Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

137. országos ülés november 24. 18S2. gjy Helfy Ignácz (közbeszól): A mikor a vita be van zárva. Hegedűs Sándor előadó: A t. képviselő urak a részletes vitában minden egyes szakasznál megtehetik megjegyzésüket, nem fogok előlük kitérni. Nekem, mint előadónak, máskor szavam nem lehet, mint a vita bezárása után s kötelességemnek tartom azokra, a miket hallottam, röviden reílectálni s ha a t. képviselő urak, különösen pedig azon párt, a melyhez Herman Ottó t. képviselő ur is tartozik, feltétlenül helyeslik mindazt, a mit Herman Ottó képviselő ur ma kifejtett, méltóztassanak helyesléssel kisérni és tiltakozó szavukat e feltevésem ellen nem emelni, de hogyha nem helyeslik, abban az esetben bírjanak őszinte bátorsággal az ellen tiltakozni; (Felkiáltások a szélsőbalon: Ne tessék ferdíteni!) mert ez az általános tiltakozás, mely az én igénytelen szavam ellen emelkedik, hamis magyarázatra adhat okot, azon hamis magyarázatra, mintha azon részszel egyetértenének, a mely Herman Ottó képviselő ur beszédében socialistikus eszmékkel van telve. (Igaz ! TJgy van! a jobboldalon. Felkiáltások a szélsőbalon : Ez ráfogás! Azok nem socialisticus eszmék!) Méltóztassanak türelemmel lenni. Igen jól tudom a fogalmak közti különbséget. Sem sérteni nem akarok senkit, sem senkinek nem akarok oly ideákat supputálni, a mire bizonyítékaim nincsenek. Első sorban tehát tiltakoznom kell azon felfogás ellen, hogy a dynastiák érdeke a népek fölaprítása, feláldozása és kiszámítottan vérben való gázolásra lenne irányozva, mint Herman Ottó képviselő ur mondotta. (Helyeslés a jobboldalon) Szalay Imre: A történelem azt mutatja, hogy igy van! Jókai Mór: Hát ön olvasta azt ? (Zaj. Derültség.) Hegedűs Sándor előadó: A másik felfogás t. ház, a mely ellen tiltakoznom kell, az, a mi a társadalmi nyomornak mindig elismerendő és mindig kétségbevonhatlan létezését olybá tünteti fel, a melyen állami utón sem Magyarországon, sem külföldön a törvényhozás irányában felállítható követelmények határai közt segíteni nem lehet, mert ha mi a népnek azt hirdetjük a képviselőházban: hogy ime, hadseregek szerveztetnek és a hadsereg sebesültjeiről gondoskodás történik, daczára annak, hogy akadnak még iskolás gyermekek, a kik mezítelen lábbal járnak, vagy a kiknek kellő ruhájok nincs, ez arra jogosítja a népet, hogy követelje, miszerint desorganisálni kell az államot, desorganisálni a hadsereget. (Igaz ! TJgy van! a jobboldalon. Zaj, ellenmondás a szélső baloldalon.) Bocsássanak meg, a ki a mai világban csak kissé ismeri a viszonyokat, a hadsereg nélkül államot képzelni nem fog és ha önök a gyakorlati politikának bármi elvi magaslatára akarnak állni, de legalább is a talajt lábaik alól KÉPV1I. NAPLÓ. 1881—84. VII. KÖTET. elveszteni nem akarják, akkor el kell ezt ismerniök, mert államot hadsereg nélkül a mai világban képzelni nem lehet. (Helyeslés a jobboldalon.) És ha önök folyton felkutat] ák a nyomornak fészkeit, akkor fel fogják azt találhatni nemcsak Európában, hanem Amerikában is és nem fognak államot találni, a hol bár sajnos, a segítendő, de erő szerint segítendő nyomornak létezése mellett megfeledkeznének ama nagy feladatokról, a melyek az államok fejlődésében a nemzetek előtt állanak. Ezt a megfeledkezést nevezem én socialisticus felfogásnak és azt hiszem, mindenki, a ki a socialisticus irodalmat s annak történetét ismeri, meg kell hogy engedje, hogy ez nem republikánus mozgalom, ez a leghatározottabb socialistikus irány, a melynek publicálása philosophikus szempontból igen szép lehet, de czélszerííségi szempontból még társadalmi utón sem helyeselhető, különösen Magyarországon; és hogy a törvényhozás előtt ily szempontból kiindulni nem lehet, az mély meggyőződésem. (Helyeslés jobbfelől.) "J Es t. képviselő ur, nem is vagyunk ép oly következetlenek e tekintetben és azt hiszem, hogy a t. képviselő ur hasonló következetlenségbe esett. Mert, hogy ha oly megragadó szinekkel tudja rajzolni az iskolába járó szegény gyermekek állapotát, akkor miért veszi igénybe a társadalom filléreit a kutyák érdekében. (Igaz! TJgy van! a jobboldalon.) Szemünkre veti, hogy mi felnőtt, munkaképes de megsebesült embereket akarunk segélyezni, a kikben munkaerő, nemzeti tőke van. En azt hiszem, hogy ugyan a szegény gyermeket, a csecsemőt elpusztulni nem kell hagyni; de hogy ha ezek elpusztulnak, sokkal kevesebb ;.i veszteség, mint egy ép embernek nem kellő ápolás, vagy elhelyezés miatti elhalálozása által. Ebben nemzeti tőke, mig a másikban egy csíra vesz el. Sajnos ez is, de nagyobb veszteség a másik. A harmadik felfogás, a mi ellen tiltakozom, az, mintha ezen jótékony egylet abból a czélból szerveztetnek, hogy az által a háború előmozdittassék. A t. képviselő ur erre fektette beszédében a súlyt. Már bocsánatot kérek a t. képviselő úrtól, hogy gondoskodva legyen a sebesültek ápolásáról minden eshetőséggel szemben, ez annyira elfogadott elv, sőt oly egyszerű tény, a mely alól ki nem vonta magát Európának egyetlen állama sem. Es még ha hatalmunkban állana és ha a t. képviselő ur hinné, hogy hatalmunkban állana e világból kiirtani a háborút, akkor elismerném álláspontjának jogosultságát, hogy ebben az esetben nem kell ezen eshetőség következményeire előkészülni; de hogy a legnagyobb embertelenség épen abban rejlik, hogy ne legyen gondoskodva az esetleges háborúnak ily káros következményeiről, a sebesültek ápolásáról, az mély meggyőződé28