Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-138
138. országos ülés november 25. 18. 2. 251 azon rendelet kibocsátása által elkövetett törvénytelen eljárását rosszalja és kárhoztatja. A kérvényi bizottságnak 1882. évi november hó 21-én tartott üléséből. Polonyi Géza s. k., a különvélemény benyújtója. Csanády Sándor: T. ház! Miután azt, hogy Tisza Kálmán belügyminister valóságosan törvénysértést követett-e el, vagy nem, csak ugy tudhatjuk meg, ha felolvastatik az általa kiadott ministeri rendelet: kérem a ministeri rendelet felolvasását. (Helyeslés.) Elnök: Fel fog olvastatni a ministeri rendelet. Baross Gábor jegyző (olvassa a belügyministeri rendeletet). „A magyar királyi belügyminister. 2355 eln. szám. Körrendelet. A közelebbi időben napról napra több és különféle oly alakú s tartalmú nyomtatványok árusíttatnak s hozatnak a nyilvánosság elé, melyeknek félreismerhetien czéljuk az ország keresztény vallású lakosait a zsidóság elleni gyűlöletre, sőt tettleges támadásra izgatni. Ilyen a többek között: „A tiszaeszlári vértanú leány és az óhitű zsidók" ezímti Egerben megjelent röpirat; ilyen az Esztergomban megjelenő „Esztergomi Közlöny" ezíinű lap f. évi június 11-ki 24-ik számában közölt „Fekete felhő a láthatáron" feliratú czikk; s ilyenek azon különféle alakú s tartalmú, illetőleg jelmondatú felragasztható czédulák, melyek leginkább terjesztetnek. Ezen törvénybe ütköző közlemények megtorlása iránt megtétettek ugyan az intézkedések, minthogy azonban ezen intézkedések nem állják teljesen útját ezen izgató nyomtatványok terjesztésének: felhívom a törvényhatóságot, miszerint intézkedjék, hogy a kérdéses és hasontartalmú nyomtatványok terjesztése és árusítása a rendőri közegek által megakadályoztassák, az eladásra szánt példányok lefoglaltassanak s azok a törvényes megtorlás czéljából teendő további intézkedések végett hozzám felterjesztessenek. Budapesten, 1882. Julius 1-én. Tisza, s. k." Berzeviczy Albert előadó: T. ház! A most előttünk fekvő kérvénynek a kérvényi bizottság kiváló fontosságot tulajdonított és én nem kétlem, hogy a t. ház is fontosságot tulajdonít. Arról van itt szó, hogy a t. ház ítéletet méltóztassék mondani a belügyminister urnak egy intézkedése felett, a melyet ő, az ország köznyugalmát, de a nemzet becsületét is komolyan fenyegetett veszélylyel szemben (Nyugtalanság a szélső baloldalon. Helyeslés jobbfelől) felelőssége teljes tudatában végrehajtani szükségesnek tartott és a melyért a kérvényező megyei közönség, mint törvényszegés és alkotmányadta jogok súlyos megsértése miatt, a belügyministert feleletre vonatni kéri. A tényállás mint az már részben a felolvasott rendeletből és a kérvényből is kitűnik, röviden a következő: A múlt országgyűlési ülésszak végén, tehát akkor,mikor egy birói tárgyalás alatt levő bűnperről terjesztett hírekkel kapcsolatban az ország több helyén nagy mérvű izgatások folytak az ország izraelita vallású lakossága ellen, ugy hogy ezen izgatások ellen már a belügyminister június hó 12-én kiadott rendeletében szükségesnek látta a törvényhatóságok figyelmét, intézkedését felhívni. Ezen időben, mondom, több rendbeli nyomtatvány jelent meg ezen izgatás eszközei gyanánt, melyek között különösen veszélyes tartalmúak azok voltak, melyek a rendeletben említtetnek és a melyek az ország'keresztény vallású lakosságát a zsidóság ellen nemcsak gyűlöletre, de tényleges megtámadásra izgatták A mint a belügyminister ezen sajtótermékek megjelenéséről tudomást szerzett s azok tartalmáról meggyőződött, haladéktalanul felhívta (Közbeszólás a szélső baloldalról: Nem áll! Csak hónapok múlva!) — felhívta mondom —^haladéktalanul a kir. főügyészt ezen sajtótermékek szerzői ellen a törvényes lépések megindítására; egyszersmind azonban, hogy ezen termékek elterjedése, különösen kéz alatti titkos terjesztése minél gyorsabban meggátoltassák, szükségesnek látta kiadni Julius 1-én az imént felolvasott körrendeletet. Ez azon tény, melyet Heves megye sérelem gyanánt hoz fel, kérvén miatta a belügyministernek felelősségre vonását és hasonló eljárásnak a jövőre nézve meggátlását. T. ház! A kérvényi bizottság többsége azon meggyőződésben volt, hogy a belügymmisternek ezen intézkedése a sajtótörvénynek szellemével, az állandóan folytatott alkotmányos kormányzási gyakorlattal nem ellenkezik, (Zajos ellenmondások a szélsöbáloldalon.) sőt a sajtótörvény egyik rendelkezésében s a megelőző kormány rendelésekben szilárd támaszt talált. (Felkiáltások a szélső balról : Hol! Hol!) És ezenfelül az akkor fenforgott veszélylyel szemben föltétlenül szükséges volt. Az 1848 : XVIII. t.-cz. 22. §-a kimondja ugyan, hogy a vád tárgyát képező nyomtatványokat a vizsgáló biró tüstént zár alá veheti s ha a vád alól panaszlott feloldatik, köteles azokat ismét kiszolgáltatni, a 43. §. kimondja, hogy a könyvárusok birói ítélettel nem sújtott elniemtíveket szabadon árulhatják; de ugyanazon törvény 45. §-a a sajtótermékek forgalomba hozatalának, elterjesztésének némely nemeit, nevezetesen a házalást és zugkönyvárulást az illető hatóság rendőri felügyelete alá helyezi. Azt mondani tehát, hogy ezen törvény a sajtótermékek rendőri lefoglalásának lehetőségét és jogát egészen kizárja, mint a hogy a különvélemény mondja, egyáltalában nem lehet. A magyar kormány alkotmányunk helyreállítása óta ezen törvényt mindig egyenlőképen ~32*
