Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

72 111, országos ülés május 25. 1882. nák magokat, mint csak 3—4 esztendő múlva. Elfogadom az elvtársaim által benyújtott határozati javaslatot. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Miletics Szvetozár: Nem volt szándékom, hogy a napirenden lévő ügyhez szóljak, minthogy egy részt a hasonló ügy első tárgyalása alkalmával nézeteimet, habár röviden, de világosan kifejtettem; másrészt pedig ez alkalommal egyik elvtársam e tárgyat hosszú és tartalmas beszédében kimerítően fejtette ki. Engem szólásra hiv fel Jókai képviselő urnak azon állítása, melylyel Szilágyi Dezső t. képviselő urnak azon megjegyzésére: hogy: „A keleti háború semmiféle káros behatással nem birt a magyarországi viszonyokra és hogy semmiféle zavargások és mozgalmak nem voltak" azon szemrehányást tette, miszerint ő el látszik felejteni azokat a „toborzási mozgalmakat" és az azokra következett honáruíási pert, a melyek meglehetős világosságot, vetnek a dologra. Minthogy ő ezt a most napirenden lévő kérdéssel hozta összeköttetésbe, bátorkodom, tényleg pedig önmagamnak is tartozom, szavaira válaszolni. A mi a „toborzási mozgalmakat" illeti, erre nézve az illető perek kimenetele azt bizonyította, bogy ilyen mozgalom egyátalán nem volt, mert az illető vádlottak felmentettek. Azon n

honárúlás"-nak keresztelt per felhozása által pedig Jókai képviselő ur — habár nevemet nem is emlité — felismerhető módon reám czélzott. Én nem akarok azon pernek s annak reám nézve szerencsétlen kimeneteléről ez alkalommal bővebben beszélni. En a végitélet kihirdetésénél az épen akkor lévő görög keleti vízkereszt szent napjára való hivatkozással, ünnepélyesen kijelentettem, hogy ártatlan vagyok és hogy a pert meg fogom újítani. Ezen elhatározásomnak azon időben való teljesítésétől csak védő ügyvédemnek egy proprio motu tett lépése tartott vissza. Mily hatással volt perem kimenetele a közvéleményre és a magyar sajtó egyik orgánumára és egyátalában azokra, a kik peremet figyelemmel kisérték, azt e helyen említés nélkül hagyom. Csak röviden idézek egy helyet Mocsáry Lajos ur azon czikkéből, melyet elitéltetésem alkalmával az „Egyetértés" 1878. évi január 20-án közölt. Ezen hely igy hangzik: „Egész ország bírálja a budapesti kir. törvényszék ítéletét; nincs semmi ok, miért ne szólhatnánk róla e téren is. Részünkről csak sajnálatunkat fejezhetjük ki a felett, hogy Miletics 5 évi börtönre ítéltetett, mert nem láthatjuk. hogy megvolna a felségsértés, helyesebben hazaárulás tényálladéka; csak egy tanúnak, Rankovicsnak vallomásából lehetne ilyet megállapítani, Miletics elitéltetése csak politikai actus." Mocsáry Lajos képviselő ur a másik tanura Timarcsevicsra vonatkozólag monda, hogy ez nem vallott ugy, mint Rankovics és hogy e szerint csakis egy tanú marad. Mocsáry ur ezt a Timarcsevics becskereki vallomására értette, melyet ez Belgrádban visszavont. A legfőbb Ítélőszék a végitélet indokolásában Timarcsevics más vallomására vonatkozólag ezeket hozza fel: „Timarcsevics János hittel megerősített ezen vallomását Belgrádban ugyan visszavoná, azonban az annál kevésbbé jöhet figyelembe, mivel a Timaresevies János részéről ez irányban felhozott indokok, jelesen a Rankovics György által állítólag reá gyakorolt kényszer egyátalán igazolva nincsenek". Erre megjegyzem, hogy négyszem közti kényszer nem is bizonyítható be és hogy Timarcsevics mindjárt Belgrádból visszajövet még azon napon a városi főnöknek protocollariter vallomást tett, visszavonván a becskereki vallomást, mint kényszerítettet. Ez okmány ennek következtében és hogy az acták hadi körülmények miatt összezavartattak, ez okból csak későbben terjeszthettem elő a legfőbb törvényszéknek, mely, mint a „Pester Lloydban" olvastam, a legfőbb törvényszék elküldé az okmányt, figyelembe nem vonhatta, hogy ez nekem perújításra alapot adni képes. A legfőbb ítélőszék a két tanú, Jovanovits és a magyar Raj esetem Márton vallomásaira nézve, a kik azt vallották, hogy Rankovits György elfogatásakor káromkodván, a többi közt azon szavakat is ejtette volna, hogy Miletics miatt van elzárva, kit Belgrádban nem is látott és hogy a kormánynak tett szolgálataiért jobb sorsot érdemelt volna. És ezt a legfőbb ítélőszék az említett két tanúnak nem hitte el. Be van bizonyítva, hogy én Belgrádon Öt napot időztem, holott Rankovics kettőt említett-, és miután ő két hónap múlva vallomást tett és nem volt belgrádi lakos, megmarad a kérdés: volt-e ő akkor Belgrádban? Tehát itt sem adatott hitel a többi tanúknak, hanem egyedül Rankovicsnak. Én sajnálkozásomat vagyok kénytelen kifejezni Jókai Mór t. képviselő ur iránt, hogy Ö" ezen ügyet előrántotta. A képviselő ur bebizonyítani akarta, miszerint ezen perem és elitéltetésem által egy állítólagos mozgalom Magyarországon meg lett akadályozva, oly mozgalom, a melynek létrehozására részemről semmi oldalon semmi kísérlet sem történt s a mely nem keletkezett volna akkor sem, ha én nem szén-