Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-137

214 1S7. országos liléi november 24. 1882. javaslat czíméi, az első és második szakaszokat, melyek észrevétel nélkül elfogadtatnak). Elnök: Ekkéni^a-törvényjavaslat részleteiben is elfogadva lévén, végmegszavazása a legközelebbi ülés napirendjére tűzetik ki. Következik a napirend további tárgya: az állandó pénzügyi bizottságnak 266. számú jelentése „a magyar korona országainak vöröskeresztegylete által felveendő sorsjegy-kölcsön bélyeg-és illetékmentességéről" szóló törvényjavaslat tárgyában. Méltóztatnak kívánni, hogy a törvényjavaslat és a jelentés fel olvastass ék ? (Felolvasottnak vesszük!) Ha felolvasottnak méltóztatnak venni, az általános vitát megnyitom. Az első szó illeti a bizottság előadóját. Hegedűs Sándor, az állandó pénzügyi bizottság előadója: T. ház! Mint méltóztatnak tudni, a magyar korona országainak vöröskeresztegylete czélul tíízte ki a háborúban megsebesültek ápolását. Ebből a czélból, természetesen első sorban ápolók és ápolónők képzéséről kell gondoskodni, koródákat berendezni, a sebesültek sebeinek bekötésére anyagszereket beszerezni, 10 kocsioszlopot berendezni, sőt esetleg a már üdülőben levő betegeknek ellátásáról és elhelyezéséről is kell gondoskodni. Mindezek oly nagy és oly jelentékeny költségekkel járó czélok, melyeket a társadalmi utón megindított mozgalom egymagában meg nem bir; igen természetes tehát, hogy ha akarjuk, hogy az egylet az eléje tűzött nagy czéloknak megfelelhessen, némi tekintetben államsegélyben kell azt részesíteni. Az államsegélyt e törvényjavaslat nem közvetlenül nyújtja, hanem oly módon, hogy lehetővé teszi az egyletnek sorjegy-kölcsön útján bizonyos összeget legalább a főbb intézetek előállítására, berendezésére beszerezni. E törvényjavaslat tehát egyfelől módot nyújt a kölcsön eszközlésére, a mennyiben az egyletet sorsjegyek kibocsátására törvényileg felhatalmazza, másfelől pedig ezen kölcsönnel kapcsolatos szerződésekre szükséges bélyegeket elengedi.illetőleg azon szerződéseket bélyegmentesekké teszi, harmadszor a nyeremények kiosztásánál szedetni szokott illetékeket szintén elengedi. Tehát csak közvetve segíti elő, nem közvetlen államsegély, hanem közvetett támogatás által az egylet czéljait, a mennyiben az állam némely bélyeg- és illetékjövedelmekről ezen czélra való tekintetből lemond. Ezeket tartalmazza a törvényjavaslat, ajánlom azt általánosságban elfogadásra. (Helyeslés jobb- és balfelöl.) Herman Ottó: T. ház! ügy a magam, mint azon párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, kinyilatkoztatom, hogy e törvényjavaslathoz hozzá nem járulhatok. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Indokaim, t. ház, a következők: Már a múlt budget tárgyalásánál az általános vitában, mikor én az ország helyzetét társadalmi szempontból is bátorkodtam bírálni, felhoztam azt, hogy én kárhoztatok minden oly mozgalmat, mely nemes czélok leple alatt voltaképen az emberiség érdekeivel ellenkező cselekedetekre, azoknak előmozdítására elvonja a társadalom filléreit a tényleges nyomortól. Szavaim akkor meghallgattatásban nem részesültek. De én, t. ház, azért időközben is betekintettem a nyomor tanyáira és az irodalom kútforrásait is kutatva, iparkodtam magamnak világos képet szerezni arról, hogy mily viszonyban van a társadalom bizonyos mozgalma bizonyos tényleges állapotokkal szemben. Engedje meg a t. ház, hogy egy egyszerű képpel kezdjem tulajdonképeni indokolásomat. Ez előtt egy évvel meghívást kaptam egy jótékony ünnepélyre. Egy jótékony egylet azt a ezélt tűzte maga elé, hogy a szegény iskolás gyermekeket télviz idejében meleg ruhával el fogja látni. Én megjelentem az ünnepéiyen, a hol hetven szegény iskolás gyermek részesült felruháztatásban. Szilágyi Dezső t. képviselőtársam szintén ott volt és szónoklatával hozzájárult az ünnepély emeléséhez és én kiállítottam neki azt a bizonyítványt, hogy midőn beszédét monűta, hangján a megindulás észrevehető volt. Mind el voltak ragadtatva, mind megvoltak elégedve, csak én tettem kifogást, mert én azt mondtam az ünnepély elnöknőjének, hogy igenis ezen szegény gyermekek ütöttek-kopottak, de mégis van annyi ruházatuk, hogy megvédi őket a hideg ellen, ámde én megtudom mutatni, hogy 24 óra alatt kétszer ennyi gyermeket állítok elő, a kik félmeztelenek és annyi ruházatuk sincs, hogy nem az iskolába, de még az utczára sem mehetnek. Erre azt a feleletet kaptam, hogy „ami egyletünk fájdalom csak annyi pénzzel rendelkezik, hogy kénytelen csak azon gyermekeket gyámolítani, a nielyek már iskolába járnak, a félmezítelenekre fájdalom nem jut. Már magában az, t. ház, a mi nemcsak Budapesten, hanem országszerte ismétlődik, hogy a társadalom kénytelen bevallani, hogy az ő jótékonyságából nem telik, hogy a tényleges nyomort enyhítse, már ez is elegendő, hogy gondolkozásba merüljön az ember az olyan mozgalommal szemben, a mely felgyüjti a társadalom filléreit egy még csak majdan készítendő nyomor számára. Egy másik forrás, a mely magában foglalja egyikét a legsúlyosabb vádaknak, a mely a magyar nemzet, a kormány, a társadalom ellen felemelhető, ime itt nyugszik a belügyminister ur kiadványában, a mely a közegészségügyről szól és nyugszik agj más munkában, ahoDgy kötelesség-