Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

137. országos ülés november 24. 1882. 215 tudó orvos összeállította statistikailag Magyarország gyermekeinek halandóságát. Hiszen maga a közoktatási minister ur indíttatva érezte magát a halandóság megdöbbentő adatai következtében, hogy nyilt levelet intézzen egyetemünk egyik tanárához, hogy vesse fel, mik legyenek ezen halandóság tulaj donképeni okai. A hivatalos statistikai adatokon alapuló összeállítás, melyet dr. Vesselovszky adott ki, igy szól: „Különösen pedig öt éven aluli gyermekekhalandóságának jelen állapota a lehető legrosszabb, a mennyiben az még hat százalékkal nagyobb, mint Spanyolországban, mely a külállamok között legnagyobb halálozást mutat." És & 2. pontban, t. képviselőház, vájjon mit mond? Azt mondja: „Egyetlen megyénkben vagy törvényhatósági joggal felruházott városunkban sincs oly gyermek-elhalálozás, a 75 szabad királyi és királyi város közül pedig csupán Illyefalván, mely csak némileg megközelítené az európai átlagos gyermek elhalálozást". És az okokra nézve t. képviselőház — s ez a voltaképeni súlyos vád — az orvos azt mondja a többi közt: „Legnagyobb része a gyermekeknek azonban kedvezőtlen külső életviszonyok következtében hal meg." Mint ezt egy egész táblán irtózatos számokkal ki is mutatja. Én, t. képviselőház, nehogy

7 türelmüket kifárasszam, elállók attól, hogy a számokat idézzem, egy előkelő tudós testületnek kiadványa magában foglalja, a bírálat hozzászólhat, én most egészen más irányba megyek t. képviselőház. Bárhova és bármerre tekintünk, figyelemmel .kisérve a törvényhozás munkálkodását olyan szint vesz az egész mozgalom, hogy itt minden csak annak a borzasztó molochnak, a háborúnak s az emberáldozásnak van szánva. A nép adója első sorban fegyvergyártásra használtatik fel, a nép vére első sorban a katonáskodásra használtatik; felhasználtatnak mindenféle czímen olyan dolog érdekében, a melyet minden érző szívű ember csak visszautasíthatni, csak kárhoztatni tudhat. És most jönnek önök, a maguk vörös keresztjével és az emberiség jótékonyságát már puskapornak kezdik nézni, hogy ezt majd fel fogják önök gyűjteni, mint a puskaport és a golyót és mikor fel van gyűjtve, akkor azt mondja a vöröskereszt-egylet elnöke: „Fölséges uram, a jótékonyság szervezve van, a ti tábornokaitok mármost apríthatnak, a nyomort mi ebből a pénzből majd enyhíteni fogjuk." Hát ez a vöröskereszt voltaképi jótékonysága és rendeltetése, akkor, mikor az ország visszhangzik a nyomorultak jajgatásától, melyekre nézve a jótékonj

7 intézetek kénytelenek megmondani, hogy ezt már enyhíteni a mi tehetségünkben nem áll. Es vájjon mi az az nt, melyek azok az eszközök, a mikkel ez az úgynevezett jótékonysági czél propagáltatík s melynek ezínién még azt a kevés jótékony mozgalmat is, melyet a mi jótékony nőegyesületeink országszerte a tényleges nyomor enyhítésére irányoznak, még azt is megmételyezik ? Mert hisz sorban átalakulnak a localis jótékony egyletek vöröskercszt-egyleti fiókokká, hagyják az özvegyeket, árvákat, nyomorékokat, hogy felgyüjtsék a majdan készítendő nyomor számára a jótékonyság filléreit. Első sorban felingerlik a gondolkozni nem tudó vagy nem akaró férfiak hiúságát és becsvágyát, azt a hamis becsvágyat, felkeltik a női hiúságot, már a távolban mutogatják az ordókat, díszokleveleket, melyek az illetőknek kitüntetésére fognak jutni. No t. ház, már magában véve ez az eszköz nem illik össze a jótékonyság valódi fogalmával, mert a jótékonyság nem nemes, ha nem fakad önként nemes szívből, az ilyen összecsábított, összekolompolt jótékonyságot megbélyegzi maga annak a hiúságnak a díja, az ára. És mi mindent csinálnak önök uraim, kik a vöröskereszt-egylet eszméjét annyira propagálják. Hiszen maga ezen törvényjavaslat tanúsítja, hogy mily eszközökhöz folyamodnak e czél propagálására. Hisz itt a jótékony czél a szerencsejátékkal, mely a büntető törvény szerint tulaj donkép büntetendő, áll kapcsolatban. Hisz már önöknél az egész államrendszer, az állami gazdálkodás, sőt, mint látjuk, az egész jótékonyság semmi egyéb, mint lutrizás, kártyázás és koczkavetés. Szalay Imre: Ugy van! ügy van! Herman Ottó: De amint egyfelől néha feláll egy-egy moralista és a kis lutrit csak azért tartja megtűrhetőnek, mert jövedelmez az államnak, most már propagálják a nagy lutrit, melyet valami dicsőnek mondanak mikor a kis lutriról elismerik, hogy alapjában erkölcsi csapás. Ily felfogás ellen t. ház, mindenkinek tiltakozni kell. Sőt még az önök közös ügyét is beviszik ebbe a jótékonyság ezíme alatt is. Mert hisz ez a magyarországi vörökereszt-egylet csak fiókegylet, mely fiókegylete az osztrák anyaegyletnek. (Felkiáltások a jobboldalon: Nem áll!) Vagy az európai anyaegyletnek? valóságos közösügy, mely mindig hivatva van bizonyítani Magyarország inferioritását. Sőt annyira mennek t. ház, hogy a női hiúságot kiszólítva, már befurakodnak a ház tűzhelyéhez és az anya utján megmételyezik a gyermek erkölcsét, mert reá irányozzák a külső fényeskedésre, a sorsjátékból származható nyereségre. Pedig t. ház, van egy igazság, a mely ellen feltámadni senkinek sem adatott. Ez az igazság az, hogy a ki valamit kezd, az viselje annak a következményeit. Ha az államrendszer olyan, hogy a nép akarata ellenére háborúkat indít, a mint itt is a nép egységes akarata ellenére a bosnyák mészárszékre szállítják e nép fiait, ám akkor vállalja el a következményeket is, akkor állítson be a budgetbe