Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-139
139. országos ülés november 26. 1882. 275 másik ministert arra, hogy ő is törvénytelenül járjon el. (Helyeslés balfelöl.) De ez a hivatkozás az ily gyenge praecedensre csak auaál óvatosabbá teheti a házat, uem engedni, hogy a sajtószabadság ellen ily praecedens alkottassák, mert ez az egész sajtószabadságnak romlását vonja maga után. (Ugy van ! a szélső balon.) • A 43. §-ra is történt hivatkozás, mintha ez indokolná az eljárást, mely itt követtetett T. ház! A ki ezen szakaszt elöl mindjárt tisztában lehet az iránt, hogy itt egészen más dologról van szó. A 43. §. azt mondja : »A könyvárusok mindazon elmemuveket, melyek elmarasztaló itélet által nem sujtvák, szabadon árulhatják." A 44. §. pedig igy szól : „Ki olyat árul, melyen a nyomdatulajdonosnak neve s laka kitéve nincs, a nála találtatott példányok elkoboztatván, 50 frtig terjedhető büntetéssel fog büntetetni." Ennyit elegendőnek tartott a sajtótörvény a nyilt üzlettel és bejegyzett czéggel biró könyvkereskedőkkel szemben. De szeme előtt volt az, hogy más módon is űzethetik kereskedés, t. i. házalók és zugkönyvárulók által, mint a tör vény mondja, vagyis olyanok által, a kik a nyilvánosság elől magukat elvosihatják s azután oly nyomtatványokat árulhatnak, a miket vagy a bíróság már sújtott a maga verdictejével, vagy nem felelnek meg a könyvkereskedők részére előirt rendszabályoknak. Azt mondja, hogy miután olyanok is kereskedhetnek könyvekkel, nyomtatványokkal, az u. n. házalók vagy zugkönyvárulók az illető hatóság felügyelete alá rendeltetnek ; vagyis azt mondja, hogy ezekre különösen vigyázzon a rendőrség. De ezzel csakugyan nem mondhatta és nem akarhatta mondani azt, hogy ezzel pedig lerombolja és egészen a közigazgatási hatóság kezébe adja azt a jogot, a mely különben az esküdtszékeket illeti meg. (Ugy van] balfelöl.) A ki a törvényt igy interpretálja, az azt hiszem, anuak a törvénynek a szellemébe nem hatott be. (Elénk helyeslés, "ügy van! balfelöl és a szélső baloldalon.) Ezek azok t. ház, a miket elmondandókuak tartottam a kormány eljárására és rendeletére nézve. Az az indítvány, melyet Polónyi Géza t. képviselőtársam benyújtott, kimondja, hogy rosszalja a belügyniiniüter urnak eljárását és törvénytelennek tekinti rendeletét. Én az általam mondottakhoz képest szintén ezen nézetben vagyok és igen óhajtottam volna, hogyha az egész indítványhoz hozzájárulhatnék. De megvallom, hogy bevezetése annyi sok tárgyat ölel fel, hogy sok kérdésre nézve, mely abban foglaltatik, nézetkülönbségek és eltérések lehetők; sok van abban discutiálható, ugy hogy azokra nézve nem merek magamnak véleményt formálni; de lényegében a conelusióját is helyeslem, vagy helyeslem azt is, hogy nem szabad ugy. felfogni a dolgot, mintha valaki helyeselné azt, hogyha olyan nyomtatványok, mint a melyek itt állítólag fenforognak, közzététetnek. Ez e.-äzünk ágába sem juthat; csak azt mondhatjuk, hogy izgatni egyik vagy m/tsik hitfelekezet ellen a leghelyteleuebb dolog. Azonban nekünk itt egészen el kell tekintenünk ettől, midőn a sajtószabadság megóvásáról van szó. Azért én a magam részérői és több t. elvtársam megbízásából is, lényegében ugyanazt, de indokolás iban némileg eltérőleg vagyok bátor indítványozni : (Halljuk! Olvassa.) Indítvány. Mondja ki a ház, hogy a Tisza Kálmán beiügyminister ur által 2355/1882. eln. szám alatt kibocsátott rendelet, — mely az 1848: XVIII. törvényczikk világos intézkedéseibe ütközik és a sajtószabadságnak az idézett törvény ezikkel megadott biztosítékait veszélyezteti, törvény te íen és érvénytelen és hogy a ház a beiügyminister ezen eljárását rosszalja. (Élénk hoszszantartó helyeslés a bal- és szélső baloldalon.) Beadja Hodossy Imre s. k., Somssich Pál s. k., Grecsák Káról)' s. k., Szilágyi Dezső s. k., Ernuszt Kelemen s. k., Horánszky Nándor s. k., Deutsch Lipót s. k., Dessewffy Kálmán s. k., Pautotsek Rezső s.k., gr. Apponyi Albert s.k., Szily László s. k., Bittó István s. k., Zay Adolf s. k., Királyi Pál s. k., Horváth Lajos s. k. Elnök: T. ház ! Szólásra többé senki sincs feljegyezve, ha tehát szólni senki nem kíván... Szilágyi Dezső: T. ház! Azokat, a miket Hodossy Imre t. barátom elmondott és a mikhez én teljesen csatlakozom, megvallom, csodálkozással látom, hogy a t. kormány és a t. kormánypárt hallgatással fogadja. Csodálkozom különösen azon, hogy midőn — ugy látszik — elismeri a t. ház minden oldala, némelyik nyíltan szóval, némelyik hallgatva, hogy itt valóban az alkotmány egyik alapjának és biztosítékának szükség nélküli megsértése forog: fenő: akkor önök készülnek hallgatólag hozzájárulni azon végzéshez, melyet a kérvényi bizottság előadója javasolt. És csodálkozom t. ház .... Ivánka Imre (közbeszól): Tessék csodálkozni. (Derültség jobbfelöl.) Szilágyi Dezső: Ivánka t. képviselő ur meg fogja engedni nekem, hogy ha látom azt, hogy azon az oldalon — és első sorban ő is — olyanok ülnek, kik a szabadelvű párt czímét viselik, hogy azon az oldalon egész serege ül a képviselőknek s első sorban a képviselő ur is, kik annyiszor sikra szálltak a sajtószabadság mellett, mikor az sokkal kisebb kérdésben volt 35*
