Képviselőházi napló, 1881. VII. kötet • 1882. október 5–deczember 2.

Ülésnapok - 1881-133

136 IS3< országos Wés noTember 20. 18S2. el van árasztva okleveles községi jegyzőkkel, a mi legfőbb panaszát képezi a községi jegj^zők eong­ressnsának. Hiszem, hogy a kormány intézkedése sokkal eredményesebb leend, mint ha pl. két osz­tálylyal nagyobb iskoláztatás követeltetnék a köz­ségi jegyzőtől. Különben azon örvendetes fejlődésnél fogva, melyet a községi jegyzői intézménynél lehet tapasz­talni s azon önérzetes törekvésnél fogva, melyet a községi j egyzőknél tapasztalhatunk, kik állásuk súlyánál és fontosságánál fogva maguk törekednek a magasabb műveltségre: azt hiszem, hogy a leg­czélszerűbb volna, ha a kormány egy községi jegyzői tanfolyamot rendezne be annak idejében. Épen ugy, mint az egyetemen az orvostudorok mel­lett hajdan gyógyszerészeket és sebészeket is ké­peztek és gyógyszerészeket képeznek mai napig is, ugy lehetne legalább a jogakademiákbanisegy évi községi jegyzői kurzust berendezni. En ezt az eszmét, melyet máshol már régebben megpendítet­tem, különösen ajánlanám a t. kormány figyelmébe azon időre, midőn a közigazgatási tanfolyamnak berendezése iránt a ház elé törvényjavaslatot fog terjeszteni. Hiszen felsőbb oktatásunknak ugy is egyálta­lában az egyik árnyoldala, hogy csupa tudósokat akar képezni, kik aztán nem tudnak megélni. — Francziaországban pl. nem graduálnak csupán egyetemes orvostudorokat, hanem licentiatusokat is, a kik szerényebb képzettségüknek megfelelő­leg, szívesen elmennek falura, mig minálunk az orvostudorok községi vagy körorvosoknak nem akarnak menni. Es ez egyik oka annak, hogy köz­egészségügyi törvényünk úgyszólván csak a papí­ron van és végre nem hajtható. Ezzel kívántam röviden indokolni a bizottság álláspontját a községi jegyzőkre vonatkozólag, eleve kijelentvén azt,, hogy én a bizottság nevében semmiféle oly módosításhoz nem fogok hozzá­járulni, mely ezen minősítésnek tágítását fogná czélozni. Részemről azonban egy módosítást bátorko­dom a t. háznak ajánlani, mely ugyan nem nagy jelentőségű, nem bír nagy fontossággal, de melyet méltányosnak és igazságosnak tartok. Jelesen ebben a szakaszban a községi jegy­zőkre nézve az a rendelkezés foglaltatik, hogy azoknak, a kik már valamely törvényhatóságnál a községi jegyzői vizsgát letették és ugyanazon megyében három évig, mint községi jegyzők fun­gáltak, jegyzői oklevelük az egész országban ér­vénynyel birjon. Ezt a rendelkezést én kiterjesz­teni kívánom azokra is, a kik a vizsgát letették és nem csak mint jegyzők, hanem mint segédjegyzők működtek. Ajánlom ezen módosítványomat a t. ház becses figyelmébe. (Helyelések.) Elnök: Fel fog olvastatni a módosítvány. Baross Gábor jegyző (olvassa): „Módo­sítvány, beadja Dárday Sándor. A 6. §. második bekezdésének negyedik sorában ezen szó után kör­jegyző: „vagy segéd-jegyző" teendő.* KÍSS Albert: T. ház! Valójában szokatlan és meglepő a t. előadó urnak jelenleg tett azon nyilatkozata, mely szerint ő az ezen szakaszhoz teendő módosítványokhoz, különösen a qualíficatiót illetőleg hozzájárulni nem fog s kijelenti ezt már most, midőn még az általam előhozandó indokokat nem is hallotta. Ez valójában szokatlan és meglepő, (Igás 1 Ugy van! a szélső baloldalon) meglepő any­nyira, hogy szó nélkül nem hagyhattam. A mi már magát a szakaszt illeti, én talán elfogadnám az előadó ur kijelentését, ha másként indokolta volna. Nevezetesen, ő azon indokkal akarta kijelentését támogatni, hogy az ország kü­lönböző vidékein a községi, illetőleg körjegyzők díjazása nagyon különböző; némely helyen 1600 írtra terjed, míg más helyen a 400 frt, vagyis a törvényesen kötelezett díjazásból is lealkudnak. Már t. ház, ezen a téren én ilyen indokolást el nem fogadhatok; nem fogadhatok el pedig azért, mert a községi, illetőleg körjegyző teendője nagy községben, mint kis községben egy és ugyanaz, — az elintézendő ügyeknek száma egyikben több, másikban kevesebb; de az ügy, melyet végezni kell, egy és ugyanaz. De nem fogadhatom el főleg azért, mert a köz­ségi és a körjegyző eljárásáért fennálló törvényeink értelmében első sorban a községi biró, másod sor­ban az egész elöljáróság és képviselő-testület anya­gilag felelőssé van téve; és közelebbről nagyon gyakran olvastunk eseteket a hírlapokban, igy leg­közelebb méltóztatnak tudni, hogy épen Biharme­gyében több községi jegyzőnek az adóügy körül való tudatlan vagy helytelen eljárásáért több köz­ségi biró marasztaltatott el 2000, sőt 3000 frtig az adófelügyelő által, mely bírság később a közigaz­gatási bizottság által engedtetett el vagy módosít­tatott. Midőn mindennap találkozunk ilyen esetek­kel, nem kis kérdés, hogy milyen képességgel bir a községi és körjegyző. A kiküldött bizottság jelentése szerint a köz­ségi, illetőleg körjegyzők országos egyesalete a t. ministerein ök úrhoz ezen ügyben egy kérvényt nyújtott be, melyet a t. ministerelnök ur szíves volt a bizottság rendelkezése alá bocsátani. Ezen kérvényben kifejtett indokoknak a bizottságban oly hatása lett, hogy nyíltan bevallja ezen jelentés, hogy annak következtében jött létre a tárgyalás alatt levő 6. §. (Előadó tagadólag int.) Itt van, mél­tóztassék megnézni, felolvashatom, ha tagadni mél­tóztatik. (Olvas.) „Ezen rendelkezés lehetőleg meg­felel maguk a községi és körjegyzők által kifeje­zett kívánalomnak, a mennyiben ugyanis a minister­elnök ur részéről közöltetett a bizottsággal a községi és körjegyzők országos egyletének hozzá intézett kérvényében kifejezett azon óhajtás, mely-

Next

/
Thumbnails
Contents