Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-139
139. országos ülés nevémlíer 26, 1882 977 tályosan megtehető lett volna, ezen érvuek valami nyomatékot tulajdoníthassanak. Azonban önök mégis kaptak egy vigaszt az előadó úrtól, a kinek meg kell köszönnöm, hogy loyälisan rendelkezésemre bocsátotta azon idézetet, a melylyel önöket megnyugtatni törekedett. Ez abban áll, hogy a szabad Angliában van ehhez hasonló eljárás, mert ott is meg van engedve, hogy a közigazgatási hatóságok bírói végzés nélkül és nem a birói végzés foganatosításaképen, de önmaguk jogkörénél fogva lefoglalhatnak nyomtatványokat. A törvény, a melyre a t. előadó ur hivatkozik s a melynek szövegét rendelkezésemre bocsátotta, a következőket tartalmazza. Meg van ebben jelölve tehát, hogy minő két hatóság az, a mely az erkölcstelen nyomtatványok zár alá vételét elrendelheti. Az egyik a fővárosban a „Police magistrate", a másik, a vidéken, a két békebiró. Azt hiszem, megengedi a t. előadó ur, hogy felvilágosítsam, hogy mind a kettő' birói személy, hogy Londoübaii a Police magistratenak nevezik a kinevezett és eJmozdítkatathm rendőri bírákat, a kik a birói függ ellenségnek minden garaníiáival bírnak, ép ugy birok mint az ország főtörvényszekeinck tagjai. A mi a két békebirót illeti, nagyon jól tudjuk, hogy Angliában a vidéken a countykban a közigazgatás nincs teljesen elválasztva az igazságszolgáltatástól, hogy a békebirák, a kik felesküdött birok és bűnügyekben valóságos birói hatóságot gyakorolnak, habár mondom, közigazgatási teendőket is végeznek és oly függetlenek, hogy örülnék, ha valaha első bíróságaink számára ezt a függetlenséget teljesen el tudnák érni. Tehát a mit bizonyítani akart az előadó ur, hogy Angliában a közigazgatási hatóságnak van joga elrendelni zár alá vételét a nyomtatványoknak, annak ellenkezője jő ki, hogy t. i. a fővárosban a bírónak, vidéken csak két bírónak egyhangú végzésére leheí azt foganatosítani. És ne felejtsük el, hogy midőn a békebirák ebben az ügyben határoznak, birói minőségükben járnak el. Ha ez könnyítette volna az önök helyzetét, gondolom, ebben vigasz nem lehet. Azon érveket, a melyeket tisztelt barátom Hodossy oly szépen és helyesen adott elő s a melyek nagyrészt egyeznek azon érvekkel, a melyek a túlsó oldalról felhozattak, ismételni nem akarom. Egy pontra azonban engedjék meg, hogy figyelmöket egész tisztelettel irányozzam és ez a pont abban áll: hogy ha önök esakugyan oly súlyt helyeznek arra a sajtószabadságra, ha önök csakugyan súlyt helyeznek arra, hogy szabadelvű nevüknek megfelelőíeg a kormány eljárását legalább ilyen esetekben a törvény fékei közt tartsák : akkor, t. uraim, önök nem járulhatnak a kérvényi bizottság javaslatához. Mert tudják, hogy mit jelent az a kérvényi bizottság javaslata ? Talán azt mondja a kérvényi bizottság, hogy az eddigi eljárás törvénytelen volt, de adjanak önök felmentést az elkövetett törvénytelenségre? Nem, a kérvényi bizottság azt mondja; ezen eljárás tökéletesen törvényes, ha tehát ezer esetben fog ismételtetni hasonló eljárás, mindig törvényes lesz. A kérvényi bizottság végzése becsempészi sajtótörvényeinkbe azt, hogy administrativ önkény lehetséges, hogy lehetséges tisztán administrativ utón, birói végzés nélkül nyomtatványokra nézve, azaz felforgatja tisztán a birói útnak kizárásával a sajtószabadságnak biztosítékát. Ez az, a mennyire nem szükséges menni. Ha elfogadják a kérvényi bizottság véleményét a íörvényellenesség megemlítése nélkül, akkor minden képzelhető jövő kormány ezen felfogásra támaszkodva, fog erre a praecedensre hivatkozni. Igaz, tette törvénytelen lesz, de ürüg) r et nyer a takargatásra és minden képzelhető jövő többség — reménylem, nem fog megtörténni, reménylem, ebből a parlamentből sohasem fog elenyészni a jogérzet, soha sem fog megosökkei kötelességérzet, mely határt tud tartani, a törvény határát a kormánytámogatásban, (Egy hang a szélső baloldalán: Ugy kellene lenni!) de ürügyet fog nyújtani ezen praecedens következő esetekben az administrativ önkény igazolására. És ha a törvényellenesség ki nem mondatik, félő, hogy ez a rendelet, mely világosan törvénybe ütköző, érvényben maiad. Ezt még önöknek is törvényellenesnek kell kijelenteni, hogy ha az eljárásért magáért felmentést akarnak adni. De elismerni azt hallgatólag, hogy törvényes, érvényben hagyni azt a rendeletet, megengedni ezt a magyarázatát az 1848-iki törvényeknek és mégis azt hinni, hogy a szabadelvű állásponthoz, az alkotmány biztosítéka és megőrzésére ide hozott kötelességhez önök hívek maradtak, ezt én tökéletesen Összeegyezkeíetlennek tartom. (Helyeslés balfelol.) Ez az t. ház, a miért ajánlom a t. háznak, hogy ne járuljon a kérvényi bizottság véleményéhez, a miért ajánlom a t. háznak, hogy egy vagy más alakban annak a rendeletnek a törvényellenességét mondja ki és ez által vágja útját annak, hogy jövőre ezen résen és ezen kerülő utón hasonló vagy más, még sokkal veszedelmesebb visszaélések keletkezzenek. Mi ugy vélekedünk, hogy ezen kötelességünknek eleget testünk beadott határozati javaslatunk által, melyet, csatlakozva azokhoz, a miket t. barátom Hodossy előadott, teljes mértékben elfogadok. Elnök: T. ház! Szólásra többé senki sincs feljegyezve; hogy ha senki sem kivan szólni, a vitát bejárom. Szavazás e'őtt szó illeti a bizottság előadóját, Polcnyi képviselő urat, mint a kisebbségi javaslat beadóját és Hodossy képviselő
