Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-139

276 érintve, megtámadva, hallgatnak és hozzájárulni akarnak azon végzéshez, melyben állandó veszé­lyeztetése rejlik azon szabadságnak, melyet önök annyi nyilatkozattal védtek és melynek megvédé­sére most önöket ha egyéb nem, legalább önök ezíme kötelezi. (Ugy van, ugy! a bal- és szélső baloldalon.) Én nemcsak ezen a politikai következetlen­ségei! csodálkozom, de Ivánka t. képviselő ur kegyes engedelmével csodálkozom az igazságügy­minister urou is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áz i gazságügy minister ur régen hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy midőn azt a kötelességét kellene teljeatnie, hogy a törvény­ben megirt hatáskörök és az igazságszolgáltatás számára a rend és szabadság biztosítékául fen­tartott hatáskör érintetlenül hagyassék s midőn a belügyminisíer urnak már eddig többrendbeli intézkedésével e hatáskörök megbomlasztattak s ezen eljárás ellen néha azon oldalról is, ezen oldal­ról pedig mindig szó emeltetett: egyetlen ember marad néma Magyarországon s a magyar parla­mentben, épen az az ember, a ki magas állásá­nál és kötelességénél fogva első sorban kellett volna az igazságügyi hatáskör csorbítása ellen benn a cabinetben és itt a parlamentben felszólalni. . . . Madarász József (közbeszól): Nem engedi a fő mandarin! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső: És ennem hiszem, t. ház, hogy a szavaimba egyik korábban közbeszólott kép­viselő ur nézete szerint Magyarországon elértük volna azt az időt, hogy ne legyen szabad csodál­kozni a felett, ha valaki hivatalos állásával járó legfontosabb kötelességét elmulasztja. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Részemről, í. ház ! teljesen osztozom Hódossy képviselőtársam azon véleményében, hogy a kér­dést meg kell tisztítani a mellékelemektől, melyek­kel azt elhomályosítani törekedtek; de másrész­ről azon meggyőződésben vagyok, hogy sokkal becsesebb érdek forog fenn itt, hogysem mi meg ne kísértsük a szenvedélyek tűzköréből hűvösebb athmosphaerába átültetni a kérdést, azon remény­ben, hogy Önök óvakodni fognak azután ezen törvénysértésre indirecte, vagy egyenesen helyes­lésüket ráadni, melyre nézve nem foghatják tagadni, hogy az valóságos felforgatásra vezető elvet foglal magában. (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Volt-e valaki, ki kétségbe vonta azt, hogy itt a köz­igazgatási hatóságoknak s a belügyministernek az az eljárása, hogy a bírói ut teljes mellőzésé­vel nyomtatványokat zár alá vesz és lefoglal, volt és van-e valaki, ki kétségbe vonja, hogy ez a sajtószabadságnak első biztosítékát, mely abban áll, hogy a biróra és csakis a biróra van bizva ezen intézkedésre való hatalom, a bírósági utó­lagos eljárásnak következése, folytatása mellett, van-e valaki önök közül, ki ezt tagadni merészli? T3mber 20. 1882. Senki sincs. És én csodálkozásomat fejezem ki, hogy a t. előadó ur azt állítja ennek védelmére és önök azt helyeslőleg elfogadják, hogy a sajtó­szabadság es az 1848: XVIIL t.-cz. szellemével e gy ilyen intézkedés nem ellenkezik. Én számos alkotmányban olvastam a sajtó­szabadságot megírva, számos biztosítékát és fel­fogását ismerem a sajtószabadságnak, de azt a nemét a felfogásnak, mely azt mondja, hogy midőn a közigazgatási hatóság önmaga dönti el azt, hogy valamely nyomtatvány bűnös tartalommal bir-e vagy nem — eldönti az által, mert azon nyomtatvány terjesztését a maga hatalmával meggátolja — midőn a bírói ut és az abban fekvő biztosíték ezeu előleges lépésnél teljesen mellőztetik , én olyan sajtószabadságot, mely ezen administrativ önkénynyel kiegészíthető volna, az egész világon nem ismerek. És azok, kik a sajtószabadság elméletét megalkotják, azok, kik alkotmányokba azt beirtáik, azok kik a sajtó­ban védelmezték, azok, kik annak áldásait azon hosszú idő óta, mióta megszületett, és elterjedt Európában élvezték, azok ilyen sajtószabadság­ról fogalommal nem bírtak, (ügy van! balfelöl.) Nekünk, a magyar parlamentnek volt fentartva azon szerencse, kogv a sajtószabadsággal és a 48. sajtótörvény szellemével megegyez ez az el­járás, önöknek volt fentartva, hogy ezt önök némán, egyetlen tiltakozó szó nélkül elfogadják. A másik, mire a t. előadó ur hivatkozott, az, hogy az eddig követett következetes kormány­zati gyakorlattal ez megegyezik. Hódossy t. bará­tom kimutatta, hogy ez nem áll és senki sem állt önök közül fel, hogy ennek ellenkezőjét a ház előtt kifejtse. Ilyeu kormányzati gyakorlat abban, mit a t. előadó ur felhozott, nem létezik. A t. előadó ur báró Wenckheim egy rendeletét idézte és mit mond e rendelet? Egyszerűen azt, hogy a 45-ik szakasz alapján a kormánynak joga van a házalást eltiltani, vagy feltételekhez kötni. De házalást tilt-e el a Julius 1-sői rende­let? A ny omtatványokkali házalást köti-e bizo­nyos feltételekhez ? vagy legfoglalását, zár alá vételét renclelé el azon nyomtatványoknak, nem­csak a házalóknál, de a nyomdában, a könyv­árusnál és mindenütt ? (Felkiáltások a szélső bal­oldalon : A postán!) Hogy lehet tehát ily cselek­ményt oly rendelettel akarni igazolni, a mely attól merőben különböző ténj körülményről beszél ? A harmadik, a mire a t. előadó ur hivat­kozott, a melyet önök, ugy látszik, szintén hall­gatag viselnek el, abban áll, hogy az előadó ur azt mondja, hogy a késedelemben veszély rej­lett. Nem hiszem, hogy önök, tisztelt barátom Hódossy előadása után, a ki világosan bebizo­nyította azt, hogy a vizsgáló biró, a sajtóbiró­ság intézkedése épen oly gyorsan, épen oly ha­139. országos ulés

Next

/
Thumbnails
Contents