Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-139

276 érintve, megtámadva, hallgatnak és hozzájárulni akarnak azon végzéshez, melyben állandó veszélyeztetése rejlik azon szabadságnak, melyet önök annyi nyilatkozattal védtek és melynek megvédésére most önöket ha egyéb nem, legalább önök ezíme kötelezi. (Ugy van, ugy! a bal- és szélső baloldalon.) Én nemcsak ezen a politikai következetlenségei! csodálkozom, de Ivánka t. képviselő ur kegyes engedelmével csodálkozom az igazságügyminister urou is. (Úgy van! Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Áz i gazságügy minister ur régen hozzászoktatott bennünket ahhoz, hogy midőn azt a kötelességét kellene teljeatnie, hogy a törvényben megirt hatáskörök és az igazságszolgáltatás számára a rend és szabadság biztosítékául fentartott hatáskör érintetlenül hagyassék s midőn a belügyminisíer urnak már eddig többrendbeli intézkedésével e hatáskörök megbomlasztattak s ezen eljárás ellen néha azon oldalról is, ezen oldalról pedig mindig szó emeltetett: egyetlen ember marad néma Magyarországon s a magyar parlamentben, épen az az ember, a ki magas állásánál és kötelességénél fogva első sorban kellett volna az igazságügyi hatáskör csorbítása ellen benn a cabinetben és itt a parlamentben felszólalni. . . . Madarász József (közbeszól): Nem engedi a fő mandarin! (Élénk derültség.) Szilágyi Dezső: És ennem hiszem, t. ház, hogy a szavaimba egyik korábban közbeszólott képviselő ur nézete szerint Magyarországon elértük volna azt az időt, hogy ne legyen szabad csodálkozni a felett, ha valaki hivatalos állásával járó legfontosabb kötelességét elmulasztja. (Úgy van! a bal- és szélső baloldalon.) Részemről, í. ház ! teljesen osztozom Hódossy képviselőtársam azon véleményében, hogy a kérdést meg kell tisztítani a mellékelemektől, melyekkel azt elhomályosítani törekedtek; de másrészről azon meggyőződésben vagyok, hogy sokkal becsesebb érdek forog fenn itt, hogysem mi meg ne kísértsük a szenvedélyek tűzköréből hűvösebb athmosphaerába átültetni a kérdést, azon reményben, hogy Önök óvakodni fognak azután ezen törvénysértésre indirecte, vagy egyenesen helyeslésüket ráadni, melyre nézve nem foghatják tagadni, hogy az valóságos felforgatásra vezető elvet foglal magában. (Mozgás és ellenmondás jobbfelöl.) Volt-e valaki, ki kétségbe vonta azt, hogy itt a közigazgatási hatóságoknak s a belügyministernek az az eljárása, hogy a bírói ut teljes mellőzésével nyomtatványokat zár alá vesz és lefoglal, volt és van-e valaki, ki kétségbe vonja, hogy ez a sajtószabadságnak első biztosítékát, mely abban áll, hogy a biróra és csakis a biróra van bizva ezen intézkedésre való hatalom, a bírósági utólagos eljárásnak következése, folytatása mellett, van-e valaki önök közül, ki ezt tagadni merészli? T3mber 20. 1882. Senki sincs. És én csodálkozásomat fejezem ki, hogy a t. előadó ur azt állítja ennek védelmére és önök azt helyeslőleg elfogadják, hogy a sajtószabadság es az 1848: XVIIL t.-cz. szellemével e

gy ilyen intézkedés nem ellenkezik. Én számos alkotmányban olvastam a sajtószabadságot megírva, számos biztosítékát és felfogását ismerem a sajtószabadságnak, de azt a nemét a felfogásnak, mely azt mondja, hogy midőn a közigazgatási hatóság önmaga dönti el azt, hogy valamely nyomtatvány bűnös tartalommal bir-e vagy nem — eldönti az által, mert azon nyomtatvány terjesztését a maga hatalmával meggátolja — midőn a bírói ut és az abban fekvő biztosíték ezeu előleges lépésnél teljesen mellőztetik , én olyan sajtószabadságot, mely ezen administrativ önkénynyel kiegészíthető volna, az egész világon nem ismerek. És azok, kik a sajtószabadság elméletét megalkotják, azok, kik alkotmányokba azt beirtáik, azok kik a sajtóban védelmezték, azok, kik annak áldásait azon hosszú idő óta, mióta megszületett, és elterjedt Európában élvezték, azok ilyen sajtószabadságról fogalommal nem bírtak, (ügy van! balfelöl.) Nekünk, a magyar parlamentnek volt fentartva azon szerencse, kogv a sajtószabadsággal és a 48. sajtótörvény szellemével megegyez ez az eljárás, önöknek volt fentartva, hogy ezt önök némán, egyetlen tiltakozó szó nélkül elfogadják. A másik, mire a t. előadó ur hivatkozott, az, hogy az eddig követett következetes kormányzati gyakorlattal ez megegyezik. Hódossy t. barátom kimutatta, hogy ez nem áll és senki sem állt önök közül fel, hogy ennek ellenkezőjét a ház előtt kifejtse. Ilyeu kormányzati gyakorlat abban, mit a t. előadó ur felhozott, nem létezik. A t. előadó ur báró Wenckheim egy rendeletét idézte és mit mond e rendelet? Egyszerűen azt, hogy a 45-ik szakasz alapján a kormánynak joga van a házalást eltiltani, vagy feltételekhez kötni. De házalást tilt-e el a Julius 1-sői rendelet? A ny omtatványokkali házalást köti-e bizonyos feltételekhez ? vagy legfoglalását, zár alá vételét renclelé el azon nyomtatványoknak, nemcsak a házalóknál, de a nyomdában, a könyvárusnál és mindenütt ? (Felkiáltások a szélső baloldalon : A postán!) Hogy lehet tehát ily cselekményt oly rendelettel akarni igazolni, a mely attól merőben különböző ténj körülményről beszél ? A harmadik, a mire a t. előadó ur hivatkozott, a melyet önök, ugy látszik, szintén hallgatag viselnek el, abban áll, hogy az előadó ur azt mondja, hogy a késedelemben veszély rejlett. Nem hiszem, hogy önök, tisztelt barátom Hódossy előadása után, a ki világosan bebizonyította azt, hogy a vizsgáló biró, a sajtóbiróság intézkedése épen oly gyorsan, épen oly ha139. országos ulés