Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

226 137 országos ülés november 24. 1882 jaikra való kiépítésével, az északi kikötők segélyével és a német tarifapolitikának felhasználásával oda vitte a dolgot, hogy elvesztettük Németországot, Schweizot, Szászországot. Ehhez járul még, hogy épen az osztrák tarifa és vasúti politika következtében az amerikai és orosz termékekkel nemcsak Bécsben, de itt Budapesten is találkozunk. A délen körülöttünk álló tartományoknál pedig látjuk, hogy a román és az orosz nemcsak közvetlen összeköttetésbe lépett vasutai által a nyugattal, hanem legtávolabbi vidékeiről is a kikötőkbe vezeti vasutain termékeit, felhasználva az olcsóbb vizi utakat, tengeri összeköttetését akként, hogy mielőtt mi megjelenhetnénk nyugat piaczán, ők sokkal olcsóbban látják el Francziaországot és Schweizot terményeikkel. Sőt mert a Balkántól délre eső vidékek hamarább aratnak, mint mi s ezért terményeiket s pedig Kelet-Rumelia, Drinápoly, Burgaszi, Bulgária, a rustsuk-várnai és Oláhország a küstendzsei vonalon szállítja termékeit, vasútjain viziútjaira és szállítja azokat a nyugoti piaczokra.a melyeknek előnyeit, bennünket megelőzve, aknázhatják ki. Forgalmi politikánk helyesen tehát csak abban culminálhatott volna, hogy a kormány annak keresztülvitelére törekedjék, hogy legalább Magyarország határáig fentartsa souverain befolyását a díjtételek meghatározására és hogy oly díjtételeket állapítson meg, a melyek mellett az amerikai és orosz nyers terményekkel a magyar gabona és nyerstermék versenyezhessen, mert nem kell hinni azt, hogy a Konstantinápoly-Magyarországon keresztül vezető út oly rendkívüli valami, hogy e miatt hanyatthomlok kellett volna Ausztriának megcsontosodott tényezőjét, az osztrák államvasutat kibékíteni. Hisz az adatok 1879-től fogva azt mutatják, hogy a Konstantinápoly felől jövő nyerstermények 25-307o-ra csökkentek és hogy a csökkenés folyvást tart. Ily körülmények között, a midőn maga a törvényjavaslat kijelöli azon vonalakat, a melyekkel oda vitte a dolgot a kormány, hogy a szerződő fél maga szeresse meg a kormányt, a trencsén-zsolnai és a buda-győri vasutaknak államköltségen való kiépittetése mellett mi szüksége volt Magyarország kormányának, az államhatalomnak lemondani azon a versenyképességet fentartó egyetlenegy eszközről, hogy t. i. a tarifatételeket befolyásolhassa, intézhesse; miért kellett saját országában egy alteregót, vele elhatározó másik társát teremteni s különösen akként, hogy az a magyar igazgatóság ez új teremtménynél csupán külszín és czím legyen, mert a magyar igazgatóság nem határoz a díjtételek felett, hanem határoz a közgyűlés és az a közgyűlés, mindig meg fogja tartani saját individualitását és Magyarország mindig uszályhordozója lesz az osztrák államvasút érdekeinek ; de hogy már ezen szerződésben is j uszályhordozója, az kitűnik onnan, mert szemben I azon, beszédem elején hangoztatott elvvel, a mire I a vasúti politikánkra nézve, bár Kállay közös | pénzügyminister jelzett értekezésében bennünket I figyelmessé tett, szemben ezzel nem elég, hogy a legvitálisabb vonalakat átadtuk, de az által, hogy megengedtük, hogy jobbra-balra 200 kilométernyi vicinális vasutat építhessen a szerződő vasút, 50 mértföldnyi parallel-irányon az osztrák vasútnak mindennemű versenyzés lehetőségét is feladtuk. De szemben azon, Európa minden művelt országában nyilvánuló tapasztalattal, hogy t. i. a vasutak a nyereségre számító üzletszerű jelleget elhagyják, jelen szerződéssel az általam hibásnak jelzett magyar forgalmi politika ma már biztosította ezen, az összbirodalmi elvtől vezetett vasúttársaságnak azt, hogy minden körülmények közt megveszi a vasutat, oly áron, a mint itt mondatik, hogy t. i. a befektetési árnak 5V0

/°-át fogja kifizetni; és ha a 3 első évben nem volt volna annyi a jövedelem, akkor ezen jövedelem tőkéjéhez hozzáadja az ezután teljesítendő befektetéseket és ennek öVs

0

/'

0kával fogja évjáradékát megfizetni,tehát biztosította már az elővételi jogot, mig viszont nem kapta meg az értéket, vagyis, hogy akkép váltsa meg e vasutat, a mennyit e vasút megváltása idején valóban érni fog. Tehát nem látom azt, hogy Magyarországí nak érdeke akár a forgalmi politikára nézve, j akár pusztán és tisztán az értékét tekintve, vagyis äz elővásárolhatási jog biztosításával, a mely itt kiemeltetik, rémítő nagy vívmány lenne^ Magyarország részére akkor, mikor különösen maga György előadó ur jelezi, hogy ma már azon szomorú helyzetben vagyunk, hogy évi 32 milliónyi teher nehezedik reánk a vasúti politika miatt, a mi egyébiránt nem 500, hanem 640 millió tőkének a kamatja, hogy akkor pusztán és egyedül az összbirodalom nagyobb dédelgetéseért új dualisticus viszonyt teremtsünk és Magyarország ma egy új átalakításnak a közepén lemondjon azon jogáról, hogy forgalmi politikáját saját maga souverain jogával intézze. A mennyiben tehát ezen lemondást méltóztatik korszakalkotónak venni, arra nézve igenis korszakalkotónak vagyok bátor jelezni én is ezt a szerződést, de lemondás-korszak alkotójának. Megtörténhetik, hogy felfogásom hibás volta iránt fel leszek világosítva és a magyar forgalmi politika előnyei ki lesznek derítve, addig azonban tartózkodom azt mondani, hogy ezen szerződés jó vagy előnyös és határozott meggyőződésem marad, hogy Magyarország politikájának egyedisége ebben tökéletesen elejtetik, vagy legalább tizenhárom évre megsemmisíttetik : én tehát nem nyilatkozhatom annak elfogadása mellett. Pázmándy Dénes: T. ház! A jelen törvényjavaslat tárgyalásánál mindenek előtt jelez-