Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés májas 24. 1882. 85 a magyar nemzet igazi traditiói? Hivatkozhatik a magyar ezer éves alkotmányára, hivatkozhatik arra, hogy itt valósággal nemes missiót teljesített és hivatkozhatik arra, hogy sokat sanyarogva, valahányszor leüttetett, mindig fel bírt állani, de mindig legnehezebben birt feíállani, mikor saját fiai vágták földhöz, (ügy van! a szélső balon.) Felemelkedett és föl fog emelkedni a jövőben is. Ezek a nemzet traditiói. Azt akarjuk, hogy Magyarország a magyaroké legyen és hogy a magyar ember magyar maradjon, álljoa be a művelt nemzetek sorába. Ez a mi törekvésünk, ez a mi traditiónk. Ellenben azoknak a traditióknak, a melyek szerint a koronás fők járnak el ily dolgokban, világos példája Bosznia és Herczegovina occupátiója. Ha visszamegyünk a jogosultság kutatására, önök előállanak és azt mondják, mit tehetünk és mit tehettünk; Európa a mandátumát megadta, nekünk azt végre kellett hajtani. No t. ház, vájjon a congresaus az európai nemzetek congressusa volt-e ? Ezt én határozottan kétségbe vonom, mert az a congressus az európai udvarok congressusa volt. És a mint hogy ez igy van, azt mondom, hogy csak kettő lehetséges. Vagy ki kell mondani, hogy még a nemzetek congressusa sem adhat missiót és mandátumot egy másik államnak vagy nemzetnek arra, hogy a szomszédra rátörjön és azt gyilkolja le; vagy ha nem merik kimondani ezt, akkor következik a másik alternatíva, hogy a hatalmak, a melyek a eongressust alkotják és a melyek más hatalmaknak ily missiókat adnak, vágják egymás arczába a büntető eodexet, hol a bűntettekre való serkentésről és a gyilkosságra való buzdításról megtalálhatják a kellő paragrafust. (Élénk helyeslés a szélső balfelöl.) Ha ez nem igy van és a eodexet nem akarják respectálni, ez más; de ha azt mondják, hogy czélszerűségből megtartják a eodexet, akkor az ily nemzetgyilkoló dolgokra nézve ország-világ előtt hirdetik azt a régi német példabeszédet „Die kleinen Diebe hängt man, die grossen lässt man laufen". (Élénk tetszés a széls'ó baloldalon.) Ezzel az egész vállalattal önök t. többség, mint a magyar mondja, beadták derekukat a legfőbb hatalomnak és oly áramlatnak, hová önöket az igazi magyar nemzet követni soha sem fogja, mert ezen alapon veszte világos. Nem vak ez a nemzet! Mi hallottunk itt hangot, a mely figyelmeztetett minket, hogy milyen veszélyes ez a vállalat, a miben a mi kedvelt szomszédaink a mérsékelt ellenzék tagjai is törik a fejüket, a mi világosan ki van fejezve abban, hogy az alaptörvényeket megingatják. Mi az alaptörvény egy alkotmányos törvényhozásban ? Fundamental - Artikel vagy Grund-G-esetze? Ez vonatkozik talán az 1867: XII. t. ez.-re? Magyarország igazságügyministere figyelmeztet minket arra, hogy ne ingassuk meg ez alapot, mert nagy veszély következhetik belőle. Hát t. ház, magam is beismerem, hogy azoknak a törvényeknek megingatásából nagy veszély származhatik, de nem a nemzetre, hanem önökre, mert önök legott elsepertetnének helyeikről, a minthogy nem is oda valók. (Nagy derültség a széh'ó baloldalon.) De t. ház, mi, a kik mint ellenzékiek, tudjuk feladatunkat és kötelességünket, mi nem azért ülünk itt, hogy 14 év óta tökéletesen hasznavehetetleneknek és vészthozóknak bebizonyult alaptörvények fentartása mellett szólaljunk fel; mi a legszentebb kötelességünket és törekvéseink összpontosítását abban látjuk, hogy ezen törvények és velük együtt az önök egész apparátusa eltöröltessék (Elénk helyeslés) alkotmányos utón, törvényes eszközökkel, kivéve azt a bizonyos határvonalat, a melynek előkészítője, ha valaha volt ember Magyarországon, Tisza Kálmán ministerelnök az. Mert a t. ministerelnök ur múltkori beszédét körülbelül ugy végezte és azt a czélzást — ne méltóztassék gondolni, hogy azt nem értik meg — hogy a t. ministerelnök urnak nincs szüksége az alkotmány védelmére felfelé, hanem védi az alkotmányt lefelé az izgatók ellen. Nekem erre nézve nézve legelőször az a megjegyzésem, hogy az előbbit teljességgel nem találom a valósággal megegyezőnek. Hiszen a t. ministerelnök ur maga jelentette be a törvényhozásnak, hogy a magyar nemzeti bank felállítása dolgában ő Felségének személyes aggodalmait legyőzni nem bírta. No, a végeredményre nézve t. ház, nekem tökéletesen mindegy, hogy vájjon egy király pallósával, vagy személyes aggodalmaival nem engedi létrejönni azt, a mire kétségtelen joga van a nemzetnek. (Elénk tetszés és helyeslés a szélső baloldalon.) A mi azt illeti, hogy a t. ministerelnök ur az izgatók ellen védi az alkotmányt lefelé, szeretném tudni, hogy hova és merre értette? Vájjon valakikre azok közül a képviselők közül, a kik itt épen oly mandátummal és ép oly igazoltan foglalnak helyet, mint ő amazon az oldalon ? Ha nem azokra értette, hát én a t. ministerelnök urnak egyet kívánnék figyelmébe ajánlani és ez az egy az, hogy igenis, bizonyos gazdálkodás vihet egy népet, egy nemzetet a kétségbeesésre. A kétségbeesés nem mindig az, hogy az a nép desperál és talán öngyilkosságot követ el. A legtöbb nemzet felocsúdik épen akkor, mikor leggyengébbnek véli azt a nyomorító s azután a hatalmat lerázza a nyakáról. A kik megindulnak az ily vállalatokban, azokat önök proletariátusnak szokták nevezni, sőt mondhatom, hogy a történet könyve is igy nevezi őket. De hát akkor mi következik, ha csakugyan a proletariátus az Ja veszedelmes, ha