Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

111. országos ülés május 25. 1S82. 71 vényeire s kimutatja azok kérlelhetetleo követelményeit. Az egyszerű testek vonzzák egymást, a nagyobb a kissebbet mindinkább sphaerájába vonzza s a mint a patakot elnyeli a folyam, a folyamot a tenger, a mint a bolygókat idővel elnyelik a napok, a napokat talán egy központi nap : ugy a népek nagyobb tömörülései is elnyelik a velük egynemű kisebbeket s el kell jönni az időnek előbb vagy utóbb, de el kell jönnie, amikor egy nagy, egységes, hatalmas német birodalom hatalmi sphaerájának nem tud többé ellenállani a kisebb német államok centrifugális ereje, ölébe esnek, mint az érett gyümölcs; s ha a szláv egység varázserejét nem fogja paralyzálni a czári szolgaság : e törvény alá esnek a szláv tartományok is. Mily jó lesz akkor egy Magyarország, mely önmagában is elég nagy, hatalmas és erős, hogy uralkodójának a legelsők között biztosítson elég fényes rangot. Igen, Tisza Kálmánnak igaza van, mikor azt mondja, hogy Magvarorezág érdeke és a dynastia érdeke azonos. Egy nagy, erős, hatalmas Magyarország dynastikus tekintetben is első érdek. Magunk is ezt állítottuk mindig s állítjuk ma is; de én tagadom, a mit ezen igaz állításból a t. ministerelnök ur következtet, hogy Bosznia és Herczegovina oecapálása akár Magyarországnak, akár a dynastiának érdeke. Nem, egyiké sem, sőt veszedelem mitidakettőre ! Sokat lehet gondolkozni e tárgy felett s lehetnek bizonyos feltételek, melyek az ez irányban felmerült aggodalmakat, ha el nem is oszlathatják, de legalább enyhíthetik. Ha e feltételeket keresem, azt látom, hogy jelenleg ezeknek egyikét sem találom a fenforgó helyzetben. E feltételek egyike volna az, ha Magyarország oly állapotban lenne, hogy annak sorsát a körülötte lakó kisebb nemzetek irigy szemmel néznék és ha Bosznia és HerczegOTina lakói önmaguk óhajtanának ezen állam kötelékébe felvétetni. E feltétel azonban nincs meg, sőt annak ellenkezője van meg. Ez állam kötelékbe való felvétel ellen ama népek kezükben fegyverrel tiltakoznak. Ily feltétel volna az, ha a török szultán, kit ez államok souverain joga illet, erről javunkra önkényt lemondana. Van azonban egy cooventiónk, mely a souverain jogokat a szultánnak örök időkre biztosította s a hirlapokban —- még a maiakban is — olvassuk az értesítést, mely szerint nem igaz az, hogy diplomatiánk lépést tett volna, hogy a török szultán e souverain jogokról lemondjon és azokat mi reánk ruházza. A harmadik feltétel, a mely mellett ez aggodalmak lecsallapíthatók lennének, az volna, ha Európa maga is beleegyezését adná ezen terület-nagyobbitáshoz. Európa diplomatiája azonban e szándék által egyátalában nem vezéreltetik. 0 a rend helyreállítása végett adta AusztriaMagyarországnak a mandátumot az oceupatióra, nem pedig a végbői, hogy ezen tartományokat ezen ürügy alatt magáévá tegye; és hogy Európa tiltakozó szava nem fogna felhangzani minden ily törekvés ellen, ez iránt csak akkor tudnék megnyugodni, ha a nrnisterelnök ur nekem biztosítékot tudna nyújtani a felől, hogy az occupatiónak olyan értelmezését, melyet ő a franczia akadémia szótárából kiolvasott, az európai diplomatia is elfogadja. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Negyedik ily feltételnek tekinteném, a mely mellett az aggodalmakat e tartományok elfoglalása tekintetében enyhíteni lehetne, hogy ha nemzeti lételünk annyira biztosítva volna, hogy ez által a succrescentia által a mostani helyzetünkben fennálló nemzeti suprematiánk alteratiót nem szenvedne; és végre, hogy ha gazdasági viszonyainknak kárával egy ily occupatió nem járna és pénzügyeink rendezését nem akadályozná. Azonban ezt teszi t. ház, és én csodálom, hogy a t. túloldal nem a rég multakra, hanem még a közel multakra sem kivan vissza-* emlékezni. Hiszen midőn a delegátióban Szilágy Dezső és báró Bánhidy Béla bizottsági tagok a boszniai occupatió politikáját megtámadták, az, a ki a boszniai állapotokat hivatalos állásából kifolyólag leginkább köteles ismerni, maga a közös pénzügyminister, emlékeztetett Metternichnek egy állítására, a mit Talleyrandd ai szemben mondott, a ki őt arra akarta reá bírni, hogy a török [tartományok felett osztozzanak. Azt mondta az akkor hires osztrák minister a franczia ministernek : 25— 30 esztendő előtt, bármicsoda kormány kísérelje meg a Balkán tartományaiban a civilisatiót meghonosítani, ezen civilisatíónak ott eredménye nem lesz. E szerint t. uraim, 25— 30 esztendőig less Herczegovina - Bosznia a mi nyilt sebünk; én ugyan elhiszem azt, hogy nem minden esztendőben fog nekünk Herczegovina és Bosznia 50 millióba kerülni mint most, de 25—-30 esztendeig mindig áldozatokba fog kerülni; (Ügy van! a szélső balon) én tudom azt is, hogy a magyar türelemnél hosszabban tartó kevés van a világon, de kételkedem abban, "hogy az önök hosszú türelme is eltartson 25—30 esztendeig, ha minden évben efféle költségekkel állanánk szemben. Most önök e költséget megszavazzák, de nem lelkesedéssel, mint a t. előadó ur mondta; önök igazán csak tűrik ezt és nem lelkeseduek érte; de reméllem, hogy az önök türelme is ki fog egyszer fogyni, csak késő ne legyen! Mindenesetre olcsóbbnak tartanám, ha a szakításra e politikával most mindjárt elhatároz-