Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-137
137. trszAgos ülít n«rember 24. 1882. 219 lyen morál nem a képviselőházba és nem az előadói székbe való, hol á t. képviselő nr nemcsak mint a bizottságnak, hanem mint a kormány-rend szernek repraesentánsa emeli szavát. Ha onnan mondta volna, (a képviselői padokra mutat) nem Ítélném el oly keményen, de hogy onnan mondja, (az előadói székre mutat) ezért elitélem a képviselő urat. (Élénk helyeslés, éljenzés a szélsőbalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: T. képviselőház ! Nem fogok ez alkalommal, mely szerintem valóban nem is arra való, sem a közjogi vita terére, sem semminemű állami soeialisticus eszmék terére menni, mert óhajtom reducálni a kérdést oda, hol annak igazában elbíráltatnia kell. (Halljuk!) Természetesnek találom, hogy ha a kérdés oda reducáltatik is : még akkor is azok, kik abból a nézetből indulnak ki, hogy ha a vöröskeresztegylet támogattatik, vagyis, ha az esetleges háborúban megsebesültek gondozhatása végett előintézkedések tétetnek, ez már háborút fog előidézni, mondom, a kik ebből a nézetből indulnak ki, mint a képviselő ur teszi, meg nem szavazzák ezen javaslatot. De ezek körülbelül úgy járnak, mintha valaki azt mondaná, nem kell kórházat építeni, mert akkor bizonyára lesz beteg. (Tetszés jobbfelöl. Ellenmondás a szélső balon.) Ez a következés a logika s a józan észjárás szerint. (Elénk helyeslés jobbfelöl.) Ami különben magát a dolgot illeti, hogy a vöröskereszt-egylet czéljai humanitárius és helyes czélok, ezt a világnak jótékonyságról ismeretes összes körei elismerték. (Helyeslés.) Azt mondja a képviselő ur: mutasson az angol törvényhozásban törvényt erre vonatkozólag? Tökéletesen hiszem, nem fog mutatni, mert Angliában a jótékonyságáról híres és a miénknél annyiszorta gazdagabb társadalom, az államnak még ily csekély mérvíí segélyezése nélkül is képes előteremteni azt, a mi erre szükséges. (Ugy van! jobbfelől.) De hogy az angol társadalom a vöröskeresztegylet ezélzatait humanitáriusoknak ismeri, mutatj a az, hogy nemcsak saját háborúiban, de világszerte bármely háborúban az angol vöröskereszt-egyletek küldöttei járják be a csatatéreket és teljesitik a humanismus követelményeit. (Élénk helyeslés jobb felől.) Ezt pedig teljesíteni nem lehet, ha előre gondoskodás nem történik. Akkor, midőn ezrei a megsebesülteknek szenvednek, szaladgálni a szerekért, a melyek szükségesek, hogy ápolhassanak, akkor keresni az ápolónőket, a kik kiképezve nincsenek és a kik nem tudják, hogy mikép kell a betegeket ápolni; akkor gondoskodni a szállító eszközökről a sebesültek számára: ez mind oly dolog, a mely a lehetőség határain túl van. (Ugy van! jóbbfdöl.) A képviselő ur abból indul ki, hogy a háború csak dynastikus lehet. No hát bocsásson meg. a história egyaránt bizonyságot tesz dynastikus és nem dynastikus háborúról. És nem tudom, hogy Magyarország van-e oly szerencsés helyzetben, hogy biztosan számíthasson reá, hogy nem lesz háborúja, a mely nem lesz dynastikus, hanem lesz a megélhetés és megmaradhatás védelmi háborúja, (Ugy van] jobbfélöl.) De egyébiránt ha dynastikus háborúban sebesülnek meg az emberek, hát akkor nem kell ápolásukról gondoskodni ? Hiszen épen feltéve, hogy ha az állana, a mit a képviselő urak mindig hangsúlyoznak, hogy isten tudja, miféle hiúság és nem nemzeti érdekek miatt sebesittettek meg a nemzet fiai . . . (Felkiáltások szélső balfelöl : Bosniában! Zaj és mozgás jobbfelöl. Halljuk! Halljuk l) Herman Ottó (köebeszól:) Ott vaunak a PesterLloyd leleplezései. (Nagy zaj a szélső baloldalon. Halljuk! Halljuk! a jobboldalon.) Tisza Kálmán ministerelnök: Azt mondottam és mondom is . . . (Nagy zaj és mozgás a szélső baloldalon.) A képviselő uráli nagyon türelmetlenek s ugy látszik, maguk is érzik, hogy álhumanismus az, a mit tanaikban hirdetnek. (Halljuk! Halljuk!) Azt mondottam és mondom, hogy feltéve, hogy igazak azon állítások, a melyeket annyiszor hallunk, hogy nem nemzeti érdekek miatt, hanem isten tudja miféle rósz, vagy ambitiózus politika miatt van a háború, a melyben a nemzet fiai megsebesíttetnek: vájjon az ily módon megsebesítettekről gondoskodni nem humanitárius feladat? Én azt tartom, ha az önök álláspontjára helyezkedném, még sokkal inkább volna kötelessége a társadalomnak és némi segélylyel az államnak is, ezekről gondoskodni, mint akkor, ha nemzeti önfenntartási háborúban sebesülnek meg. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Csak egy megjegyzésem van t. ház, és ez az, hogy oly dispositiót, a mely lehetővé teszi igenis, hogy az emberiségnek egy mindenesetre gyenge, de létező tulajdonsága jó czélra érvényesüljön és lehetővé teszi ezt megszabott, a csalást kizáró, sőt bizonyos kisnemű positiv jövedelmet is adó módon, lehetővé teszi azt, hogy ily humánus czélra kihasználtassák, azt jótékonysági fárblivel összehasonlítani nem lehet. (Ugy van! a jobboldalon.) Igen kérem a t. házat, hogy meggondolva azt, hogy bármely okokból idéztessék is elő a háború, a sebesülteken segíteni humanitárius kötelesség; meggondolva azt, hogy az, ki erre elő nem készül, azt teljesíteni képes sohasem lesz ; meggondolva azt, hogy egy ily világszerte humanitáriusnak és majdnem kötelességszerűnek elismert intézkedés elősegítéséről van szó: a javaslatot elfogadni méltóztassék. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Elnök: T. ház! A tanácskozást befejezettnek nyilvánítom, következik a szavazás. A kérdés az lesz: Elfogadja-e a ház a törvényjavaslatot általánosságban, igen vagy nem? Ezzel szemben áll azon határozati javaslat, melyet Herman Ottó 28*
