Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

198 136. országos ülés norcmfeer 23. 1882. ronill-t, hogy minden fajta verekedő katonát könnyű szerrel meg lehessen fékezni. Csodaszerű dolog, hogy ebben a nevetséghen mennyi komoly tanulságra és okulásra való dolog rejlik. És midőn azt kérdezem, hát a Commandans ? Azt feleié: a Commandans mindig abból a Truppengattungból való, mely az első glédában áll, hogy legyen, a ki neki hirtelen engedelmeskedik. (Derültség.) Ez az eszméje a Bundnak és ilyen lesz körülbelől az az összetákolt vegyülék, mely ugy Znaimban kisérletképen felállíttatik. Tisztelt ház! Én ebben a törvényjavaslatban, mint fennebb mondottam, a magyar hadsereg létesítésének, reményeinknek megszorítását látom. Igazságtalannak, törvénybe ütközőnek tartom még a kiegyezési törvény 39. §-ának azon rendelkezésével, hogy az országgyűlés hozzájárulása nélkül nem szabad a hadsereg átalakításáról gondoskodni. Én e törvényjavaslatot nem fogadom el. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Hanem még egy veszedelmes praecedens is rejlik abban és hogy azután az a harczképesség minden Truppenkörperben kiaknázható legyen, ezen precedensre hivatkozás fog történni és mármár itt van az insinuatió. Nem rég olvastam a német lapokban, hogy igen czélszerfí lenne harczjárat idején, hogy ha lehetne, a Finanzwach-okat Körperschaft-okká alakítani és harezképesekké tenni, miután tudjuk, hogy azok is különben kiszolgált katonákból állanak. í)e azt mondja még, igen jó volna az újonnan szervezett erdészeket és még a hegereket, a kerülőket is alkalmilag egy-egy eader-ré alakítani. (Derültség.) Igen helyesen teszi, hogy oly kedélyesen nevet rajta a t. honvédelmi minister ur, de ezen barátaim itt körülöttem még jobban fognak nevetni. Én ezen insinuatiónak már is egy kis gyakorlati mozzanatát vettem észre, mert most nem rég a delegátiók tárgyalásai alatt a hadügyminister úrral történt személyes érintkezés alkalmából annyira fellelkesült egy bizonyos Branyovácski Száva nevezetű úri ember, hogy ő magát egy újabbkori Minotaurusnak képzelvén, (Nagy derültség.) harczias hevében neki ment, a Frohner szállodát labirynthusnak képzelvén és ott iszonyatos lövöldözést, öldöklést és vérontást vitt volna véghez, hogy ha szerencsére nem compareál egy magyar királyi Wald-major. (Általános, zajos derültség.) És csakugyan ezen deus ex machina közbelépésének és karezképességének, (Derültség) mert ő osztrák gyiklesó'jével ment neki a Minotaurusnak, sikerült a további szerencsétlenséget megakadályozni. Es ez szerencse, hogy igy történt, mert különben a rósz világ beszélte volna és a jó világ elhitte volna, hogy ez is olyan valami electorali-politico-gastronomico-culináris vadságnak inspiratiója folytán történt. (Zajos derültség.) Zárom szavaimat t. ház. Minthogy ezen törvényjavaslatnak magva, sarkpontja ezen létesítendő cadre, arra kérem a honvédelmi minister urat, legyen azután figyelemmel reá, hogy valami ő hozzája méltó jelvény-specialitással láttassák el; (Nagy derültség) mert tudjuk, hogy igen sokat tesz a katonánál, mert ha nem tenne sokat, akkor hát például Blumauer a pokloknak szárnyas ármádiáját leírván, nem mondaná: „lm Übrigen sehen sieauswie dieprenssischen Soldaten,nur mit dem Unterschiede, dass sie die Zöpfe am Hintern hatten. (Nagy derültség.) Tehát hiszem, hogy a jelvényről is gondoskodni fog a minister ur, de akár gondoskodik róla, akár nem: én ezen törvényj avaslatot, mely a magyar önálló hadseregnek törvényes utón való felállítását mindinkább ad graecas calendas határaihoz tereli, mondom, én e törvényjavaslatot nem fogadván el, pártolom a Hoitsy t. barátom indítványát. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Pulszky Ágoston: T. ház! Én nem vagyok képes a t. ház előtt oly érdekes történeti reminiscentiákat felidézni, milyenekkel az előttem szólott képviselő ur mulattatta a t. házat; sem nem szándékom a hadsereg reorganisatiójára vonatkozólag tervekkel előálíani: hanem egyszerűen azt akarom indokolni, hogy miért fogadtam el a delegátióban és miért fogadom el itt azon törvényjavaslatot és az azzal összefüggő intézkedéseket, melyek megbirálás végett most előttünk feküsznek; és miért nem fogadhatom el részemről azon javaslatot, melyet Hoitsy Pál igen t. képviselő ur a háznak az imént benyújtott. Mindenekelőtt a mi ezen javaslatot illeti, szabadjon egyszerűen azon indokolásra utalnom annak magyarázatául, hogy én azt el nem fogadhatom. Én részemről soha sem tartottam czélszerűnek és helyesnek a magyar hadsereg eszméjét azon alakban, a mint a t. párt részéről (a szélsőbalra mutat) évek óta hangoztatik. Küzdöttem ellene annakidején, ma sem tartom helyesnek, nem tartom a nemzet elévíthetlen és eredeti jogának, nem is tartom történeti fejleményével összhangzónak, (Zaj és mozgás a szélsőbalon.) ennek következtében természetes, hogy oly javaslathoz, mely ezen álláspontból indul ki, részemről nem járulhatok. De nem járulhatok ezen j avaslathoz azért sem,mert magának ezen j avaslatnak lényeges részét illetőleg, én sem azt nem tartom, hogy a delegátió hatáskörét túllépte, mert a mennyiben tette volna, magam is részese lennék ezen hatáskör túllépésének, sem azt nem tartom, hogy ezen törvényj avaslat bárminő módon megsértené az alkotmányt, mert ha azt tartanám, ahhoz nem járulhatnék. Ezen két szempontból tehát szintén nem járulhatok a határozati javaslat megszavazásához és meg fogom mondani, hogy miért nem oszhatom azon rosszalást, a melyet ama határozati javaslat kimond. Mindenekelőtt mi áll a ház tanácskozásának tárgya gyanánt előttünk ? Azon törvényjavaslat t.i., mely a 17 bataillonnak az osztrák ezredekbe való