Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

•'220 137. országos ülés november 24. 1882. képviselő ur és társai adtak be, a mely azon esetre, ha a törvényjavaslat elfogadtatik, el lesz vetve. Szavazás előtt fel fog olvastatni a határozati javaslat. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa Herman Ottó és társai határozati javaslatát). Elnök: Méltóztassanak azok, kik a törvényjavaslatot elfogadják, felállani. (Megtörténik.) A többség elfogadta, ezzel Herman képviselő ur határozati javaslata elesett. Következik a részletes tárgyalás. Baross Gábor jegyző (olvassa a törvényjavaslat czímét, 1. és 2. §§-ait, melyek észrevétel nélkül elfogadtattak). Elnök: Ezzel a törvényjavaslat részleteiben is elfogadtatván, annak végrnegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend további tárgya: a közlekedési bizottság 264. számú jelentése „a es. kir. szabadalmazott osztrák államvaspálya-társulattal 1882. évi június hó 8-án kötött szerződés és az ennek 4. ezikke értelmében kibocsátandó engedély-okmány beczikkelyezéséről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Jelentem a t. háznak, hogy a közlekedési minister ur ezen törvényjavaslat tárgyalása alkalmára megbizottul Tolnay Lajos ministeri tanácsos urat jelölte meg. Eszerint a házszabályok 144. §-a értelmében a ministeri tanácsos urat a szó meg fogja illetni a netalán szükséges felvilágosítások megadása czéljából. Ha a törvényjavaslatot és a jelentést felolvasottnak méltóztatnak venni, (Felolvasottnak vesszük!) az általános tanácskozást megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. György Endre, a közlekedésügyi bi ZOttság előadója: T. ház! A szabadalmazott osztrák államvasut-társasággal kötött szerződést mutatván be és kérvén annak elfogadását a t. háztól, teljesen öntudatában vagyok annak, hogy az utolsó esztendőknek közgazdasági törvényjavaslatai közül egyik sem volt nagyobb fontosságú sem a múltra, sem a jövőre nézve, mint a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslat. Mert a közlekedési viszonyokat, forgalmunknak egész irányát, forgalmi politikánknak összes alapjait a múltra nézve lezárja, vasúti politikánknak jövőjét pedig megteremti ezen törvényjavaslat elfogadása. Másrészről kell emlékeznem arra, hogy azon előzmények, melyeken ezen törvényjavaslat és ezen törvényjavaslatnak anyagául szolgáló szerződés létesült, a kassa-oderbergi vasút függő ügyeinek rendezéséről szóló törvényjavaslat alkalmával a tiszai vasút megváltása tárgyában beadott javaslatunktól fogva e házban nem egyszer ellentétes álláspontokra adtak okot, egyfelől azon bizottság álláspontja, melyet szerencsém van képviselni és másfelől a t. ház véleményének egy része között. Es végül bátor vagyok kegyes emlékébe hívni a t. háznak, hogy a magam részéről a szerbiai szerződés tárgyalásának alkalmával és később is azon bizottsági vélemény indokolásában, melyet t. barátom gr. D essewífy Auréllal együtt az országos gazdasági egyesületnél beadtunk, szembeszállva ez eszmének akkori népszerűtlen voltával, ezen álláspontra állván, különös súlylyal nyom a felelősség érzete. A megfontolás mértéke rám nézve tehát az : vájjon az abban lefektetett eszme iránt való előszeretetem nem tesz-e elfogulttá azon eredmény mérlegelésében és azon törvényjavaslat megitélésében, melyet a bizottság határozatából a t. háznak ajánlani szerencsém van. Vissza kell mennem t. ház, a történeti előzményekre. (Halljuk!) Az 1867-iki kiegyezés alkalmával azon kiegyezés bölcs szerzője a

XII. t.-cz. 65. §-ában nem állapította meg azt, a mit mi később a „közös vasutak''' elnevezés alatt foglaltunk egybe. Ott tisztán és határozottan fentartatik a territoriális kormánynak az intézkedési jog, azon souverainitás alapján, melyet minden állam, minden közlekedési vállalat irányában követel magának és csupán a közös intézkedések szüksége mondatott ki azon vasúti vállalatokra nézve, melyek az országon keresztülfutva, egyúttal a monarchiának örökös tartományait is érintik. Természetes consequentiája volt ez a megállapított dualismusnak; miután azonban a viszonyok nyomása alatt kénytelen volt a magyar kormány kezdettől fogva érezni, hogy ezen territoriális jogát, ezen a vasutak felett természetszerűleg gyakorolandó souverenitási jogát az illető társulatoknak fennálló, főleg societárius viszonyai mellett kellőleg nem gyakorolhatja, már maga az 1867: XII. törvényezikk alapján kénytelen volt azon térre lépni, hogy a magyar állam kezében lévő vasutak által érje el azt — hogy ugy fejezzem ki magamat — erő utján, a mit az illető társulatok jó szándékból megadni vonakodtak. Egy egész hosszú sora kezdődött az állani kezében lévő vas#ak építése és megszerzésének. Megvétetett a losonczi és e torso kiegészítéséül kiépíttetett a miskolczi vonal, később a ruttkai. Az állam építette ki a károlyváros-fiumei vasutat, később megszereztetett a viszonyok nyomása alatt a keleti vasúthálózat. Öntudatos forgalmi politikánk sarkköve és első nagyobb mozzanata gyanánt megvétetett a tiszai vasút, átvétetett a duna-drávai vasút üzlete, megszerezte a ház bölcsessége a zágrábkárolyvárosi vasutat és elrendelte a budapestzimonyi vasutak létesítését, (Felkiáltások: Hát a vágvölgyi ?) hasonlókép megszereztetett a vágvölgyi vasút is. A helyzet ez által systematice fejlesztetvén, a mennyiben azon vonalok,melyek a magyarkormánynak közvetlen hatása alatt vannak, tisztán és ki-