Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

13S. országos Illés november 2». 1882. 253 falragaszokat, felragasztható czédulákat említ a nélkül, hogy azokat, mint már megjelenteket és használtakat in specie megjelölné. Ebből a külön­vélemény t. benyújtója előleges censurára követ­keztet. Én azt hiszem t. ház, hogy a rendelet ezen része a megyei hatóságokat csak oly teendőre figyelmezteti, a mely azoknak mindenkor és minden körülmények közöt kötelességét képezi (Helyeslés a jobboldalon) és a melyet azoknak újabban emlé­kezetébe hozni csak az imminens veszély alkalmá­ból mutatkozott szükségesnek. Avagy a t. kép­viselő ur oly mereven akar ragaszkodni ez irány­ban is a törvény szószerinti magyarázásához ? Hát feltéve azon esetet, hogy valaki egy éjen át egy város utczáit tele ragasztja oly falragaszokkal, melyeknek tartalma az egész világot megbotrán­koztatja, vagy melyek a lakosokat gyujtogatásra, gyilkolásra, rablásra szólítják fel: a rendőri ható­ságnak ily esetben se legyen j oga azokat eltávolítani ? Polónyi Géza (közbeszól): Hiszen ezek nem falragaszok voltak! Berzeviczy Albert előadó: Ezek is falraga­szok, melyekről a rendeletben szó van. (Egy hang a szélsői baloldalon: Hát az „Esztergomi Közlöny"?) Bocsánatot kérek, az „Esztergomi Közlöny" meg van jelölve, mint megjelent annak száma és czikke, tehát arra a képviselő úrnak azon észrevétele, hogy előleges censura van, nem vonatkozhatik, & rendelet in genere csak a felragasztható czédu­lákat jelöli meg. A különvélemény felfogásának eonsequentiája az volna, hogy a rendőri hatóság­nak az oly falragaszokat, minőket én említettem sincs joga eltávolítani, hanem előbb el kell menni az ügyészhez, az ügyész pedig a vizsgáló bíróhoz, a ki aztán megjeleu, jegyzőkönyvet vesz fel és ugy veszi zár alá a falragaszokat. A képviselő ur és a különvélemény felfogásának eonsequentiája okvetlen ez, mert a falragaszok is sajtóter­mékek, azokra is a sajtótörvény szól és ez csak­ugyan sehol nem mondja ki, hogy a rendőri ható­ságnak csak is ily esetben volna joga közbelépni. Tehát e felfogás szerint az, ki ilyesmit elrendel, előleges censurát követ el, az — hogy a külön­vélemény saját szavait idézzem — „a népszabad­ság irott szavait lábbal tapodja." ( Említi továbbá a különvélemény, hogy Ácson a rendelet következtében a postán is történt ilyen nyomtatványok lefoglalása. Erre nézve a bizottság nevében csupán azt jelentem ki, hogy a nyert felvi­lágosítás szerint ez esetrőlfa belügyministeriumnak tudomása sincs, erre nézve feljelentés nem tétetett. Ezzel kapcsolatban a különvélemény egész elszörnyuködéssel azt mondja, hogy Angliában nem találkozott volna közeg ilyesminek végrehajtására. T. ház! Minálunk mai nap igen szokásossá vált, valahányszor a szabadelvüség és alkotmá­nyosság példáit keressük, mindig Angliára hivat­kozni. (Helyeslés a szélsőbalon.) Hogy nem ugyan egészen analóg, de mindenesetre hasonló esetekben Angliában minő eljárás van rendszeresítve, (Hall­juk!) azt a különvéleményt.benyújtója lehet hogy tudta is, csak elfelejtette, vagy ha nem tudta, elolvashatja a parlamenti statutumokXIII.kötetének 83. fejezetében foglalt s jelenleg is fennálló 1857. évi parlamenti actában, mely elrendeli, hogy „ha valamely fővárosi hatóságnak vagy két béke­birónak egy tisztességes ember eskü mellett beje­lenti, hogy oka van hinni, miszerint valamely házban vagy szobában, vagy bármely helyen oly erkölcssértő könyv, hírlap, nyomtatvány vagy kép tartatik elosztás vagy darusítás czéljából, a mely könyv, hirlap, nyomtatvány vagy kép közzététele vétséget képezne s mint ilyen büntetés alá esnék, az a rendőrhatóság, vagy két békebiró felhatalma­zást adhat bármely constablernek vagy police­officer-nek, miszerint abba a házba, vagy arra a helyre nappal, esetleg ha szükséges, karhatalom­mal s ha kell, erőszakkal és az ajtók betörésével — ez a törvény szószerinti szövege—-behatoljon, a feljelentett nyomtatványokat lefoglalja és a meg­hatalmazó bíróság elé vigye." (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hisz ez törvény!) Tudom, hogy ez tör­vény, de idéztem ezt azért, hogy az Angliára való hivatkozásokkal szemben bebizonyítsam, misze­rint nincs még ok minálunk rendőr-uralomról, ön­kényről és népjogok lábbaltapodásáról panasz­kodni, (Ellenmondás a szélső baloldalon) a mikor mindössze olyan dolgok történtek, a melyeknél sokkal kíméletlenebb s az egyéni szabadságot sokkal inkább sértő rendszabályokat a szabad Anglia törvényébe iktatott. (Helyeslés jobbfélől.) Valótlanságokat is lát a különvélemény a sérel­mesnek mondott rendeletben azért, mert az a tör­vényes megtorlás iránti lépések megtételéről szól s ezek a rendelet keltének napján állítólag még meg nem történtek. (Ugy van .'a szélső baloldalon.) Erre nézve constatálnom kell, hogy a belügyminis­ter ur, mint minden esetben, ha hasonló nyomtat­ványok tudomására jutnak, arról a közvádlót azon­nal értesíteni szokta, úgy ez esetben is a kír. főügyészséget azonnal felhívta a megtorlás iránti intézkedésre, ezzel az ő részéről a „törvényes lépések", melyekről a jelentés szól, megtörténtek; (Ellenmondás a szélső baloldalon) a főügyész egye­nes felkérése folytán történt a terjesztés minél gyorsabb meggátlása czéljából a körrendelet ki­bocsátása. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Végül a különvélemény igen sajátságos ellenmondásba jut önmagával, (Ellenmondás a szélső baloldalon) tör­vényszegésnek mondja a minister eljárását, (Ugy van! a szélső baloldalon) a legsúlyosabban elítéli azt s mégis siet vádat formálni abból, hogy miért nem tette a minister azt, a mit tett, egy hónappal előbb ? (Derült lég a jobboldalon.) Polónyi Géza (közbeszól) : Miért nem tette a törvényszabta intézkedést ?

Next

/
Thumbnails
Contents