Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
294 14 ®- •rucágn Uei n«v«Mber 17. 1SS2. Annak az indokolására, hogy miért bízta a vizsgálatot Bary József aljegyzőre, a törvényszéki elnök, általam felszólítva, az imént általam megérintett körülmények felsorolása mellett kijelentette, hogy a feljelentést annyira valószínűtlennek, sőt hihetetlennek találta, hogy ő annak fontosságot a maga részéről akkor nem tulajdonított. Később az ügynek fordultával, a közérdeklődés felkeltével, többé, ugy mondja, nem ruházhatta át másra, nemcsak hogy a vizsgálatnak szálai, melyek az illetőnek kezében voltak, az átruházás által meg ne szakadjanak, össze ne bonyolitassanak, hanem azért is, mert ő a legnagyobb gyanúsításoknak tette volna ki magát, hogy ha később a vizsgálatot másra bizza. (Helyeslés.) Hozzájárul t. ház, hogy a birák közül többen vannak, kik a vizsgálattal vagy egyátalán nem, vagy ritkábban foglalkoztak: figyelemmel kellett lenni azon körülményre, hogy a végtárgyalásnál a kellő számú bírákat tartsa fen maga számára, azon kivül az imént megnevezett vizsgáló biró már több izben, azelőtt már a kisvárdai járásbíróságnál vizsgálatok alkalmával ügyességének, pontosságának és teljes megbízhatóságának több jelét adta, (Helyeslés) az elnök pedig hozzá tette még, hogy mint közel harmincz esztendeje szolgálatban álló férfiú, meg tudja és meg bírja ítélni az illetőnek képzettségét s ennélfogva a felelősséget ezen tetteért tökéletesen magára vállalja. (Helyeslés.) Én t. ház, ily körülmények közt nem tarthattam indokolatlannak, hogy a törvény által az elnöknek adott jog gyakorlatába beleavatkozzam, (Helyeslés) én nem tartottam indokoltnak, hogy én akármily mérvben a vizsgáló biró kinevezésére befolyást gyakoroljak, felelősségre pedig a törvényszék elnökét anaál kevésbé vonhattam, mert a felhozott indokokon kivül a vizsgáló biró ellen sem az ottani királyi ügyészség, sem pedig az oda kirendelt főügyészi helyettes, sem végre, miután a vádlottak védőket neveztek, ők maguk sem tettek kifogást, sőt az utóbbiak, habár több panaszszal éltek is a vizsgáló biró ellen, azon beadványokban, melyet ugy hozzám, mint a törvényszékhez intéztek és a melyeket a hírlapokban is közzé tettek, határozottan kijelentették, hogy más vizsgáló bírónak kijelölését nem óhajtják, nehogy a vizsgálatnak netalán rajok kedvező sikere változásnak tulaj donittassék. (Helyeslés). Másik kérdés volt, hogy nézhettem el a törvény széknek azon törvénysértését, hogy Scharf Móriczot hónapokon át, habár bűnrészességgel gyanúsítva nem volt, fogva tartotta ? E tekintetben meg kell érintenem, hogy eleintén Scharf Móricz ur, ha nem is bűnrészesség, de esetleg a btínpalástolás gyanújában állott, nem Scharf Móricz vallomása szolgált bizonyos személyekre irányuló gyanú okául kiindulásául, hanem azon kisebb testvérének elbeszélése, melyet ő a faluban tett. Ezért Scharf Móricz néhány napig a községi elöljáróság felügyelete alatt és május 22-től 27-ig pedig előlegesen letartóztatva volt. Tehát nem hónapokról, hanem néhány napról lehet szó. Mikor az előleges letartóztatás meg lett szűntetve, akkor a vizsgáló biró a fogház-rendtartás 13. §-a értelmében, mely szerint ha valamely fogoly gyermekei koruk, testi alkatuk, vagy egyéb viszonyainál fogva a bíróság gondoskodását teszik szükségessé, akkor vagy a polgári bíróság, vagy a politikai hatóság utján azoknak valamely intézetben vagy rokonoknál való elhelyezésérői kell intézkedni, az iránt a szükséges lépéseket megtette, midőn az előleges letartóztatás megszüntetésével megkereste Szabolcs megye alispánját, hogy ezen fiúnak elhelyezéséről gondoskodjék. Addig pedig, míg az alispán nem intézkedett, a királyi ügyésznek hozzájárulásával nem ugyan fogva, nem is a fogházi szabályok alkalmazása mellett, de ott a fogház udvarán azon helyiségben, hol a fogházőrök vannak elhelyezve, tartatott. Az alispán helylyel nem rendelkezvén, megkereste az ügyészséget, hogy a fiu ott maradhasson, ott tartózkodhassak, — a mint magát kifejezte — személybiztonsága szempontjából is. Ott maradt addig, mig a kir. főügyész kezdeményezése folytán átvette az alispán, a kinek már most felügyelete alatt még jelenleg is a vármegyeházában élelmeztetik és tartatik. így lévén a dolog, a kir. törvényszéknek én nem nézhettem el semmi intézkedését, mert az ez ügyben nem is intézkedett. A fogházi felügyelet első sorban az ügyészséget illeti. A vizsgálóbíró megkereste a politikai hatóságot, a politikai hatóság megkereste az ügyészséget, hogy addig, mig alkalmas helyiségről nem intézkedik, ott tartsa, de nem mint fogolyt, nem mint a fogházszabályok alatt álló egyént. Miután a kir. főügyész az eltávolítást elrendelte, sem ő, sem a kir. ügyész nem vádolhatók, mert a kir. ügyész addig tartotta ott a mig más elhelyezésére alkalom nem nyílt, a főügyész pedig épen az eltávolítást elrendelte: akkor átadatván az alispánnak, a nevezetteket sem lehet az iránt felelősséggel vádolni. Utóbb azután a védők kifogást tettek ugyanezen intézkedés ellen, de kihallgattatván a fiú szülei, azok belenyugodtak, a politikai hatóság intézkedésébe. Az interpellatio harmadik kérdése az volt: hogy miképen nézhettem én el azt, hogy a vizsgálóbíró közölvén a végzéseket s a vizsgálati titkokat, azokat az indulatnak úgyszólván áldozatává, martalékévá tette, azoknak befolyása alá helyezte. A nyíregyházi törvényszék elnökének határozott kij elentése folytán állíthatom, hogy a vízs-
