Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

-258 138. országos ülés november 25. 1882. kalmas talajra eddigelé nem találtak" ... ez az, | a miről mondám, hogy a hivatalos actákból fogom felolvasni. Jön az utasítás az őszes törvényhatóságokhoz, hogy a legszigorúbb figyelemmel kisérjen és ellenőrizzen minden ily izgatást s szükség esetén a jelentést azonnal megtegye, hogy a törvényes megtorlás lehetővé váljék. Kiadtam ezen rendeletet már június 12-én és egyúttal minden tudomásra jutott eset az illetékes bíróhoz, vagy a vizsgálat megindítása végett az államügyészhez lett részint a belügyministerium, részint az illetékes hatóság részéről átadva, (Helyeslés.) Ha azután ily körülmények között napról napra, mint a gomba szaporodtak az ily iratok, mikor az egyes békés polgárok ajtaja, ablaka reggelenkint teli találtatott részint fenyegető, részint lázító falragaszokkal és kéj)ekkel, mikor ennek folytán maga az állami ügyész azt mondta: én tudom és teljesíteni fogom kötelességemet, de figyelmeztetlek, hogy mig én ezt tehetem, ezeknek elterjesztése által az izgalom nagy mérveket ölthet az országban, kiadtam Julius 1-én azon rendeletet, a mely maga sem mond egyebet, mint azt, hogy ily dolgok lefoglaltassanak és a törvényes eljárás megindíthatása czéljából felterjesztessenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) És az egész idő alatt e miatt rendőri úton egyetlenegy ember bántalmazva nem volt, mindenki átadatott a maga rendes birájának. Csak egy történt meg, azaz egy legalább rendeltetett el, — sajnos, nem mindenütt történt meg — hogy az oly nyomtatványok, a melyek félni engedtek attól, hogy általuk felizgattatván a nép, itt-ott nagyobb mérvű kihágások fognak elkövettetni, elterjesztése meggátoltassék. Én tehát t. ház, ez irányban sem a késedelmet, sem a törvénysértést el nem követtem. (Helyeslés jobbfelöl.) Még csak pár szót kívánok szólani, azután, a mint mondám, a ház bölcsességére bizva egész nyugalommal az egész határozatot. (Nyugtalanság a széí.sö baloldalon.) Nem tudom, mit mondhattam helytelent, hogy a ház bölcsességére bízom a határozatot, hisz azt gondolom, az a kötelességem. (Helyeslés jobbfelől.) Meg kívánom jegyezni, t. ház, mindenekelőtt, hogy a mi a sajtószabadság elnyomása iránti vádat illeti, azt ugyan a magam részéről teljes lelki nyugalommal még csak vissza sem utasítom, anynyira tények bizonyítják nyolczadfél évi belügyministerségem alatt, hogy a sajtószabadságot még kinövéseiben is talán túlságig kíméltem. (Igás! jobbfelől.) És t. ház, méltóztassék megengedni nekem még azt is, hogy igen, a sajtószabadság minden szabadságnak egyik alapföltétele, de a sajtószabadságnak legnagyobb ellenségei azok, akik egyfelől a szabadságot szabadossággá teszik, (TJgy VOM ! jobbfelől) a kik másfelől az egyéni és családi élet nyugalmába is belenyúlni hivatásuknak I | tartják, azok, a kik ama nemes hivatásról, mely a sajtóé, megfeledkezvén, a gyűlölet magvát igyekeznek naponként az ország különböző osztályai és felekezetei közé hinteni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) r Én, t. ház, még ezek daczára is, egy lépést sem tettem a sajtószabadság megszorítására: és magának a sajtószabadságnak a megszorítására nem is fogok lépést tenni soha. De ha arra kényszerítenek, ha meggyőződünk róla, (Halljuk! Halljuk ! a szélső baloldalon) hogy a családok nyug-almát, egyesek becsületét, az ország különböző fajú és felekezetű népei közt a békés egyetértést megóvni ily sajtó mellett nem lehet: lesz bátorságom a törvényhozástól intézkedéseket kérni, a melyek ezt lehetővé teszik; (Élénk- helyeslés és tetszés jobbfelől) mert ahhoz semmi intézménynek, semmi embernek és senkinek nincs joga, hogy a szabadság nevében a legszentebb jogokat is, egy ország belnyugalmát, fiainak békéjét, hírnevét, jó hírét, becsületét ássák alá. (Élénk helyeslés és tetszés jobbfelől.) Méltóztassék különben eddigi eljárásom felett határozni. (Élénk éljenzés jobbfelől. A minisfer elnök élénk éljenzés közt elhagyja a termet). Istóczy Győző: (Halljuk! Halljuk!) T. ház! Szemben egyrészről a kérvényi bizottság határozati javaslatával, másrészről pedig a PolónyiGéza t. képviselő ur által előterjesztett különvéleményei, engedje meg a t. ház, hogy e kérdésben elfoglalt álláspontomat röviden kifejthessem, A kérvényi bizottság véleményéhez kevés szavam van. Nem tudom, a véletlen játékának, vagy pedig egy különös fatumnak tulajdonítsam-e azt a sajátszerű jelenséget, hogy valahányszor én egy kérvény ügyében felszólalok, a t. kérvényi bizottság stereotyp véleménye mindig igy szól: „A ház a kérvényben kérelmezett intézkedések szükségét nem látja," Hát biz az elég sajnos dolog, hogy a t. kérvényi bizottság semmiféle, a zsidókérdéssel connex ügyben sem látja intézkedésnek szükségét; sajnos pedig azért, mert ha a t. kérvényi bizottság nem látja intézkedésnek szükségét, ugy maga a t. ház se szokta látni, lévén a kérvényi bizottság a képviselőház többségének kifolyása és mandatáriusa. Hogy a kormány és az azt támogató többség merev elutasító állást foglal el oly kérdésekkel szemben, a hol a kormánynak a zsidókérdésben tanúsított magatartása vétetik bírálat alá, az nagyon érthető, egyéb okoktól eltekintve, egyszerűen azért, mert a kormány, ha valamely kérdésben, ugy bizonj^ára a zsidókérdésben kényszerhelyzetben van. (Helyeslés a szélső baloldalon.) A kormány és az azt támogató többség, még ha akarná is, nem cselekedhetik máskép, mint ahogy cselckezik.