Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

84 111. országos ülés májns 24. 18S2competentiának kérdése, a delegátiónak eljárása felett, azok felett a veszedelmek felett, melyek Bosznia és Herczegovinából Magyarországra származnak jelenleg és származhatnak a jövőben. Megpendittetnek a beszédekben sokszor oly dolgok, melyek — magam is bevallom — a vita keretébe nem tartoznak, de magában mindenik bizonysága annak, hogy mily sok fogyatkozás, mily sok baj létezik a nemzet körében. Ha eltekintünk mindezektől, hát mi voltakép ez a bosnyák kérdés ? Hát méltóztassanak a kapával bevágni az ős anyaföldbe és méltóztassanak utána kutatni, meg fogják találni azon kőkalapácsot és mellette, a szomszédságban, azon történelem előtti ember koponyáját, melynek bezúzott részébe az a kalapács tökéletesen beleillik. Ez az önök egész politikája és azon aspiratio, melyet a dynastia és annak kész szolgái ott folytatnak, csak e történet előtti históriának a folytatása, (ügy van! a szélső baloldalon) t. i. az, ki magának a fegyver jogát biztosítja és a fegyvert kezében tartja, az a visszaélésre hajlandó és mindenkor kész. (ügy van! a szélső balon.^) És a ki most már veszi a dynastia keletkezését és azon eszmekört, melyet ők maguknak megteremtettek és melynél fogva, a mint itt már kijelentés is történt, hogy vannak még alkotmányos államban is bizonyos dolgok, melyek az alkotmányos körökön kivül intéztetnek, (ügy van! a szélső balon) hát akkor csakugyan kérdést intézhetünk t. ház, hogy hát mi az a fejlődés? Hiszen menjünk csak bármely európai trónnak alapjait vizsgálni, azon halmot, a melyen áll, puhatolni, mi az, min e trón áll? A megalkuvás szelleme ráborítja ezen halomra a fátyolt, a meghamisított történelem, a mely nem onnan számítja az emberiség epocháit, mikor fényes szellemek az emberiség sorsát javították, hanem a melynek feladata az, hogy dicsőséges hivatását a népeket pusztító, irtó háborúkban jelezze s hogy nem a nevelés, fejlődés előhaladását, hanem a dynastiák dicső uralkodása szerint ossza be a világ folyását; — ha fellebbentjük ezen fátyolt, mely e halmokra terítve van, ott vannak azon áldozatok koponyái, melyek össze vannak ragasztva az áldozatok vérével és az özvegyek és árvák könyeivel. De hát jó, t. ház, ez irányban tovább menni nem akarok ezúttal, hiszen nem sokára majd ismét a ház előtt lesz ez a bosnyák occupátió és elég okos vagyok arra, hogy fentartsam magamnak azon szavakat, melyekkel a maiakat még fokozom. (Derültség a szélső balfelől.) A monarchia intézménye nálunk be van véve. Azt mondják: alkotmányos állapotok közt élünk. Én az alkotmányosság kritikájába, a mint , az nálunk létezik, most nem akarok bocsátkozni, ! hanem, ha önök azt mondják, hogy itt alkotmányos | monarchia van, akkor következetesen ki kell mondaniok egyszersmind azt is, hogy a souverainitás meg van osztva a király s nemzet közt, hogy minden tény, mely törvényhozásilag elintézendő, egyenlően és egyetértően oldandó meg a nemzet képviselői s a király által. Ezt szorosan megtartva, csak egyet kívánok érinteni s csak egyre kívánok világot vetni, ez a competentia kérdése, mely a delegátió hatásköréből vettetett fel s itt kimondom, hogy a delegationális intézmény úgy, mint 1867-ben megalkottatott és mint a jelenlegi kormány alatt minden jog és törvény ellenére kitágittatott, a tiszta, világos alkotmányos elveknek flagrans meghamisítása, (ügy van! a balon.) Mert a delegationális intézmény józan ész szerint az alkotmányosság keretébe egyáltalában be sem vehető. Mert ha a korona magának azt vindicálja, hogy ő a nép vérével és vagyonával akként gazdálkodik, mint gazdálkodik jelenleg Boszniában, akkor mi, a kik népképviselők vagyunk, magunknak azt vindicáljuk, hogy a nép pénzéhez és véréhez nekünk, kik direct mandátummal bírunk a néptől, legyen szavunk. (ügy van! a szélső balon.) Hogy a népképviseletet, mely direct mandátummal ül össze, oda lehessen sülyeszteui, hogy — kimondom bátran •— egy gyülevész bizottság, mert nem más . . . (Mozgás jobbfelől) Elnök: Kérem a képviselő urat, mikor egy országgyűlés választ valamely bizottságba tagokat, azokat gyülevésznek nevezni, alkotmányos érzületnél fogva nem lehet. Herman Ottó: Egyszerűen kijelentem, hogy a bizonyítástól elállók. Én részemről a parlament kebelében bizottságoknak semmi szín alatt más concessiót nem tehetek, csak azt, hogy informativum votumjuk van, de hogy kötelező határozatokat hozhassanak, azt merőbea és kereken tagadom. Annyival inkább tagadom ezt egy oly bizottsággal szemben, melynek tagjainak összessége nem bir direct mandátummal a néptől. Mert jól tudjuk, hogy a delegatióha hivatalosak a felsőház tagjai is, kik a nép mandátumával nem bírnak. Es én ezt az alkotmányosság keretébe való bizottságnak azért sem tartom, mert pártkicsinálás kérdése az egész. Annak férfiait még az illető pártok bizalma sem küldi oda, azok a korona kész tanácsosai, válogatott férfiai, kikről előre tudatik, hogy a cardinális elveket megérinteni nem merik s nem bírják s ha bírnák is, maradnak kisebbségben, mint tettek most az utolsó esetben, {ügy van! a szélső balon.) T. ház! Ha a nemzet traditióiról van szó, I melyeket a t. előadó ur felemlített, kérdem, mik