Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

216 137. országos Ués november 24. 1S82. egy összeget, mely annak megfelel. Mert tudja meg, hogy a társadalom jótékonyságának fillérei nem elégségesek arra, hogy ily óriási nyomort még csak megközelítőleg is enyhíthessenek. És ha a dynastiák érdeke az, hogy a népek felkonczoltassanak, ám ott van az ő udvartartási összegük, ám bírjanak lemondani egy néhány millióról, (Ügy van! a szélső baloldalon) ám húzzák össze azt az udvartartást, mely úgyis csak üres pompa, hogy a népek legyenek szabad népek és ne járuljanak hozzá azon középkori uralomhoz, mely csak akkor ragyog, midőn összetapodott holttestekkel van körülvéve. Még mást is fel tudnék hozni t. ház. Ezt a magyar társadalmat folytonosan katonai czímek alatt mindenféle katonai jótékony czélokra szokták eontribuáltatni. Ha szükség van a hernalsi katonatiszti leánynevelő intézet osztályainak bővítésére, keletkezik egy mozgalom, mely épen onnan indul, honnan a vöröskereszt-egylet iránti mozgalom indul, megrequirálják a magyar társadalmat, ám állítsák fel az osztályokat, hiszen a ti leányitok is oda jöhetnek, a magyar ajkú tisztek leányai is oda jöhetnek és ott kitűnő osztrák anyákká fognak neveltetni. (Tetszés a szélsőbalon.) Tehát a germanisátióra szolgál ez is segédeszközül. (TJgy van! a szélsőbalon.) Mindezekkel szemben én mindenkor azt fogom vallani és propogálui, hogy a társadalomjótékonyságának fillérei soha másra nem valók, csupán csak arra, hogy a tényleges nyomort enyhítsék. Soha sem gyűjthető fel pénz azon nyomorra, melyet mások előre kiszámítanak és el fognak készíteni és bármiféle nevek tündököljenek a vöröskeresztegylet élén és körében, én elitélem ezen mozgalmat. (Helyeslés a szélső balon.) És ha önök arra is vetemednek, hogy beterjesztenek törvényjavaslatot a bélyegilleték elengedése czímén, ezt előmozdítani, akkor én vállalkozom arra, hogy holnapig a napirend előtti felszólalásig, ha parancsolják, száz esetet fogok kimutatni, a hol az árvíz és tűzkár által sújtottak javára rendezett sorsjátékoknak nem engedtetett el a bélyeg. Honnan van az, hogy épen a vöröskereszt-egylet részesül ezen kitüntetésben. Ismétlem, igenis bármilyen formában nyilatkozzék a nyomor a társadalomban, mikor megvan, elő fognak állani a j ószívű igaz emberbarátok és segíteni fognak azon. De nem acceptálom és nem fogom acceptälni soha, hogy én már előre is előlegesen egy minden népjognak és emberi érzeteknek ellenére mesterségesen, kiszámítottan előállítandó nyomornak bekövetkezését elősegítsem. Nem fogadom el a törvényjavaslatot, ellenben van szerencsém beterjeszteni a következő határozati javaslatot. (Olvassa.) „A magyar országgyűlés képviselőháza kimondja, hogy; Tekintettel arra, hogy a háború okozta nagy nyomor enyhítésére a magán jótékonyság fillérei nem elegendők s ethikai indokoknál fogva reá sem fordíthatók; Tekintettel arra, hogy a háború következményeinek jóvátétele magát a rendszert — legyen az állami vagy dynastikus — illeti; Tekintettel arra, hogy a magyar társadalomban akkora a köznyomor — a tényleg létező — hogy a társadalom jótékonysága már ezt is alig enyhítheti; Végre tekintettel arra, hogy a beterjesztett törvényjavaslat az erkölcsöt az erkölcstelenséggel keveri össze, a mennyiben a jótékonyság czíme alatt a szerencsejátékot is árulja : Mindezen indokoknál fogva a törvényjavaslatot elveti. (Élénh helyeslés és tetszés a szélsőbalon.) Aláirtak: Mocsáry Lajos, Herman Ottó, László Imre, Krisztinkovi eh Ede, Meszlény Lajos, Madarsz Jenő, Hollósy Károly, Lázár Ádám, Szederkényi Nándor, Duka Ferencz, Móni Gyula. Fenyvessy Ferencz jegyző (olvassa a határozati javaslatot). Elnök: Szólásra senki sem lévén feljegyezve, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még az előadó urat és ha szólni kivannak, a minister urakat; végül minthogy tizen aláirtak a határozati javaslatot, szó illeti Herman Ottó képviselő urat. Hegedűs Sándor előadó: T. képviselőház! Méltóztassanak egypár perczig figyelmükkel megajándékozni, mert azt hiszem, hogy Herman Ottó t. képviselő urnak nemcsak ezen, de több ízben ismételt fölszólaíásában egy oly jelenség mutatkozik és egy oly irány nyer kifejezést, a melyet e házban eddig talán kelletén túl hallgatással mellőztek, de a melyet én, legalább kötelesség szerint, hallgatással nem mellőzhetek; (Helyeslés jobbfélöl.) mert t. ház, a ki tájékozva van a socialisticus mozgalomról, irodalomról és annak jelszavairól, az Herman Ottó képviselő ur minden szavában rá fog ismerni, hogy ezzel van saturálva. (Helyeslés jobb felöl. Ellentmondás és felkiáltások a szélső baloldalon: Csak republikánus elvek!) Es t. ház, nekem az ellen szavam nem lehet, hogy ki mily tanokkal és theoriákkal van telve, hanem az ellen, hogy a házban, a hol a gyakorlati politikáról lehet csak szó, a hol a nemzethez beszél az ember, úgy mint közvetlenül teendő és kitűzendő politikáról, ott azt hiszem, az ilyen elveket szó nélkül hagyni nem lehet; (Helyeslés jobbfélöl) mert t. ház, ha mi gyakran hangoztatjuk azt, hogy a dynastiák érdeke lekaszaboltam! és lemészároltatni a népet. (Felkiáltások a szélső baloldalon: Hát kiké? Nagy zaj.) Méltóztassanak tiltakozni, de engedjék meg, hogy ezen őszinte szónak egyszer végre kifejezést adjak.