Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

228 137. országos illés s;oveml>er 24j 18S2. Én ösmerem, hogy az osztrák államvaspályatársaságnak micsoda érdekei vannak, kizárólag anyagi érdekei, hogy a magyar birtokok az osztrák birtokoktól el ne választassanak, s ezen érdekeket bizonyos tekintetben méltányolni is kell; mindazonáltal, én a bánáti birtokokat oly fontos nemzetgazdászati tényezőknek tartom Magyarországon, mert ezek magukban foglalják legelső vashutáinkat, de hozzá még a politikai, a nemzetiségi szempontot is tekintem t. ház — mert ott, hol ezen birtokok feküsznek, az egész vidéken nem magyar ajkú lakosság lakik s igy praeponderans szerepet nálam e kérdésnél a politikai tekintetek adják. Ennélfogva megvallom, szerettem volna, ha világosan ki lett volna mondva az előttünk fekvő szerződésben, hogy a bánáti birtokok igazgatósága itt Budapesten, tehát magyar kezekben lesz. De hát ez nem történt meg. Mindazonáltal e hiányok engem nem bírnak arra, hogy ezen szerződést ne fogadjam el s igy kinyilatkoztatom, hogy az osztrák vaspálya-társasággal kötött szerződést elfogadom. Még csak egyet. Nem osztom Helfy t. barátomnak véleményét, a ki azt mondja, hogy várni kellett volna, mig az osztrák vasúti társaság lábainkhoz borul vala; mert azt hiszem, hogy ez először is nem történt volna meg oly könnyen és a magyar államnak minden esetre még igen sok milliójába kerül vala csak ennek látszatát is elérni. De másrészről t. ház, ezen, saját pénzügyeinket érintő tekintetek mellett, van egy igen fontos politikai tekintet is (Halljuk!) s ez az, hogy az osztrák államvaspálya-társaság a legerősebb hitelcsoportot képezi külföldön, okvetetlen a legerősebbet azok közül, a melyek itt ezen országban tényleg érdekelve vannak ; ezen csoport nem emissionális bank-csoport, amely idejön, hogy nekünk kölcsönöket adjon, kölcsöneivel nyerészkedjék és ha dolgaink rosszul mennek, többet felénk sem tekint, cserben hagy bennünket, a mint ez megtörtént 1875-ben ama bizonyos világ-csoport által; hanem az osztrák vaspálya hitel-csoportja egy iparvállalat, a mely fél milliárd befektetett tőkéje által tartósan ezen országhoz lesz most kötve. És kérem, kik azon egyének, kik képezik ezen csoportot? Nem egyes nagy részvényesek, hanem azt lehet mondani, afranczia nép maga. Nincs egyetlen társaság Ausztriában és Magyarországon, a melynek részvényesei olyan törzsvagyonnal biró állandó, mert apró tőkepénzesekből állana, mint a minők az osztrák államvaspálya-társaság franczia részvényesei. Azok mind érdekelve lesznek most Magyarország közgazdasága s politikai viszonyai iránt. Én azt hiszem, hogy most, midőn alkalom nyílt annyi ezer franczia részvényes szemeit felnyitni s őket a mi államiságunkkal megismertetni, mi ő bennük egy igen erős támaszfalat nyerünk, ha akár tisztán pénzügyi operátiót akarunk csinálni a jövőben, akár pedig, ha vasúti hálózatunkat akarjuk majd fejleszteni. És t. ház, mert ez igy van és mert én nem tartom helyesnek, hogy mi a külföldet magunktól elidegenítsük — hiszen gondoskodnak arról mások, elleneink a bécsi financiális körök, a melyek mindig gátolták azt, hogy ide közvetlen jöjjön a külföldi pénz az ő közvetítésük nélkül: én t. ház, tehát ezen érveknél fogva a jelen szerződést elfogadom; elfogadom pedig egész összességében, mert tudomásomra esett az, hogy ezen kétoldalú szerződést a magyar kormány ugy fogja fel, hogy azon itten változtatni nem lehet, mert akkor az egész dolog dugába is dőlhetne. Minthogy pedig én az apró hiányokért a szerződésnek nagy előnyeit koczkáztatni nem akarom, elfogadom az előttünk fekvő törvényjavaslatot változatlanul, egész összességében. Tisza Kálmán ministerelnök: T. ház! Nem a dolog érdeméhez akarok szólni, mert arra vannak itt nálamnál sokkal hivatottabbak,(IZa^Wí!) a kik minden felvilágosítást az itt elmondottakra megadni nálamnál sokkal képesebbek; én főleg azért kértem szót, hogy reflectálhassak egy körülményre, melyet az épen előttem szólott t. képviselő ur felhozott. 0 ugyanis azt mondotta: Nem helyeselheti, hogy itt az osztrák állam vaspálya-társaságról ugy beszélnek, mint legyőzött ellenségről. Én t.képviselőház,elannyira igazat adok a képviselő urnak abban, hogy ez nem helyes, hogy — nem tudom, ki részéről történt ily nyilatkozat, mert ezen javaslat tárgyalásának kezdetén nem lehettem a házban — mindenesetre már csak azért is kötelességemnek tartom felszólalni, hogy azon feltevésnek ne adjak helyet, mintha a kormány volna az, a mely az osztrák államvasut-társulatot, mint egy legyőzött ellenséget tekinti. (Helyeslés.) A t. képviselő ur különben azt mondotta, hogy már három évvel ezelőtt kellett volna ezt megcsinálni. De t. ház, mindennek megvan a maga módja és a maga ideje. Én azt hiszem, sőt nemcsak hiszem, hanem tudom, hogy három évvel ezelőtt nem lehetett ezt csinálni, mert még nem volt meg azon meggyőződés kellő mértékben azon vasuttársulat köreiben, hogy a társulat érdekei is épen úgy megkívánják, mint az országéi, hogy ellenség helyett, mint jó barátok, közös czélra működjünk. És az annyi felől hibáztatott zimonyi vasút, a vágvölgyi és az újszászi vasútnak talán megvan bizonyos része abban, hogy most ezen czélt el lehetett érni. De

/ most meg azt hiszem, itt van, itt volt az ideje. És igenis igaza van abban is a képviselő urnak, hogy most már nem lehetett és nagy hiba lett volna várni, hogy az osztrák áílamvasut-társulat legyőzve, lábainkhoz feküdjék. Hiba lett volna sok oknál fogva. Hiba lett volna először azért, mert egy olyan hatalmas társulat legyőzése leg-