Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-136

136. orsEiigoi fiiéi november 23. 1SS2. 197 újonczokkal ellátni, azonkívül az új onnan alakított 6 vadász-bataillont, egy utász-, egy genie-bataillont és két artillerie ezredet, az 5-ik és a 10-ket és a mellett még felállították az úgynevezett Nostier chewaligerekből, kik később Cress ehewaliger nevet nyertek, az Alexander-ulánusokat,amelyekből később ismét huszár-ezred alakíttatott, akkor látjuk, hogy mily nagy mértékben járult Magyarország az osztrák hadsereg létszámához. T. ház! Én kötelességemnek tartottam megezáfolni a közös hadügyminister azon állítását, hogy Magyarországon az újonczok száma megfogyatkozott, mert azon megfogyatkozásnak az absolut hatalom alatt túlságba vitt igazságtalan erőhatalom által innen kiemelt, felszaporított osztrák haderő volt oka és nem mi. (Helyeslés.) Áttérek most az általam előbb említett indokra; egész készséggel elismerem, hogy a történelem intő példájára a század elején divott azon nehézkes iiadászati rendszert igenis gyorsítani, a mozgósítást könnyebben eszközölni, azután könnyebb hadtestekké felosztani szükséges. Mutatja ezt Poroszország példája, mely oly magasra, emelte hadseregét, okulván a történelem szomorú intésén. Mert mig Jenánál és Auerstädtnél, mint tudjuk, a porosz haderő semmivé tétetett, mig Jenánál és Auerstädnél, hajói jut eszembe, az, kit később 9 év múlva Mars isten maga mellé a felhőkig emelt, majdnem megsemmisült, — mert tudjuk jól, hogy Blücher, midőn Auerstädtnél Gudin franczia hadosztályát verte meg, játszva ment neki a gyors lovas ütegekkel és egyszerre a háta megett rábukkant Davoust nyolezezer emberből álló csapatával és Blücher semmivé tétetett; és t. ház, mig Jenánál a nagy császár semmivé tette a jól szervezett porosz hadsereget, mig maga a braunschweigi herczeg ott hagyta a két szeme világát, mig annyira semmivé téve nagy Friedrich hagyománya s a dicső hadsereg annyira megsemmisülve nem volt, hogy a király equipage-át volt kénytelen hátrahagyni és mig 7—8 napra rá Napóleon Berlinbe csakugyan csengő zenével és lobogó zászlókkal vonult be, tehát nem ugy, amint mi Boszniába mentünk (Derültség) és mig ezen nagy veszteség és Hannibalszerü győzelem súlya alatt minden porosz vár gyáván és nyomorultan szolgáltatta át fegyverét a győztes császárnak, addig kilencz év múlva helyreütve az ejtett csorbát, Blücher semmivé tette Napóleon császár seregét. Azt hiszem, hogy súlyt fektet a közös hadügyministerium a történet intő példájára s igy talán azt hiszi, hogy mint Blücher segített semmivé tenni a nagy császár seregét, ő majd ezen kadreszerü alkotmánynyal fogja feltartóztatni a Magyarországot minden oldalról megtámadó hadseregeket. De nem ugy van ám. Mert hát igaz, hogy a belle Alliance nevű majornál Wellington oly carékkal fogadta a 40 századdal rárohanó franczia sereget és hogy reggeli tíz órától az angol hősiesség hidegvérű vitézséggel tartotta magát estig, azonban a láthatáron előtűnt Blücher, a ki semmivé tette a 77 századdal reá rohanó franczia lovasságot. Hát ezen hosszá beszédnek mi a rövid értelme: Was ist der langen Rede kurzer Sinn? Az, hogy azok angolok, hogy azok franeziák voltak és hogy az előállítandó cadre valami mozaik-eompositiója isten tudja micsoda wedgewoodszerű cserépedénynek. (Élénk derültség a szélső baloldalon.) Ez azonban nem az, a mi egy nemzetnek compact ereje, a melyet lelkesít a trón és haza iránti hűség és a mely a fejedelem trónját szeretettel és exaltatióval veszi körül fegyvereivel. (Ugy van! a szélsőbalon.) De t. ház, részletezzük csak ezen Divisions' System-et? Hisz ez már életbe lépett s már ez be van hozva. Avagy nem érkezett-e meg tettleg Szt.-Mihály táján Znaimba, Morvaországba a baranyamegyei Franz Kari nevet viselő 52. sz. zászlóalj; avagy nem érkezett Znaimba Károlyvárosból a román zászlóalj, mely az 50. számot viseli és vájjon Trencsénmegyéből a Grossherzog v. Toskana nevet viselő ezred 71. számú bataillonja nincsen Znaimban? De ott van és ahhoz fog incorporáltatni egy zászlóalj morva katonaság, hogy tökéletes legyen ezen wedgewoodszerű mozaik. (Tetszés a szélsőbalon.) Engedje meg t. ház, hogy különösen a honvédelmi ministerhez intézzem e kérésemet, vegye fontolóra és érvényesítse, mint Magyarország honvédelmi ministere, alkalmilag szavát. Én saját tapasztalatomból egy példát leszek bátor felhozni. 1864. márczius 11-én, a schlesvig-holsteini háború alatt, én pár napot majnai Frankfurt városában töltvén, a Hauptwachton levő osztrák hadseregbeli tiszt urakkal barátságosan beszélgettem, midőn egyszerre elvonul a Hauptwacht előtt négy czűg katonaság. Az első gléda viseli a porosz sárga rezes Pickelhaube-t a fején; a másik gléda fekete-sárga jelvénynyel osztrák katonaság, a harmadik vörös-fehér és arany színnel jelzett „Bund", a negyedik pedig maga Frankfurt városának katonasága. Uraim, mondom, micsoda csodaszerű képlet ez ? És az osztrák Wachtcommandans avval a gavalléros könnyedséggel, a mely j ellemzi még itt-ott az osztrák tiszt urakat, hogy kérlelhetlen szigorral védi a zászlót és a császárság eszméjét, de azért megcsinálják azzal szemben is a jó viczczeket a hol lehet, azt mondja: tudja ön, micsoda az uram? Ez a Bund, ez a szövetség. Ez uram, a szövetség, hogy négyféle czúgot állítanak össze. Hát ugyan hova mennek? Mi czélra törekednek? Hát ezek a patrouiíl-ok. Erre a patronill-ra van itt szükség, mert a négy fajta nemzetekből álló katonaság minden lépten-nyomon összeverekedik. (Derültség.) Hogy tehát lehessen őket compaciskálni, minden fajta katonaságból alakítanak pat-