Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
138. országos ülés november 25. 1882. 259 Nincs azonban e kényszerhelyzetben az ellenzék s épen azért méltán bámulatunkat és álmélkodásunkat keltheti föl Polónyi Géza t. képviselő urnak különvéleménye. Polónyi Géza t. képviselő ur különvéleménye igen helyesen kifejti azt, hogy az 1848. évi XVIII. törv.-czikk 22. §-a értelmében a sajtótermékek lefoglalása kizárólag a sajtóbiróság hatáskörébe tartozik és a lefoglalás csak a vád feladása után eszközöltethetik; hogy tehát rendőri lefoglalásról s pláne vád emelése nélkül, a 48-ki sajtótörvény nem tud semmit. De mit használ a 2355. sz. belügyministeri rendelet folytán rendőrileg lefoglalt antisemita sajtótermékek kiadóinak a í. képviselő ur jogászi fényes védelme akkor, a mikor különvéleményében magukra e sajtótermékekre a legsujtóbb anathemát mondja ki e szavakkal: „Azon sajtótermékek kétségkívül alkalmasak voltak arra, hogy a vallásfelekezetek közötti gyűlölséget szítsák és a 19-ik század végének korszellemére sötét árnyat vető vallási és faji fanatismus gyűlölségének tápul szolgáljanak. A jogegyenlőség, testvériség és vallásszabadság elveinek helyesen alkalmazott mértéke az, mely az ilyen természetű izgatásra szánt pongyola sajtótermékekre a feltétlenül kárhoztató Ítéletet kimondja." Én nem akarok a tárgyalás alatt levő kérvény alkalmából nagyobb mérvű zsidóvitát felidézni; s ugyanazért nem ereszkedem annak bővebb taglalásába, vájjon a zsidókérdésben mi vet tulaj donképen sötét árnyat a 19-ik század végének korszellemére: az ókorból mumiakép reánk maradt zsidóság és annak üzelmei-e, vagy pedig az ezen határt nem ismerő zsidó üzelmek ellen támadt egészséges, természetes reactió-e ? — Azt sem fejtegetem, való-e a zsidóság szájába, szüntelenül a jogegyenlőséget és testvériséget emlegetni, a mely magasztos elveket a zsidóság a nem-zsidó lakossággal szemben naponkint lábbal tiporja-, — s igy több mint kérdéses, való-e a t. képviselő ur azon állítása is, hogy, az ő nézete szerint „pongyola" antisemita sajtótermékekre ma már kimondatik-e a „feltétlenül kárhoztató ítélet" ; — ismétlem, mindezt ezúttal nem fejtegetem. Ezek fölött mindenkinek saját Ítéletet alkotni, a felfogás dolga. Hanem igenis kérdem azt, hogy az ilyen antisemitismust kárhoztató Ítélet után mikép szólalhat fel a t. képviselő ur az elkobzott antisemita sajtótermékek védelmére, főleg akkor, a midőn még felül rá a különvéleményben vádképen látszik felhozni a belügyminister ellen azt, hogy az ő rendelete „csak 1882. évi Julius 1-én, tehát akkor kelt, mikor az elkoboztatni rendelt sajtótermékek az országnak minden részében már el voltak terjedve? Tehát a t. képviselő urnak tán az fáj, hogy a belügyminister ur már korábban rendőrilegelnem koboztatta a kérdéses antisemita sajtótermékeket? S ezt látszik bizonyítani a különvéleménynek a salus reipublicae-re való hivatkozása is, a melyre nézve a különvélemény azt mondja, hogy annak követelményéhez képest a 2355. sz. belügyministeri rendelet későn jelent meg. A t. képviselő ur téved, ha a „Salus reipublieae suprema lex esto" elvét a jelen esetre alkalmazza; mert itt nem a „respublica"-nak, hanem a zsidóknak a megvédéséről van a szó; s azért ezen elvet sokkal helyesebben idézte volna ekkép: „Salus Judeorum suprema les esto", (Hosszas derültség). Hát biz, t. képviselő ur, a mint ezekből látható, különös egy védelem az ön védelme. Epén olyan forma, mint ha valaki egy, azutezánjói eldöugetett s a földhöz vert emberhez részvétteljesen ofla menne és ügyvédjéül ajánlkoznék e szavakkal: „Édesbarátom, te rajtad szörnyű igazságtalanság és égbekiáltó sérelem történt; s azért én sérelmeid megtorlására ezennel ügyvédedül felajánlom magamat; kijelentem azonban azt, hogy te egy gézengúz, semmirekellő, hitvány ember vagy, (Derültség) a ki még több botot is megérdemeltél volna, mint a mennyit kaptál, sőt igen-igen kár, hogy már korábban el nem döngettek." (Hosszas derültség.) Ugyan mit felelne ez a félig agyonvert ember a magát prókátorul ekkép felajánló jogtudósnak ? De ez még csak egyik oldala a dolognak. Tessék bárkinek végig olvasni Hevesmegye feliratát és biztosítok mindenkit, hogy egy betűt se fog találni benne arra nézve, hogy Hevesmegye közönsége az antisemitismus ellen állást foglalt volna' s azt csak egy szóval is kárhoztatná. De biztos vagyok abban is, hogy Hevesmegye közönsége nem is azért irt föl a képviselőházhoz, hogy feliratából fegyvert kovácsolhassanak a zsidók érdekében. És mit tesz Polónyi t. képviselő ur ? Védelmére kel Hevesmegye feliratának és e védelmet alkalmul használja föl, hogy anathemát menydörögjön el az antisemitizmus ellen? Ugyan kérdem ismét, mit szólna valamely ügyfél olyan ügyvédéről, a ki egyenesen az ő intencziói ellen dolgoznék? Polónyi t. képviselő ur, mint kitűnő jogász és és mint renommirt ügyvéd ismeretes. De ezen jeles tulajdonai daczára mégis kétlem azt, hogy ha ő peres ügyfeleinek ügyeit szint oly módon védelmezné, mint a hogy az elkobzott antisemita nyomtatványok ügyét és Hevesmegye feliratát a jelen esetben védelmezi, mondom, kétlem azt, hogy peres ügyfelei az ő ügyvédi eljárását helyeselnék, sőt még azt is méltán kétlem, hogy esetleg nem 33*
