Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

21 g jS7. orseágtJB ülés november 24. 1882. sem. (Élőnk helyeslés a jobboldalon.) És minthogy ezen törvényjavaslatban csak ily czél előmozdítása szándékoltatik, azt nézetem szerint nem elitélni, de elfogadni kell. (Helyeslés a jobboldalon.) Az eszközöket is megtámadta a t. képviselő ur. Azt mondta, hogy ily utón a jótékonyságnak filléreit igénybe venni és elvonni más ezéloktól nem helyes, nem szabad. Én azt állítom a képviselő úrral szemben, hogy a törvényjavaslat nem a jótékonyság filléreit vonja el, hanem a mit, előbbi állításairól megfeledkezve, a javaslat ellen felhozott, a játékkedvet használj a fel nemes czélra. (Helyeslés a jobboldalon. Derültség a szélső baloldalon.) Igen, ha ez nem nemes czél, hogy az ország és a monarchia érdekeinek védelmében megsebesültek ápolásáról gondoskodjunk, akkor a nemes czélra nézve igen nagy a véleménykülönbség közöttünk. És ha a játékkedvet, mely kiirthatatlan s mely tagadhatatlanul létezik, felhasználja e czélra, ez azon igen ritka s általam is igen ritkán megengedhető azon esetek közé számítandó, melyben a czél szentesíti az eszközöket. Igen ritka eset, hogy e tant elfogadni lehessen, mert káros, de hogy ezen speciális esetben el lehet fogadni, ez meggyőződésem. (Helyeslés a jobboldalon.) Bocsánatot kérek t. ház, hogy ezen észrevételeket koczkáztattam, ezek tán szorosan nincsenek összeköttetésben a tárgygyal, de ha mi ily tanokat, ily enuntiatiókat hallgatással mellőzünk, annyiban, a mennyiben a gyakorlati téren mozgó •vita keretébe bele nem illik, akkor meg lesznek káros következményei. (Élénk helyeslés a jobboldalon.) Herman Ottó: T. ház! Mint a határozati javaslat benyújtóját engem még a végszó megillet. Az előadó ur egész beszédének jellemző része az volt és ez az ő arczárói is lesugárzott, hogy ime kaptam ismét egy jelszót, hogy egy politikai nagy pártot, mely nekünk kényelmetlen, a socialismussal vádolhassam. Milyen felséges jelszó lesz ez a „Nemzet"-ben, a rovásban és a többi hirtrombitában. (Derültség a szélső baloldalon.) A képviselő ur arra hivatkozik, hogy ő és pártja itt a törvényhozás terén gyakorlati politikára törekszik. Már én, t. ház, a felett nem akarok vitatkozni, hogy mennyiben van jogosultsága a pártnak a gyakorlati politikán kivül eszmékkel, még a távol jövőre szóló eszmékkel is foglalkozni. De én ezen gyakorlati politikára, a gyakorlati tapasztalásból indulva, az ország állapotára nézve csak azt az egyet mondom, hogy a magyar nemzet köszöni önöknek ezt a politikát, de hogy a jövő nemzedékek ily gyakorlati politika eredményeiről miképen fognak gondolkozni és mit fognak tartani, az az önök dolga. Hegedűs Sándor: (közbeszól).- A felelősséget érte elvállaljuk. Herman Ottó : Azzal vádol a képviselő ur, hogy mi az országot desorganisatióhoz akarjuk juttatni; hiszen ami programmunk legsarkalatosabb pontja épen az önálló, független Magyarország, tehát nem a desorganisatió, hanem épen, az, hogy kivonjuk az országot azon desorganisatióból, melybe önök vonták, (ügy van! a szélső baloldalon. Ellenmondások a jobboldalon.) És hát önök hol állanak? Hiszen önök még az 1867-ki alapon sem állanak; mi Magyarország törvényes fejlesztése alapján, önök a fusio alapján állanak, mely itt óriási társadalmi conrasióvá kezd növekedni. (Derültség a szélső baloldalon.) Mégis azzal akarnak önök vádolni, hog}

7 mi mozdítjuk elő a socialismus tanainak terjedését, de vegyék figyelembe Németország socialistáit, Francziaország anarchistáit a nihilismust és azon csekély jelenséget is, mely Magyarországon van és nyissák fel a történelem könyveit és azt fogják találni, hogy a kötelességeiket nem tudó kormányok ennek a mesterei; a t. képviselő ur nem gondolta meg szavainak horderejét, mikor ő azzal a bizonyos gúnyos arczkifejezéssel arra czélzott, hogy az állatvédelem terén működöm ; a t. képviselő ur Amerikára tud hivatkozni, Angliára, Francziaorszagra tud hivatkozni. Ugyan legyen szerencsém egyszer szerény lakásomon, meg fogom neki mutatni az angol törvényhozás összes intézkedéseit és helyes intézkedéseit, meg fogom neki mutatni azon egyletek hosszú sorának czímét és ki fogom mutatni azoknak eredményét és azt fogja látni, hogy az csakugyan a társadalom javítására szolgál. És azután felállít a t. képviselő ur egy tételt, hogy én szegyeméin magamat, akár innen, akár onnan, sőt akármely nyomorult lebujban felállítani azt Budapesten vagy bárhol. Azt mondja: íme t. ház a játékot egy nemes czél előmozdítására felhasználni, milyen üdvös, milyen erkölcsös dolog ez! No hát akkor tessék törvényt hozni, mely először kitörli a hazárd játékokra kiszabott intézkedéseket a törvénykönyvből és kihirdeti Magyarországnak, hogy ezentúl jótékony färbli-társaságok alakittatnak (Derültség balfelöl) és nem azok az igazi jótékonyak, kik nemes szivöktől indítatva valamely nyomoron segítnek, hanem a monacói bank igazgatója és azok a roulettesek, kik úgynevezett nemes czélokra azon milliókból adnak, melyeket embertársaiktól raboltak, (ügy van!) balfelöl. Ezat. képviselő ur szavainak consequentiája. Tessék elhinni, hogy nálunk a jótékony és egyéb czél czíme alatti játékkedv úton-útfélen már burjánzik; már szenvedélyeket fakaszt. Az úri kaszinó kártyapénze évenként 12,000 frt; evvel szemben az önök rendőrsége üldözi a roulettet és üldözi a nyomorult apró sipistákat és ime felállítják a totalisateurt, hol épen ugy, mint a roulettnél, géppel, a nyomorult mesterlegényt kifosztják hetibérének felétől. A t. képviselő ur vonja le magának a consequentiáí és vallja be, hogy az