Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.
Ülésnapok - 1881-136
196 136- országos ülés tudtak tartani, azt a jelen kormány önként adja fel. A mit a magyart leginkább gyűlölő német generálisok sem mertek tenni soha, az elnyomatás legszomorúbb napjaiban sem, arra Tisza Kálmán és gróf Ráday Gedeon készséggel vállalkoznak. Övék a dicsőség, hogy a székely és a magyar fiút cserepár bugyogóba öltöztessék. (Jgas! r JJgy van! a szélső halon.) Én ebben a dicsőségben osztozni nem akarok, azért a törvényjavaslatot általánosságban sem fogadom el, hanem a magam nevében és a párt nevében, melyhez tartozni szerencsém van, ajánlom elfogadásra következő határozati javaslatomat: (Halljuk! Olvassa.) „Határozati javaslat. Miután a jelen törvényjavaslat nemhogy közeledést mutatna a magyar önálló hadsereg felállításához, a mihez való elidegeníthetlen és természetes jogát a nemzet fel nem adhatja soha, hanem inkább az eddigi százados jogokat felforgatva, 17 magyar zászlóaljat a monarchia másik államából ujonezozott zászlóaljakkal közös ezredekbe szándékozik osztani; miután a közös hadügyminister be nem várva a törvényhozás intézkedését, némely magyar zászlóaljakat az újonnan alakítandó osztrák ezredek állomási helyére osztott be, sőt azokat katonai kiképzés czéljából ezen ezredek parancsnoksága alá helyezte s ez által a czélba vett újjászervezés végrehajtását tényleg megkezdette; miután a delegatiók az újjászervezés költségeinek megszavazása által hatáskörüket túllépték, a törvényhozásnak praejudikálnak: mondja ki a ház rosszalását a delegatióknak, valamint a közös kormánynak eljárása felett s határozza el, hogy a tárgyalás alatt lévő törvényjavaslatot nem fogadja el. Budapest, 1882. november 22-én. Hoitsy Pál, Herman Ottó, Mocsáry Lajos, Pappszász György, Lükő Géza, Mezei Ernő, Farkas Dávid, Lázár Ádám, Schuszterits Ignácz, Kiss Dániel." (Élénk helyeslés és éljenzés a szélső hdon.) Németh Albert: T. ház! Midőn az előttem szólt igen t. barátom Hoitsy Pál képviselőtársamat szakszerű és tartalomgazdag beszédéért őszinte örömmel üdvözölni sietek, egyszersmind, mint a régi táblabírók egyike és mint e pártnak egyik legrégibb tagja, azért szólalok fel e kérdésben t. ház, mert a törvényjavaslat elfogadása esetében messze időkre visszavetve látom kivihetőségét annak, a mi e párt létének sarkpontja, a mi kívánalmaink, keblünk bálványa, t. i. az önálló független magyar hadsereg létesítését. (Igaz! TJgy van! a szélső halon.) Nem vagyok, t. ház, odáig elfogult, hogy azt, a mi, habár az osztrák hadügyminister kezeiből került ki és a minek kivitelére e törvényjavaslat épen csak segédeszközül szolgál, ha benne jó van, november 23. 1882. el ne fogadjam és helyeslőleg ne bíráljam meg. A közös hadügyminister a hadsereg harczképességének fejlesztését míg egyrészről a területi hadtest sistemára alapítja, másrészről azt mondja, hogy az európai hatalmasságok hadseregeinek növekedő harczképességének fokozódása imponálja neki e kötelesség teljesítését. Azt mondotta továbbá a közös hadügyminister ur indokolásában, hogy az 1880-iki népszámlálásnak számszerű eredménye vezette őt ezen intézkedés szükségének elismerésére, mert ezen eredmény Magyarországon 1,400 főből álló iijoncz fogyatékot mutat. Engedje meg a t. ház, hogy a chronologicus rendet átfordítva, először ez utóbbira reflectáljak. (Halljuk ! a szélső halon.) Nincs igazsága a hadügyministernek a delegátióban elmondott ezen állításában, mert a ki okozója az oknak, causa causae, az egyszersmind okozója az okozatnak. Hogy a népszámlálás szerint az újoncz-jutalék Magyarországon 1,400 főből álló kevesebbletet mutat fel, annak bizonyosan nem Magyarország, hanem a hosszas időkön az absolut korszaktól az újabb korszakig fűzött önkényes és igazságtalan kormányintézkedések okozói. Nézzük csak t. ház, hogy állott Magyarország hadi létszáma az 1848. év előtt és hogy emelkedett fokonkint oly magasságra, hogy ha ezután a nemzet enervátiója, kimerülése következtében megfogyatkoztak iíjaink, annak nem Magyarország az oka. Az 184S. évben Magyarország hadi ereje, contingense 17 gyalogezredet képezett a 12 huszárezreden kivül; ezek három bataillonba voltak beosztva és az 1851. évben azon ezredek, a melyek 1849-ben feloszlattattak, újra felállíttattak Magyarországon, jelesen az 5., 6., 46. és 50-ik ezred. 1851-ben ezeken kivül al2-ik galicziai, a 25-ik csehországi és a 29-ik sziléziai ezredek átalakíttattak magyar ezredekké. A szerencsétlen olasz hadjárat után, Lombardia és Velencze elveszte után azon nyolez ezredből álló contingens, mely nagyrészben Magyarországon stationált, repartiáltatott Magyarországra és azok itt hat ezreddé átváltoztatva, a volt olasz ezredek Magyarországon állíttattak fel. Havalaki a tisztelt képviselő urak közül ezt csak olyan könnyen veszi, vagy rajta kedélyesen mosolyog, emlékezzék vissza, mert hiszen ismertük ifjú korunkban azon ezredeket, a Ceccopieri, a Zanini, Geppert, Mazzuchelli, Palumbini ezredeket, a többinek nem jut a neve eszembe, azon ezredek itt a lombard-velenczei katonaságnak az osztrák ármádia keretéből kimaradása folytán hat ezreddé átalakíttatván, magyar ifjakból állíttattak fel Mi történt később? 1860-ban a következő magyar ezredek állíttattak fel újra: a 63., 64„ 65., 66., 67., 68., 69., 70., 73., 76., 78., 79. Ezen ezredek száma összesen megüti a 49-et. Ha tehát mi 49 gyalogezredet tartoztunk
