Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

137, országos ülés november 24 1S82 227 nem kell azon örvendetes eseményt, hogy a mint látjuk a magyar parlamentben objeetive is lehet tanácskozni és nem áll a t. jobboldalnak azon igen sokszor hangoztatott ellenvetése, hogy itt tendentiosus ellenzék léteznek. Méltóztassék a t. kormánynak mindenkor hasonló törvényjavaslatot hozni elénk, melyben a magyar állam jogainak fejlesztését látjuk, az anyagi téren vívmányokat konstatálhatunk és tessék mindenkor olyan objectiv előadót küldeni az előadói székre: s akkor méltóztatnak meglátni, hogy mi mindenkor készen vagyunk contribuálni azon nagy műhöz, mely Magyarország felvirágoztatására czéloz. (Igaz ! Ugy vem ! balfelöl.) Több mint három évvel ezelőtt, azon alkalomból, mikor a temesvári, illetőleg orsovavercieorovai csatlakozás lényeges meggátlásáról volt szó, felszólaltam az ellen, hogy a kormány tévesen lát az osztrák államvaspálya-társaságban, egy osztrák társaságot, mert az voltaképen franczia társaság. A kormány szemei előtt t. i. mindig az osztrák igazgatótanács Bécsben állott, mely igen sokszor a részvényesek valódi érdekei ellenében, talán politikai antipathiából is opponált nekünk; de ennek háta megett állottak ám a franczia részvényesek s különösen a párisi comité.mely minden időben békéshangulatban volt a magyarok irányában és soha eszük ágába sem jutott a franczia részvényeseknek, hogy Magyarországban osztrák politikát kövessenek, vagy osztrák érdekeket szolgáljanak. Hanem háta magyar kormány soha sem lépett érintkezésbe azokkal, kik tulaj donképen ezen társaság felett rendelkeztek, t. i. a párisi comité-vel, de mindig tárgyalt az osztrák igazgaíó-tanácscsal csupán; s ez okozta azt, hogy az osztrák államvaspályával nem lehetett kibékülni és egyességet kötni. Igaz, hogy azon másik eszközt — kényszert — aztán a magyar kormány kihasználta, hogy az osztrák államvaspályatársaságot egyességre erőltesse. Az előadó ur elmondotta, mily roppant anyagi áldozatokba került ez a kormánynak. Az én meggyőződésem szerint igen sok milliót meg lehetet válna nekünk takarítani, ha mi ezen versenybe és küzdelembe nem mentünk volna bele, hanem a kibékülést elébb Hiegkisérletíük volna. T. ház! Itt több részről ugy tüntettetett fel az osztrák áílamvaspálya-társaság, mintegy teljesen s tökéletesen levert, legyőzött ellenfél. György Endre előadó (közbeszól): Én nem! Pázmándy Dénes: Én azt hiszem, hogy azon urak e tekintetben illusióban ringatják magukat, mert hogy egy társaság, a mely fél milliárd tőkével rendelkezik, mely daczára annak, hogy több év óta erős harezot folytatott a magyar államvaspályákkal a tariffák körül, még mindig azon helyzetben volt s van, hogy részvényeseinek 5 - 67y osztalékot adhat s a melynek hitele még ma is legalább másfél százalékkal jobb, mint a magyar államé, hogy akkor, midőn constatál tátott az előadó ur részéről, hogy a magyar államvaspályák 290 millió befektetett tőke mellett 10 milliót sem képesek hozni, midőn e szerint a magyar államvaspályák átlag 3%-ot sem,legjobb vonalaik pedig alig 4%-et jövedelmeznek akkor nekünk oda állani a hatalmas osztrák államvaspálya-társasággal szemben és azt mondani, hogy önök le vannak verve, azt hiszem, hogy ez nagy hiba. Sokat ringattuk magunkat a közlekedési politika tekintetében illusiókkal és én nagyon örülök, hogy ezen ködfátyol kezd elvonulni most szemeink elől és hogy rátérünk azon térre, a melyen a helyes magyar közlekedési politikát felépíteni lehet. A mi magát a szerződést illeti, nekem is voltak aggályaim ezen szerződésre nézve és azoknak kifejezést adtam a közlekedési bizottságban. Mindenekelőtt kijelentem, hogy szerintem nagy hézag hogy ezen szerződésben az arad-temesvári vasútra nézve semmi intézkedés nem foglaltatik. Méltóztatnak tudni, hogy az arad-temesvári vasút, mint Magyaroszágon fájdalom annyi sok vasút, privát egyéneknek szánt ajándék volt, a melyért most az állam évenkint 260 ezer frtot fizet kamatgarantiában. Ezen társaság egy valóban anomalicus viszonyban van, a mennyiben egy külön részvénytársaságot képez, de a melynek részvényeit az osztrák államvaspálya bírja mind, tehát az annak tulajdonosa, mig apálya maga a magyar államvaspálya által kezeltetik, mint a tiszai vaspálya örököse által. Egy ily végleszámolásnál, mint az osztrák vaspályával most történik, a melynél az örökös béke a főczél, igen nagy hiba, hogy az arad-temesvári vasút ügye nem rendeztetik: akár ugy, hogy vette volna meg a magyar állam e vonalat, akár ugy, hogy a kamatbiztosífást szüntette volna meg. Én meg vagyok győződve, hogy ezen alkalommal ezen vonalra nézve is igen jelentékeny intézkedés tétethetett volna, melyből megtakarítás és haszon háromlott volna a magyar államra. Másodszor difficultáltam a közlekedési bizottságban — és itt is azt teszem most — a szerződésnek azon pontját, mely a felett intézkekedik, hogy a magyar területen levő birtokai az osztrák államvaspálya-társaságnak — a melyek mint tudjuk, igen jelentékenyek — hogy mondom, az osztrák államvaspálya-társaság hutáinak, bányáinak, szántóföld s erdeinek igazgatása nem köttetett ide Budapesthez. Akkora bizottságban azon véleményben voltam, hogy a szerződés szövege szerint Budapest lesz székhelye ezen birtok igazgatásának, a mi annyit tesz, hogy az igazgatás maga idejön ; t. i. Bécsből Budapestre , azóta azonban felvilágosittattam és azt kellett hallanom, hogy a szöveg jogi értelmezése szerint egyáltalában nincs meghatározva az, hogy a birtokok igazgatósága Budapestre jön. 29*