Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-138

254 138 országos fii. s noTember 25. 1882 Berzeviczy Albert: Hivatkozik a négy hónappal később bekövetkezett pozsonyi zavargásokra s úgy tünteti fel a minister késedelmeskedését, mint ezen zavargások és a szuronyok közbelépésének okozóját. El lehet tehát képzelni, hogy ha a minister ur az itt szóban forgó rendszabályokat egészen elmulasztotta volna, nem hiányzottak volna olyanok, kik ez okból — és mondhatom, sokkal több alappal — feleletre vonták volna őt. T. ház! Én nagy következetlenséget és nagy igazságtalanságot látok abban a megítélésben, melyben a kormány eljárása az újabb időben előfordult zavargásokkal szemben a ház ezen oldaláról (a szélső baloldalra mutat) részesül. (Helyeslés jóbbfelől.) Megtámadják a kormányt, hogy az izgalmat növelő nyomtatványok előzetes lefoglalását elrendeli ; megtámadják, ha Pozsonyban a statáriumot elrendeli, hanem ha bármi rendzav fordul elő, azt nagyítva, mindjárt a szuronyok ártatlan áldozatairól beszélve, ismét a kormánynak róják fel hibául. (Vgy van! a jobboldalon.) Ha önök oly szigorúan bírálják meg a kormány eljárásának törvényességét rendkívüli esetekkel szemben és mégis azt kívánják, hogy e rendkívüli esetek már csiráj okban elfőjtassanak és megelőztessenek, ennek csak egy észszerű consequentiája lehet,az hogy az ily felmerülő rendkívüli esetekkel szemben ne a kormány nyúljon saját felelősségére kivételesen szigorú rendszabályokhoz, de a törvényhozás alkosson minden rendzavarás alkalmából kivételes törvényeket, (Mozgás a szélső baloldalon) hogy vájjon ez liberális felfogás-e, eldönteni nem akarom. De én és a kérvényi bizottság többsége azon meggyőződésben vagyunk, hogy a kivételes törvényektől addig, mig lehet, óvakodnunk kell. (Helyeslés jóbbfelől) S ezért is kérem a t. házat, méltóztassék a belügyminister ur eljárását igazoltnak jelenteni ki és a kérvényi bizottság határozati javaslatát elfogadni. (Élénk helyeslés jóbbfelől.) Polónyi Géza: T.ház! (Halljuk!) Törvénysértésről, törvénytelenségről lévén szó, kötelességem azon törvényekre hivatkozni, a melyekkel ezen törvénysértést megállapítottnak látom. Az 1848: III. t.-cz. 32. §-a azt mondja: „A ministerek feleletre vonathatnak: a) Minden oly tettért, vagy rendeletért, mely az ország függetlenségét, az alkotmány biztosítékait, a fennálló törvények rendeletét, a,z egyéni szabadságot, vagy a tulajdon szentségét sérti s általuk hivatalos minősőgükben követtetik el, vagy illetőleg adatik ki". Azt mondja a t. előadó ur, hogy az 1848: XVIII. t.-cz. hézagos. A 22. §-t maga felolvasta. Én ezen hézagokat majd kipótolom, t. ház. Az 1867. május 17-iki törvényt pótló rendelet 17. §-a szóról szóra ezt mondja: „A bűnvizsgáló biró, mihelyt a vád elébe terjesztetett, a bevádlott nyomtatványokat vagy nietszvényeket, ha ezt szükségesnek véli zár alá veheti s ezen eljárásról rendes jegyzőkönyvet vesz fel, s ki hallgatván mind a vádlottat, mind a kijelölt tanukat — t. i. azon személyeket, kiknek a vádra svédelemre szolgáló bármely körülményről tudomásuk van — a vizsgálatot mielőbb berekeszteni tartozik." De pótolja az 1848: XVIII. t.-cz. intézkedését még az 1867. szeptember 12-ikén 705. elnöki szám alatt kiadott kettős igazságügyministeri rendelet, melyekben világosan ki van mondva: „Sajtótermékeknél, a melyekre vonatkozólag a közkereset indítása a közvádlót illetheti csak: maguk a sajtótermékek nem a belügyministerhez, hanem a közvádlóhoz térj esztendők be". (Helyeslés a szélső baloldalon.) T. képviselőház! Harmincznégy éve, alig egy emberöltő, mikor történelmünk nagy korszakalkotói, élükön Kossuth Lajos nagy hazánkfiával, (Éljenzés a szélső baloldalon) gr. Batthyányi Lajos, b. Eötvös József, gr. Széchenyi István, Deák Ferencz az igaz hazafi nemes lelkesedésével, a lángész alkotó erejével, önzetlen, igaz honszeretetteí törvénybe iktatták a negyvennyolezadiki törvényeket, a népszabadság biztosítékait. A nagyok legnagyobbja, Kossuth Lajos még él, a többiek elköltöztek, közöttünk nyugosszák örök álmukat. A nemzet hálája és kegyelete olykor-olykor kizarándokol még sírjukhoz, felfohászkodik lelkük üdvességeért, talán imádkozik a nemzet jobbléteért is, de a mint megfordul sírj októl, elfelejti az apostolok igéit, A nemzetnek vezérférfiai minden tettükkel lépten-nyomon bizonyítják, hogy a mai nemzedék ezen drága honfivér árán biztosított jogok élvezetére, ezen drága örökségre méltatlan, mert törpe utódok kezébe került. A közügyek iránti akkori nemes érdeklődést, azt a nemes versenyt hideg közöny váltotta fel. Az érdekek ezer felé nyúló szálai behálóznak minden nemzeti érdeket, és már megfojtassál fenyegetik azokat. Ez a közöny és ez az érdeklődésnélküliség és ez a számító önérdek tették lehetségessé azt, hogy egy ember kezébe jutott ma Magyarországon azon hatalom, mely csak a magyar nemzetet illetheti meg. (JJgy van! a szélsőbalon.) Már Solon, a görög bölcs óva intett és figyelmeztetett azon nagy férfiakkal szemben, a kik behizelgik magukat a nép kegyeibe és a nép vállain felemelkedve, aztán meglazítják a törvény iránti tiszteletet, hogy önmaguk kényelmesebben követhessék el a törvénytelenségeket. Solon intelmeire sem hallgatott a nép. Pisistratus kezébe került a kormán}'-. És Athén zsarnokának a liberális magyar kormány feje az én tudtommal nem vethet szemére semmit. Lemondott a nemzet önállóságáról, elhagyta a nemzeti függetlenség magasztos elvének traditióit, lemondott a hadseregről és most már a sajtószabadságra került a sor. Kossuth Lajos azt mondja egyik levelében: „A ki a taposómalom kerekére lép, az aztán tapos, mert viszi a kerék.

i£ Hát Tisza Kálmán belügy-