Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-124
124. országos ülés október 10. ISS2. 17 „Mi indította a minister urat arra, hogy Pozsonymegyében a rögtönítélő bíróságot elrendelte, a nélkül, hogy a törvényhatóság azt kérte volna?" (Helyeslés a szélső baloldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Talán méltóztatik megengedni — minthogy a házszabályok szerint ez olykor at. ház engedelmével lehető — hogy rögtön válaszolhassak a képviselő úr interpellátiójára. (Halljuk! Halljuk!) A képviselő úr azzal kezdte, hogy azt nem is kérdi, hogy igaz-e, hogy ily rendelet kibocsáttatott, mert a rendelet egész szövegében benn volt a hírlapokban és desavouálva nem lett. Mindemellett kénytelen vagyok a tényállást illetőleg is a képviselő úr előadását rectificálni. Ugyanis az eset nem az volt, hogya ministerium a rögtönítélő bíróságot elrendelte, hanem az, hogy a rögtönítélő bíróságra vonatkozó rendeleteket az illetőknek kezeihez juttatta azon felhatalmazással, hogy amely perczben szükségét látják, kihirdessék. (Mozgás a szélső baloldalon.) Ez első megjegyzésem, mely a tényállást illeti. A képviselő úr azt látszik akarni, hogy ha valahol jelenségek mutatkoznak, melyek nagyobb mérvű kihágásokat — meg kell azokat nevezni, mert hiszen ezekről van szó — rablást, rablógyilkosságot és gyujtogatást helyeznek kilátásba, hogy akkor meg kell előbb várni, míg a megyegyülés összehivatik, aztán a megyegyülés tanácskozni fog a felett, hogy akarja-e a rögtönítélő bíróságot, azután kérni fogja, azután az igazságügy-és belügyministeriumok — mert csak egyetértőleg intézkedhetnek — tanácskozni fognak, azután majd lemegy a megyéhez a statárium kihirdetése iránti engedély. Természetes, hogy a rablók, a rablógyilkosok személyes szabadságuk sérelme nélkül rablásaikat, rablógyilkosságaikat és gyujtogatásaikat kényelmesen gyakorolhatják ezen idő alatt. (Mozgás a szélsőbalon.) Én részemről kijelentem, hogy ha nem reflectálok is azon figyelmeztetésekre, melyeket a múlt ülésszak végén épen azon padokról, épen a képviselő úrtól kaptam, hogy mind szépek az én nyilatkozataim, de a kormánynak kötelessége praeventiv rendszabályokhoz is nyúlni. Még ha, mondom, ezekre nem reflectálok is, én úgy fogom fel a kormány, a belügyminister felelősségét, hogy ha indokolt gyanú okok merülnek fel, melyek egy hatóság területén több helyütt jelentkező ily nagyobb mérvű kihágások eshetőségére mutatnak: ezen íninisternek kötelessége azt a helybeli hatóságot abba a helyzetbe hozni, hogy, midőn a veszély csakugyan beáll, az eszközök annak meggátlására máikezében legyenek. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Ez az t. képviselőház, a mi a tényállásra vonatkozik. Egyébiránt ha már a pozsonymegyei dolgok KÉPVH. NATLÓ. 1881—84 VH. KÖTET. — mert úgy látom, a t. képviselő úr a megyei dolgot karolta föl — szóba hozattak, azt hiszem, tartozom azzal, hogy nyilvánítsam, miszerint hála Istennek, azok a kihágások, melyek elkövettettek, messze túl maradnak azok mögött, melyek azon időben, azt lehet mondani, kivétel nélkül minden hirlap teíegramnijaiban jeleztettek, (Felkiáltások: Ugy van!) De midőn csakugyan az izgalmak tettlegességig fejlődve, 8—10 helyen jelentkeztek; midőn az egyes helyekről hirdetett nagyobb kihágások mintegy még buzdítólag is hatottak a példa követésére: akkor azt hiszem, hogy a kormánynak nemcsak a rend, a vagyon- és személybiztonság érdekében, de még azon érdekben is, hogy a bajnak kevesebb vérontással és szerencsétlenséggel eleje vétessék, kötelessége volt a hatóságot minden lehető fegyverrel kikészítni arra, hogy az az első perczben egész erélylyel közbeléphessen. (Helyeslés jobbfelöl.) És én nem tehetek róla — egész őszintén megmondom a t. háznak — hogy hasonló esetben, a mig ezen a helyen leszek, hasonlóan fogok eljárni. (Élénk helyeslés jobbfelől; mozgás a szélsőbalon.) A t. ház rosszalhatja ezt s akkor eszköze lehet annak, hogy Magyarország belügyeinek vezetése más kezekre bizassék; de ismétlem, a meddig itt leszek, nem a rablógyilkosok s gyújtogatok személyes szabadságát, hanem a becsületes polgárokét fogom védeni. (Élénk helyeslés jobbfelől.) Mocsáry Lajos : T.képviselőház! (Halljuk!) Méltóztassék megengedni, hogy azokra, a miket a t. belügyminister ur interpeílátiónira válaszolni méltóztatott, néhány rövid észrevételt tegyek. Azt méltóztatott a t. minister ur mondani, hogy a statariális rendelet kiadásának tény állása sem egészen ugy van, a mint én előadtam, mert hiszen csak akkép volt kiadva a rendelet, hogy ha az illetők szükségét látják, hogy azt alkalmazzák, akkor kéznél legyen. Bocsánatot kérek, én nem fogadhatom el az oly kormányzási theoriát, hogy az eféle rendelet ezélszerüen in petto, mintegy a fiókban tartassák, mert mielőtt kiad a kormány, a minister egy oly, mindenesetre nagyfontosságú rendeletet, melyben nem a tisztelt rabló, gyilkos és gyújtogató uraknak biztonsága forog szóban — kibeszél ezekről? — hanem a haza összes polgárainak átalános jogbiztonsága és életbiztonsága, (Élénk helyeslés a szélső baloldalon) mondom, midőn erről van szó, ily nagyfontosságú rendeletet csak ugy in bianco kiadni és oly esetben, mint a jelenlegi, a midőn kormánybiztosra van bizva a megye kormányzása, ezt egyes embernek tetszésére, belátására bízni: ezt én a magam részéről helyesnek nem tartom. Én teljesen helyesnek csak azt tartom, hogy ha a kormány teljesen megfontolva a concret esetet és meggyőződve arról, hogy csakugyan oly körülmények forognak fenn, a melyeknél fogva közönséges eljárás által a jogbiztonságot, a közcsendet és rendet fentartani nem lehet, csak ekkor 3
