Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-124
121 országos ülés oltőber 10. 1S82. 15 3. Eltekintve attól, vájjon ilyen állandó vashidnak építése czéloztatik-e vagy sem, kérdem a t. minister úrtól: Megfelel-e ezen fahid jelenlegi állapotában a közbiztonság minden követelményeinek? sha igen, mire alapítja a t. minister nr ezen meggyőződését és milyen óvintézkedéseket foganatosított azon czélból, hogy a hidnak biztonsági állapotáról minden időben alaposan tájékozva legyen?" Péchy Tamás, akkori közlekedésügyi minister ezen interpellátióra rögtön válaszolt és válaszában kijelentette, hogy a kérdéses hidat, mely ideiglenesnek építtetett, megvizsgáltatta és azt akkori állapotában egyelőre a közbiztonság igényeinek megfelelőnek találta. T. ház! Ezen előzmények után nekem csak rövid néhány szavam van. Köztudomású dolog, hogy az országban, különösen a közlekedés terén a kormány által alkalmazott u. n. „szakértő" férfiakkal szemben a közvélemény meglehetős mostohán itél. Á közvéleménynek ezen, a szakértőkre nézve nagyon is kedvezőtlen áramlatát legújabban több katastropha és igy különösen az eszéki katastropha is nagyon táplálja. Ilyen körülmények között, t. ház, midőn találkozunk az országban fontos közlekedési vonalokon oly hidakra, melyekre, ha az ember rálépett, minden családos embernek eszébejut, hogy vájjon otthon megkészítette-e végrendeletét vagy sem, — ilyen körülmények közt, azt hiszem, hogy ezen tárgyilagosan tartott interpellátióm okvetlenül szükséges volt; szükséges volt azért, hogy a közönség, a mely ezen forgalmi vonalokat oly nagy mértében veszi igénybe, megnyugvást szerezzen. Es miután tudom, hogy a t. háznak a közmunka és közlekedés ügye ép oly melegen fekszik szivén, mint magamnak, minden bővebb indokolást mellőzve, interpellátiómat benyújtom és kérem a t. közlekedési minister urat, hogy ezen interpellátiómra minél előbb válaszolni kegyes legyen. Elnök: A képviselő ur int erpelláti óját maga felolvasván, az közöltetni fog a közmunka- és közlekedésügyi ministerium vezetésével megbízott minister úrral. B. Kemény Gábor, a közmunka- ós közlekedésügyi ministerium vezetésével megbizott minister: T.ház! Pólonyi Géza képviselő ur hozzám három pontból álló interpellátiót intézett. Interpellátiójának két első pontja nem olyan, a mely égetően sürgősnek volna nevezhető; vonatkozik ugyanis az egyik arra, vájjon czélirányosább-e a vashidak, mint a fahidak alkalmazása a vasutaknál? a másik pedig az, vajj on nem szükséges-e rögtön intézkedni Szolnoknál, hogy a fahid vashiddal föl cseréltessék? E tekintetben, ha rögtön intézkedés történnék is, az már a nagy költségnél fogva is olyan kérdés, a melyet máról holnapra elintézni nem lehet. Ennélfogva fentartom magamnak ezeket illetőleg később bővebben nyilatkozni. (Helyeslés.) Van azonban a kérdésnek egy része, a melyet illetőleg egy pár szóval rögtön válaszolni kötelességemnek tartom •, és ez az, hogy ama nagyfontosságú szolnoki hid, a mely Szeged és Tokaj közt az egyetlen állandó vasúti hid a Tiszán, olyan karban van-e, hogy ráléphessen az ember a nélkül, hogy végrendeletét elkészítené. A nagy esőzések és árvizek következtében indíttatva éreztem magamat rögtön a mint a közlekedésügyi ministeriumot átvettem az iránt intézkedni, hogy az országban minden vasúti hid megvizsgáltassák. A vizsgálat folyik, részben megtörtént; specialiter a szolnoki hidat illetőleg értesítve vagyok — nem ugyan Írásbeli hivatalos jelentéssel, hanem rövid utón szóbelileg, hogy a leggondosabb felvigyázás állott és áll fenn e hidra nézve és hogy a szolnoki hidat a szakértők a legjobbak közé sorozták az egész országban. Tehát momentán veszedelem ott nem forog fenn. Egyébiránt nem kívánok azokra reflectálni, a miket a t. képviselő urnak szakértőink ne tani szakértelem hiányáról tetszett mondani, de legyen szabad egyet megjegyeznem. (Halljuk!) Mindenfelé széles e világon jönnek elő elemi károsodások és szerencsétlenségek, vasúton és bármely közlekedési eszközökön; mi még eddig büszkén hivatkozhatunk rá, hogy Magyarországon viszonyosán ez ideig még kevés szerencsétlenség volt. A mi az interpellátió azon részét illeti, mely a momentán veszedelemre vonatkozik a szolnoki hidra nézve, kérem a t. házat, méltóztassék ezen válaszomat tudomásul venni. (Helyeslés jobbról.) Polónyi Géza: T. ház! A mi az első és második kérdést illeti, azokra nézve nagyon természetesen magam is fentartom a tudomásul vételt akkora, mikor a minister ur nyilatkozni fog e tárgyban. Csak helyeselhetem azt, hogy komolyabb megfontolás alá méltóztatik venni ezen kérdéseket, minthogy azok hordereje nagyobb, semhogy egynehány pillanat alatt dönteni lehetne fölöttük. A harmadik kérdésre adott választ, minthogy az rám nézve megnyugtató, tudomásul veszem, csupán a minister urnak azon kijelentésére, hogy másutt is történnek szerencsétlenségek és a szakértők képzettségét illetőleg volnék bátor a t. minister urat felkérni, hogy alkalmazzon más szakértőket is, necsak a ministerium részéről kirendelteket; mert nemcsak az eszéki katasztrófa, hanem a Tiszavidéken foganatosított összes közlekedési munkálatok bizonyítják, hogy a közlekedés terén alkalmazott állami szakértők mindenek inkább, csak nem szakértők. (Derültség a szélső báloldalon.) B. Kemény Gábor, a közlekedésügyi ministerium ideiglenes vezetésével megbizott minister : Legyen szabad t. képviselőház még azon megjegyzést tennem, hogy az eszéki hid nem magyar áílamvasuton van építve, hanem az alföld-fiumei vasútnak egy hídja.
