Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-140
140 orszsígos fil«'s november 27. 1882. 281 Polónyi képviselő ur oly keményen elítélt. (Helyeslés a jobboldalon. Ellenmondás a szélsőbalon.) Valóban t. ház, Polónyi képviselő ur beszédére és a különvéleményt pártoló képviselő urak álláspontjára sajátságos világot vet Istóczy képviselő ur beszéde s azon hatás, melyet az a háznak ezen és csakis ezen szögletében (a szélsőbalra mutat) felidézett. (Szalay Imre közbeszól: Mindenütt hatott az!) S én az előttünk fekvő kérdés megítélésénél nem utolsó szempontnak tartom annak megfontolását, hogy a rosszalást kimondó indítványok elfogadásának motívumaival sokak részéről miként játszik össze a titkos vagy be is vallott rokonszenvezés az antiszemiticus mozgalommal, azon agitatióval, mely a nyomtatványok elkobzása által magát megbénítva látta. (Tetszés a jobboldalon.) Istóczy képviselő úrral nem szándékozom ez alkalommal hosszasabban vitatkozni. Ezen szerencsében egynehányszor részesültem már sugy mint ő, fentartom azt magamnak későbbre is. Csupán egy észrevételére kívánok válaszolni, megadva indokolását annak, hogy határozati javaslatát miért nem fogadom el. T. képviselőtársam azt mondja, hogy sajátságos fátuma az, hogy valahányszor egy kérvény ügyében felszólal, a bizottság határozati javaslata mindig ugy hangzik, hogy a ház intézkedés szükségét nem látja. Azt hiszem, hogy miután t. képviselőtársam, mint különvéleménye bizonyítja, a most szóban forgó ügyet is azon felfogás szempontjából itéli meg, mely felfogásnak e házban ismételten kifejezést adott, neki legkevesebb oka van ezen határozati javaslat és ezen fátum felett csodálkozni. Mert a ház többsége az ő felfogásában nem osztozott eddig és hitem az, hogy akárhányszor fogja felfogását kifejteni, mindig ugyanazon jelenséggel fog találkozni. (Helyeslés jobbfélöl.) Szalay Imre: Próbáljuk meg csak titkos szavazással. (Egy hang a jobboldalon: Az már más! Derültség.) Berzeviczy Albert előadó: Áttérek Hódossy t. képviselőtársam beszédére, melyre csak két észrevételt szándékozom tenni. En azt mondtam, hogy a 48-iki sajtótörvény hézagos és felületes, mert nem adja meg a zugsajtó bizonyos, minden politikai jelleget nélkülöző kihágásaival szemben azon rendszabályokat, a melyeket az általam idézett eléggé szabadelvű külföldi törvények megadnak. Ebből a t. képviselő ur azt magyarázta ki, hogy én a sajtótörvényünkben lefektetett elvről kicsinyléssel gondolkozom. Idézem szó szerint szavait: „Azt hiszem, hogy ezen törvény belbecse közszabadságunk biztosítására vonatkozó korderejében sokkal magasabban áll, semhogy valaki annak technikai szervezetét mitizálni merészelhetné." Erre válaszom az, hogy a legmagasztosabb elvek is lehetnek igen hiányos formába öltöztetve és hogy Francziaországban épen a múlt évben látKÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. ták szükségesnek egészen új sajtótörvényt alkotni, mely az előbbi törvény rendelkezéseit nagyrészt hatályon kivül helyezte, a mi annak tanújele, hogy a franczia republicanusok a sajtótörvény szerkezetének, egyes rendelkezéseinek megváltoztatásában nem látnak a sajtószabadság ellen intézett merényletet, mint a t, képviselő ur. Másik megjegyzése a t. képviselő urnak, a melyre válaszolni tartozom, az, hogy „veszélyes felfogás az, hogy a sajtóügyeket el lehet vonni az esküdtektől és az arra rendelt bíráktól, mert van egy más fórum, t. i. a kormányt ellenőrző parlament.* Megvallom, nem tudom, hogy a t. képviselő ur hol és mikor hallotta ezen felfogás nyilvánítását, de hogy ezen vita folyamán nem hallotta, arról tanúskodik a napló. Ha valamely közveszélyes természetű sajtótermékek a rendes bíró eljárása iránti intézkedések egyidejű megtétele mellett lefoglaltattak, a végből,hogy a megbízó hatóságokhoz fölterjesztessenek és ez által ugyancsak a rendes bírónak adassanak át, ez által azt hiszem, hogy azok nem vonatnak el az arrarendeltrendes biráktól,annál kevésbé az esküdttektől, a kik törvényeink és rendeleteink értelmében csupán csak a vádlott bűnösségének kérdésében lévén hivatva verdietet mondani, ellenben a nyomtatványok előleges lefoglalása iránt egyátalában nem is intézkedhetnek. Az oly eljárás, a melyről a t. képviselő ur szólott, igenis lábbal tapodása volna a törvénynek, de a t. képviselő ur nem fog ez idő szerint oly parlamenti többséget találni Magyarországon, amely az ily eljárást helyeselné. (Helyeslés a jobboldalon.) Szilágyi Dezső képviselő ur szíves volt saját feíj egyzéseimből helyreigazítani azt, a mit én bizonyos angol sajtóügyi praeventiv rendszabályokról mondtam. A t. képviselő ur meggyőződhetik róla, hogy én ezt az angol sajtótörvények szó szerinti fordításából mondtam el itt, hivatkoztam a kötetre és fejezetre, a melyben azon törvény olvasható, tehát távol állott tőlem a szándék — s azt hiszem, hogy ezt a t. képviselő ur is elismeri — hogy az angol törvényt félremagyarázzam. A t. képviselő ur meg fogja engedni, hogy két állam és különösen Anglia és Magyarország közigazgatási és bírói intézményei közt a párhuzamot megvonni igenigen nehéz; de ha ugy a police niagistrate, mint a justice of the peace hatáskörét a maga egészében szemléljük, akkor azt hiszem, hogy azt a mi viszonyaink és fogalmainkhoz viszonyítva határozottan a közigazgatási hatóságok körébe kell utalni. (Helyeslés a jobboldalon.) Ezenkívül a t. képviselő urnak csupán egy passusára kívánok utalni. 0 ugyanis azt mondja, hogy a kérvényi bizottság határozati javaslata igen veszélyes, mert az administativ önkényt csempészi be a sajtótörvénybe. Utalok a sajátságos ellenmondásra, hogy Győry Elek t. képviselő ur 36
