Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-136
136. országos ülés november 23. 1882. 207 val szemben? (Tetszés a szélső baloldalon.) A midőn mi kérünk, követelünk, hogy adjanak a népnek kenyeret, mert kivándorol, a midőn mi kérünk, követelünk, adjanak a népnek iskolát, hogy oktatva legyen: akkor ily territoriális rendszerrel felelnek s igy veszik latba ezt ? az anyagot, das vorzügliche ungarische Matériái. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Azokat az embereket, kik ezt művelik, elküldeném a kunyhókba, nézzék meg, hogyan neveli fel az anya gyermekét, mennyi küzdelemmel, nyomorral és bajjal és mikor a gyermek ép abba a korba jő, hogy megszolgálhatná munkájával és támasza lehetne az ő gondozása közben megöregedett apjának és anyjának és kisebb testvéreinek: akkor jönnek a civilisatió emberei és viszik a kitűnő materiálét a mészárszékre. Én jól tudom és veszem észre, hogy ifjabb gróf Ráday Gedeon ezt roppantul kiesinyli, hogy ez a jövő nem fog mindjárt bekövetkezni: hanem én pirulnék és kétségbe tudnék esni az emberiségen és a magyar nemzeten, hogy ha nem akadna itt, akár a társadalomban, akár a parlamentben ember, a ki bir a bátorsággal, hogy koronák és trónokkal szemben tiltakozzék az embertelenség ellen. (Zajos helyeslés a szélső baloldalon.) És önök hiába fogják magyarázni azoknak, a kik kötelességtudók és birnak a bátorsággal, hogy a trónok és koronás főknek joguk van százezerével felkonczoltatni az embereket, mert azok azt fogják mondani: Vető! Ne tovább! Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Élénk helyeslés és taps a szélső baloldalon.) Pulszky Ágost: Félremagyarázott szavaim helyreigazítására kérek szót. (Halljuk!) Ugy értettem és azt hiszem, helyesen, hogy az előttem szólott t. képviselő ur azt mondotta, hogy csodálkozik, hogy én, mint az észjog tanára, hogy állíthatom azt, hogy a nemzetnek nincs joga az önálló hadsereghez. Engedelmet kérek, én ezt nem állítottam. Én azt állítottam, hogy azon nézet helyességét, a melyet Hoitsy Pál képviselő ur indítványa indokolásában használ, hogy t. i. a nemzetnek elévíthetlen és örökös joga van .... Hoitsy Pál {közbeszól): Elidegeníthetlen és természetes joga! Pulszky Ágost: Ezt a nézetet én egyáltalában nem fogadhatom el. A nemzetnek meggyőződésem szerint, mindenekelőtt ahhoz van joga és ezt fejeztem ki, a mely joga törvényben van. (Zajos ellentmondások a szélső baloldalon.) És joga van ahhoz, a mit törvényben magának biztosítni tud. (Nagy zaj és mozgás a szélső haloldalon.) Törekedni, aspirálni igenis, ehhez joguk van a nemzeteknek. Ezt a jogot mindenkor elismerem és elismerem most is, elismertem akkor is, mikor azt mondtam, hogy oly aspirátiókra, a melyeket sem czélszertíeknek, sem keresztülvihetőknek nem tartok, nem fogok áldozatokat hozni és nem fogok azokra semmit sem megszavazni. De viszont a mi törvényben biztosítva van és a mint beszédem végén mondtam, azt, a mit a nemzetnek saját érdekében el kell érnie, azt ugy ez alkalommal, mint minden más alkalommal igyekezni kell elérni. De hozzá tettem azt is, hogy azért, mivel mindazt nem érjük el — és ez alatt pedig nem értettem az önálló magyar hadsereget, mert én arra nem törekszem — azért a mit nem érünk el, nem kell koczkáztatni azt, a mit most is el lehet érni; tehát én a jelen törvényjavaslat intézkedéseit, mint a melyek magukban czélszerűek, elfogadom, elfogadom mindazt, a mi a magyar elem kellő követelményeit a hadseregben kellő mértékben keresztül viheti, a mi alatt azonban én, (Zaj és közbekiáltások a szélső baloldalon: Ez nem személyes kérdés!) bármint zúgolódjanak is az urak, meggyőződésemhez jogom van és én kijelentem, hogy én e követelmények alatt a magyar önálló hadsereget sohasem értettem és nem is fogom érteni. (Zaj és ellenmondások a szélső baloldalon) Elnöki Szólásra senki feljegyezve nincsen. Ha tehát szólni senki sem kivan, a vitát bezárom. Szavazás előtt szó illeti még a bizottság előadóját, a különvélemény beterjesztőjét, és ha szólni kivan, az illető minister urat. Ifj. gr. Ráday Gedeon honvédelmi minister : T. ház! Bátor leszek a vita folyama alatt elmondottak egynémelyikére reflectálni és mindenekelőtt néhány megjegyzést kell tennem azokra, a miket ma Hoitsy Pál képviselő ur mondott.(Halljuk !) A t. képviselő ur beszédében mintegy szememre veti, hogy én mint előadó, avéderő-törvény némely szakaszainak módosításáról szóló törvényjavaslat tárgyalása alkalmával meggyőződésből hangoztattam azt, hogy reorganisatiókat most életbe léptetni nem lehet és nem kell, most arra nincs szükség és ime, ma már egy egészen új belszervezet előtt állunk. Én ma is ugyanazt az álláspontot foglalom el, a melyet akkor. Akkor is azt mondtam, hogy oly reorganisátió keresztül vitelét akarni, a mely gyökerében támadja meg a hadsereg harczképességét, ha csak átmenetileg is, nem lehet, nem szabad. Ugyanakkor elmondani azon nézetemet, a territoriális hadosztályra nézve, a melyben — ugy látszik — Hoitsy Pál t. képviselőtársam ma már velem osztozik. Amiaterritorriális divisiót illeti, sürgette azt itt ezen oldalról több képviselő ur, akkor is sürgették egyáltalában a territoriális divisió rendszerének eszméjét, a melyre nézve — mint tegnap is bátor voltam j élezni, — akkor is az a véleményem volt, hogy a territoriális hadosztályokat sikeresen keresztülvinni a monarchiában nem lehet. Ugyanez a nézetem van ma is. Tehát követelni azt, hogy egy ily territoriális rendszer Francziaország példájára itt nálunk általánosságban keresztül vitessék,
