bíróság előtt megtoroltatnának. (Helyeslés.) Meg is fogom temni az intézkedéseket annak idején és azokat annál inkább meg kell tenni, mert a vizsgáló bíró Bary is hozzám folyamodott, hogy meghatalmazás adassék azon ellene szórt — mint állítja, alaptalan — gyanúsítások, rágalmak, birói megtorlására. Hogy az eddig nem történt meg, annak oka, hogy miután az ő vádja főképen a védők ellen irányult, ezen ugy is bonyodalmas ügy lefolyása ezen incidens által, még inkább megnehezittessék, befejezése elhalásztassék. (Helyeslések.) A mi az Egyenlőség czikkét illeti, melynek tartalmát nem ismertem, felszólítottam a királyi főügyészt, a kit a sajtó fölötti felügyelet első sorban illet meg, hogy tegyen nekem ez iránt véleményesjelentést és ennek alapján azt fogom tenni, a mit a törvény és igazság megkíván. (Általános helyeslés.) A mi az utolsó kérdést, a delegálást illeti, erre nézve az volt a kérdés, vájjon van-e szándékomban azok után, a mik történtek, más törvényszéket kiküldeni, delegálni? T. ház, egyik sarkalatos tőrvénye az országnak azt mondja, hogy senkit illetékes bírájától elvonni nem szabad. (Élénk hoszszas helyeslés a szélső baloldalon.) Vannak esetek. melyekben a törvény ő felsége nevében az igazságügyministert arra felhatalmazza, hogy más bíróságot küldjön ki. Ez akkor történhetik, mikor a törvényben meghatározott elfogultsági esetek forognak fenn. A büntető eljárásra nézve ezeket ugyan a törvény külön meg nem állapítja, de megállapította a polgári perrendtartás és ennek nyomán szokott az igazságügyminister per analógiám a bűnügyekben is eljárni. Felhatalmazza őt a törvény a delegálásra az elfogultsági eseteken kivül akkor is, hogy ha a delegálásra igen fontos czélszerűs r égi okok alapot szolgáltatnak. Én t. ház, eddigelé a nyíregyházai törvényszékre nézve oly okot nem találtam, mely annak elfogultságát megállapítaná s ennélfogva a delegátiót szükségesnek nem tartottam. (Általános élénk helyeslés.) A mi pedig a czéíszerííséget illeti: épen annak az ellenkezőjét következtetem és úgy hiszem, akár tekintetbe vegyem az objectiv igazságszolgáltatás érdekét, mely azt követeli, hogy ott, a hol a bizonyítékok a legkönnyebben előállíthatók, ott, hol az
