Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

130. orsaágos ülés aovcmfoer 23. 1882. 199 ideiglenes besorozását, illetőleg később osztrák zászlóaljakká való átalakítását tárgy azzá; és köz­vetlenül a ház elhatározása csupán csak erre vonat­kozik. Mit kell tehát szem előtt tartanunk, midőn ezen törvényjavaslatot közvetlenül megbírálni vagyunk hivatva, mik azon argumentumok, a melyek ezen intézkedésre vonatkozólag érvényesíthetők? Azt kell ezek tekintetében ismét találnom, hogy ezek nagy része akkor is állna, ha egyátalán a hadsereg reorganisatiója szóba nem került volna, mert tagadhatatlan, hogy az utolsó népszámlálás eredménye következtében Magyarország évenként 1300 ujonczczal kevesebbet és ismét az osztrák tartományok ugyanennyivel többet fognak szolgál­tatni. Már most hogyha egyátalában a hadsereg reorganisatiója nem is került volna szóba, nem tette volna-e ezen körülmény maga ezt, vagy ehhez hasonló intézkedést szükségessé, mert kevesebb lévén az ujonczok száma, mulhatlanul kevesbíteni kell azon csapatokat, melyek ezen ujonczokból alakittatnak, viszont a birodalom másik felében szaporodván az ujonczok száma, szaporítani kell a csapatok számát, a melyekbe ezen ujonczok be­soroztatnak: ennek következtében a csapatok át­alakításának ezen szüksége a hadsereg reorgani­satió] ának bárminő bekövetkezése nélkül is beál­lott volna, legalább is oly mértékben, a mely a 17 zászlóaljhoz képest, ha jól számítjuk, azt hiszem, 8—9 zászlóalj szükségletének felelne meg. Ezek tekintetében tehát szükségképen hozzá kell járulni bárminő ily intézkedéshez. Másodszor, el­tekintve régi óhajtásunktól a hadsereg újjászer­vezéséről, mi történt arra nézve, hogy a tüzér­ségben Magyarország és a magyar csapatok kellő mértékben képviseltessenek ? Az, hogy a delegátió ismételt és hosszas sürgetései következtében ismét két magyar tüzérezred állíttatott fel. Én azt hiszem, hogy Hoitsy Pál t. képviselőtársam e tekintetben tévedett; mert ezentúl nem négy, hanei* hat magyar tüzérezred lesz; eddig volt ugyanis négy és ehhez járul azon kettő, mely újonnan felállít­tatik. Minthogy tehát ezen két ezred ezentúl magyar ujonczokból lesz kiegészítve, teljesen magyar ezreddé fog válni és pedig mindinkább növekedő mértékben; kisebb mértékben most, midőn három évi állomány még a múlt ujonezo­zások következtében a birodalmi tanácsban kép­viselt országok ujonczaiból van alakítva, de na­gyobb mértékben évről évre, míg azok a tartalékba jutnak és kizárólag magyar ujonczok járulnak azontúl az ezred kiegészítéséhez. Tehát tekintve ezt és tekintetbe véve azt, hogy ezen itjonezok szükségképen csakis a magyar ujonczállomány­ból vonhatók le és igy a többi magyar csapatokból vonandó el, ismét előáll ezen szükségből annak szüksége, hogy a magyar gyalogesapatoklétszáma növekedjék és erősödjék. Ha ehhez ismét tekin­tetbe vesszük azt, hogy ugyanez történik, habár kisebb mértékben, a műszaki csapatoknál, egy genie-zászlóaljnál, a vasúti és pionér-csapatoknál: akkor a hadsereg bármi reorganisatiója nélkül elénk áll ily intézkedésnek a szüksége. Már pedig hogy bárminő reorganisatió mellett az ilyen intéz­kedés csakis oly természetű, mint a most elénk terjesztett, az is szembetűnő; mert ha egyátalában semminemű' reorganisatió sem történik, hanem a csapatok létszáma és beosztása egyszerűen a jelen­leginél megmarad, de ezek közül bizonyos csapa­tok ujonczai áttétetnek a monarchia egyik feléből a másikba, mi következik be akkor? Az, hogy azon csapatoknál, melyekből az ujonczok ekként áttétettek, egy időre, t. i. 10 esztendőre, a mig az utolsó besorozott ujoncz is a tartalék-állományból a honvédségbe át nem tétetik, beáll ezen csapa­tokra nézve a vegyes csapatok szüksége és beáll az, hogy ezen vegyes csapatok is lassanként tiszta magyar, illetőleg tiszta osztrák csapatokká ala­kulván át, azután oly csapatok, a melyek eddig magyarok voltak, osztrákokká és viszont oly csa­patok, a melyek eddig osztrákok voltak, magya­rokká válnak. Ez az átmenetnek egy szükségképi, kikerülhetetlen módja és lépése, olyan, mely ha bárminő átalakítást, bárminő módosítást sürgetünk, múlhatatlanul beáll és nem áll benső kapcsolatban a hadsereg reorganisatiójának többi tényezőivel, hanem kapcsolatban áll először az ujoncz-jutalék és az ujoncz-jutaléki arány kérdésével, kapcsolat­ban áll másodszor a tüzérezredek és a műszaki csapatok kérdésével általánosságban, elvben. És épen, mivel arról voltam és vagyok meggyőződve, kellett szükségkép tekintet nélkül a szervezet többi részeire és mozzanataira, ezen törvényjavaslatra adnom szavazatomat itt s kellett a delegatióban, miután biztosítva voltam az iránt, hogy oly intéz­kedések, melyek az országgyűlés jogát megsértik, nem történtek és nem fognak történni, biztosítva voltam legalább annyiban, a mennyiben ily bizto­sítás emberileg lehetséges, t. i. a ministernek nyil­vános ülésen ünnepélyesen adott szava által; mon­dom, miután ezen biztosítást nyertem, kellett hozzá­járulnom ott is azokhoz, melyek ezen intézkedés keresztülvitelére szükségeseknek látszanak. Ha ehhez nem járultam volna, azt kellett volna mondanom: nekem nem kell két új magyar tüzérezred, én helytelennek tartom, hogy a mű­szaki csapatok nagyobb részben magyarokká ala­kittatnak át, helytelennek tartom, nem ezen reor­ganisatiót, hanem minden reorganisatiót, mely a területi beosztásnak magyar részről már évek óta hangsúlyozott elvéhez közeledik, mert minden ily beosztás ilynemű eredménynyel jár többé-kevésbbé. Vagy nem kellett volna levonnom a következményt azon múlhatatlanul követendő és ez esetben ja­vunkra -szolgáló intézkedésből, hogy tíz évről tíz évre az ujonczok jutaléka a népszámlálás ered­ményéhez képest fog javulni.

Next

/
Thumbnails
Contents