Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-124
16 124. országos ülés október 10. 1882. Polónyi Géza (közbeszól): Az állam felügyelete alatt. B. Kemény Gábor, a közlekedésügyi ministerium ideiglenes vezetésével megbizott minister: Bocsánatot kérek, nem állami közegek azok. a kik itt a felügyeletet gyakorolják, hanem magának az illető vasúttársaságnak hivatalnokai. Elnök: T. ház! Minthogy a minister ur a többi kérdésekre nem válaszolt, azt hiszem, csak azon egy pontra nézve lehet a t. háznak a tudomásulvétel tekintetében határozni, a melyre nézve a minister ur nyilatkozott. Azt hiszem, ezt méltóztatik tudomásul venni, (Helyeslés). Következik Mocsáry képviselő ur interpellátiója. Mocsáry Lajos: T.ház! Kérdést leszek bátor intézni a belügy minister úrhoz a Pozsonyvármegyére elrendelt rögtönitélő bíróság tárgyában. Nem kivánom hozzá azon szokásos előleges kérdést intézni, hogy vájjon való-e, hogy ezen rendelet kiadatott; mert hiszen olvastuk azt teljes szövegében , dátummal, hivatalos számmal ellátva hírlapokban, desavouálva nem volt és újabb megerősítést nyert a pozsonyi főispánnak Pozsony megye közigazgatási bizottságában tartott beszédében tett nyilatkozata következtében. Arra vonatkozólag tehát, hogy ezen rendelet kiadatott és ma is fennáll, kétség fenn nem forog. Kérdésem egyedül árra vonatkozik, hogy mi indította az igen t. minister urat azon rendkívüli, az eddigi törvényes, a dolog természetében is fekvő gyakorlattól való eltérésre, hogy nem várta be a törvényhatóságnak kérelmét a rögtönítélő bíróság megadására nézve, hanem azt saját kezdeményezéséből elrendelte? Az eddigi eljárás, ugya régi 1848 előtti, mint azóta, folytonosan az volt és most is az, hogy a megye, ha szükségét látta rendkívüli eszközök alkalmazásának a közcsend és rend fentartása érdekében, folyamodott, azelőtt a helytartótanácshoz, jelenleg a ministeriumhoz; és a ministerium megfontolja azon körülményeket,melyékre a megye a maga kérelmét alapítja és a szerint, a mint a kérelmet indokoltnak vagy indokolatlannak találja, a statáriumot elrendeli vagy megtagadja. A közcsend és rend fentartása első sorban és legnagyobb részben kétségtelenül a vidéki hatóságok feladata, akár bírnak önkormányzattal, mint a mivel a mi megyéinknek legalább birniok kellene, akár nem birnak önkormányzattal. A kormánynak feladata a közcsend és közbátorság fentartása körül főkép abban áll, hogy a vidéki hatóságokat azon helyzetbe hozza, hogy ha maguk nem rendelkeznek a kellő erővel, a szükséges erő rendelkezésükre boesáttassék. Ezen eszközökhöz tartozik bizonyos esetekben a rögtönítélő bíróság is, ámbár meg kell jegyeznem, hogy a polgári rögtönítélő bíróság, eltérőleg a katonaitól, nem épen arra való, hogy valamely támadt mozgalmat azonnal elfojtson, vagy visszatoroljon, hanem leginkább az esetben alkalmas ennek a használata, ha valamely vidéken, valamely megyében annyira elharapódzott bizonyos, a közbátorságot veszélyeztető bűnök gyakorlása, hogy annak gyökeres kiirtására ily rendkívüli eszköz szükséges. A statárium tekintetében tehát, nézetem szerint, a kormánynak nem az a feladata, hogy azt a törvényhatóságokra mintegy ráoctroyálja, hanem hogy a törvényhatóságoknak, ha ez iránti kérelmüket indokoltnak találja, megadja, vagy megtagadja, ha azt véli, hogy nincs eléggé indokolva azon nagyfontosságú lépés, hogy a rendes fenyítőeljárási formák megelőzésével, a polgárok jogbiztonsága és esetleg élete is veszélyeztessék, a mi a rögtönítélő bíróságnál egyáltalán nincs kizárva. Azt hiszem tehát, mindenesetre aggályos a t. belügy minister ur azon eljárása, hogy Pozsonymegy ér e nézve a rögtönítélő bíróságot elrendelte, a nélkül, hogy a megye előterjesztéséből meggyőződhetett volna arról, vájjon ezen fontos rendszabály elrendelése múlhatatlanul szükséges-e vagy nem. Aggályos mindenekelőtt azért, mert ha bevétetnék azon szokás, hogy a törvényhatóságok részéről való előleges megkeresés nélkül a kormány motu proprio rendeli el a rögtönítélő bíróságot, könnyen megtörténhetnék és gyakran előfordulna az eset, hogy a kormány maga felfüggeszti a személyes szabadság és a jogbiztonság azon fontos garantiáját, mely a rendes bírói eljárásban fekszik. De továbbá az ily eljárás zavarólag hat a közigazgatás vezetésére is, mert természetes, hogy ä vidéki hatóságoknak maguknak kell legjobban ismerniök a körülményeket és nem lehet többé szabadon intézkedniük a közbéke, csend és rend fentartása érdekében, ha a kormány ily eljárással beavatkozik. Az ily beavatkozás tehát csonkítja a törvényhatóságok jogkörét is, mert a törvényhatóságoknak kötelessége levén a köz csend és rend fentartása, ebből folyik, hogy joguk is megtenni azon intézkedéseket, melyek ezen kötelességük teljesítésére nézetük szerint a legczélszerűbbek; mindannak daczára is — mondom — hogy aggályosnak tartom és pedig több tekintetben, a t. belügyminister ur kérdés alatt levő eljárását, én egyelőre erre vonatkozólag kárhoztató véleményt nem kívánok mondani. Meglehet, hogy vannak egészen rendkivüli körülmények, melyek a rendkívüli eljárást indokolják. Mindenekelőtt tehát bátor vagyok hozzá azon tiszteletteljes kérést intézni, méltóztassék megmondani, mi indította arra, hogy Pozsonyvármegyére nézve, a nélkül, hogy a megye ezt kérte volna, a rögtönítélő bíróságot elrendelte. Interpellátióm következőkép hangzik:
