Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
140. országos ülés november 27. 1882. §83 intézkedéseik ellen a jogorvoslat nem a belügyministerhez, nem a home secretaryhez, hanem az ország főtörvényszékeihez tartozik, melyek meg vannak bizva a békebirák által vezetett birói fiinctió ellenőrzésével. Azon állításomat fentartom tehát, hogy Angliában csakis bírónak, csakis birói minőségben van joga elrendelni a nyomtatványok lefoglalását. (Helyeslés bal- és szélső haloldalon.) Polónyi Géza: T. ház! Mindenekelőtt őszinte bensőíeg érzett örömömnek adok kifejezést a felett, hogy a mérsékelt ellenzék oly jeles szónoklatokkal vett részt e vitában és oly hathatósan támogatta azon álláspontot, melyet e vitában elfoglalni szerencsés vagyok. Fényes bizonyítékát adta ezzel a mérsékelt ellenzék annak, hogy akkor, midőn e pártnak egyik jelen volt tagja a kérvényi bizottságban a belügyminister ur felett a kegyelem jogát gyakorolta, ezt nem a párt nevében, hanem csak saját egyéni nézetének kifolyásából tévé; — midőn a kegyelem tényét a belügyminister ur csak egy embernek köszönheti. T. ház! Szememre vettetik, hogy a törvénysértés kérdésénél miért hoztam elő az antisemita kérdést. Hát t. ház, én megvallom, hogy az én álláspontom, ha tisztán csak a törvénysértéssel kell vala foglalkoznom, sokkal könnyebb és egyszerűbb lett volna; ha még sem ezt a terrénumot választottam, ezt azért tettem, mert daczára annak, hogy fiatal képviselő vagyok, birok mégis annyi tapasztalással és gyakorlati érzékkel, hogy ismerjem a ministerelnök és belügyminister ur azon szokását, hogy oly fegyverekkel védelmezi magát, a melyek hozzá épen nem illők és az igazságnak nem ritkán meg sem felelnek. Jól tudom, hogyha mi csak a törvényesség kérdését vetjük fel, a belügyminister ur lesz az, a ki szemünkre veti, hogy mi az antisemita iratokat védjük. Hiszen / hallottuk az előadó úrtól azon vád kifejezését. És még mi történt? Hát én a sajtószabadsággal congruens vagy legalább is parallel fogalomnak tartom a sajtó iránti feltétlen tiszteletet; ezen tiszteletnél fogva jutottam én azon helyzetbe, hogy a kormánypártnak vezérorganumát elolvastam és abban azt látom, hogy Istóczyt. képviselő ur az ő antisemita álláspontjánál fogva itt a házban engem megtámadott, az előadó ur is szememre vetette, hogy éo semiticus szempontból hibáztatom az eljárást. Es íme mit mond ma a kormánypárt vezérlapja a „Nemzet" ? azt mondja: hogy Polónyi iparkodott ugyan válaszfalat emelni maga és az antisemitismus között, de e válaszfalat önmaga döntötte le, midőn az antisemiticus röpiratok elkobzását kárhoztatja, igy az antisemitismus zászlója alatt ment ő és pártja a vitába. Bocsánatot kérek t. ház, én ezt másnak, mint irányzatos insinuatiónak nem tekinthetem. Tudom én, t. ház, hogy roszul esik a kormánypártnak és vezérorganumának, hogy mi tiltakozunk ezen felfogás ellen, de másrészt méltóztassék a képviselő ur is tudomásul venni, hogy én már a kérvényi bizottságban éreztem szelét annak, hogy igenis ez lesz az, mit ellenünk vádul fel fognak hozni és ime látjuk is, hogy daczára annak, miszerint a legerősebb tiltakozásunkat fej eztiik ki e lehető feltevés ellen, mégis az igazsággal homlokegyenest ellenkezőleg ily vádakat hoznak fel ellenünk, (igás! a szélső baloldalon.) De t. ház. nemcsak a Nemzet, a kormánypárt vezér orgánuma, hanem a többi kormánylapok és (Felkiáltások balról: nincs is több!) pl. a Pesti Hirlap és az objectivitásáról dicséretesen ismert Pester Lloyd is (Élénk derültség) ebből a szempontból fogják fel a dolgot és azt mondják, hogy mikor én ezt állítottam, hogy a 625,000 izraelita érdekében történt a közbelépés, hogy azon izraelitákat megnyerje a kormány magának: más az én álláspontom nem lehet, mint antisemita. Bocsánatot kérek, nézetem ez: fentartom ma is, a mit állítottam, fentartoin, hogy az antisemitismus propagandája a kormánypártban vert gyökeret, onnan nőtte ki magát azon terebélyes fává, melynek gyümölcseit maga a pártvezér is eltagadta. IstÓCZy GyŐZÖ: Hála isten! hogy terebélyes fa. (Zaj jobbfelöl.) Polónyi Géza: En voltam az, ki a kormánypártot annak idején, mikor Szalay képviselőtársam mentelmi jogának védelmezésében felszólaltam, a kormányt figyelmeztettem azon propagandára, melynek veszélyeit ma látjuk s melyet addig, inig a vezér a kormánypárt kebelében volt, csirájában elfojtani jónak nem látott. Kijelentem azonban, hogy ma is, jövőre is mást nem értek ez alatt, hogy egy veszélyes propagandának eleje vétessék, mint azt, hogy mindig a törvényes eszközökkel kell azt megelőzni és soha a törvénytelenség terére nem lépni, mig a törvényes eszközök kielégítők. (Felkiáltások bal felől: Mindül!) Hát hisz azok mindig kielégítők. Ezeknek előrebocsátása után legyen szabad kifejeznem a kormánypárti sajtó részére azon alázatos kérelmemet, hogy ezen enuntiatióim után lesznek szívesek reetificálni azt, hogy csakugyan nem az antisemita zászló alatt ment e párt (Szóló a szélső baloldalra mutat) a vitába, hanem a sajtószabadságot védelmezte és a törvénytelenség megtorlását követelte. Áttérek ezután a vita folyamán elmondottakra. (Halljuk!) A t. ministerelnök ur beszédével kell kezdenem. A ministerelnök ur jónak látta azzal kezdeni, hogy gunyorosan megjegyzé, hogy bizony Örül rajta, hogy a kérvényi bizottságban nem fogadta el nézetemet, mert ime az országot és naplónkat megfosztotta volna egy jeles beszédtől. Én tudom, hogy a sajtószabadságnak nem én vagyok a házban a leghivatottabb bajnoka. Tudtam én azt is és ime nem csalódtam, hogy nálam sokkal hi36*
