Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-111

68 111. országos ülés május 25. 1S82. A közgazdasági bizottság jelentése az 1882. évben tartandó nemzetközi electrikus kiállításon kiállítandó tárgyak ideiglenes oltalmáról szóló és a filloxera-vastatrix ellen hozandó óvintézkedésről szóló törvényjavaslatok fölött. Kérem a t. házat, méltóztassék ezen jelentéseket kinyomatni, szétosztatni s az osztályok mellőzésével napirendre tűzését elrendelni és pedig az elsőre vonatkozólag, mely a villamos kiállításról szól, kérem, hogy méltóztassék azt a legközelebbi ülések egyikének napirendjére kitűzni. (Helyeslés.) Elnök: A benyújtott jelentések ki fognak nyomatni, szétosztatni s ha a t. ház beleegyezni méltóztatik, az osztályok mellőzésével napirendre tűzetnek; és pedig minthogy az első sürgős, a legközelebbi ülések valamelyikében fog tárgyalásra fölvétetni. (Helyeslés.) Egyéb előterjesztés nem lévén, következik a napirend: az 1882. évi 21.700,000 forintnyi rendkívüli hadiköítségből a magyar korona országaira eső részéről szóló törvényjavaslat általános tárgyalásának folytatása. Urváry Lajos: T, ház! (Halljuk!Halljuk!) Midőn a vita előrehaladott stádiumában én is hozzászólok a kérdéshez, élénken érzem azon kötelezettséget, hogy a mit elmondani akarok, lehető röviden mondjam el. (Halljuk!) Végig hallgattam a beszédek igen nagy részét és igyekeztem egész objeetiviiással arra, hogy mind azon argumentumokat, melyeket a jobboldalról az occupátió igazolására hallottam, egyedül azok ereje szerint mérlegeljem. (Helyeslés. Halljuk!) Bevallom t. ház, hogy én, részemről, különös érdeklődéssel hallgattam azon iró képviselőtársaimnak előadásait, kik e kérdésben velem szemközt foglalnak helyet és a kik majdnem egytől-egyig az occupátió mellett állottak síkra e vita folyamán. Beismerem, hogy az ő argumentumaikban éleselmüségük egész ereje njdlvánult és hogy ha ennek daczára sikert nem mutathatnak fel, azt hiszem, ez nem az Ö tehetségüknek rovandó fel, hanem felrovandó egyedül azon rósz ügynek, melyet védelmeznek. (Helyeslés a bal- és a szélső haloldalon.) Egyetlen egy iró képviselőtársam hallgatott ott a jobboldalon, ez Falk Miksa igen t. barátom, kiről tudva van, hogy lapjában — bocsánatot kérek, hogy oly dolgokra hivatkozom itt a házban, melyek nem a ház kebelében történtek, — egyedül ő hallgatott, kiről, mint mondám, tudva van, hogy lapjában az occupátió ellenében folytonosan oppositiót csinál. (Igaz! Ugy van! a balés szélső balfelöl.) Másik iró képviselőtársam, Láng Lajos, ki mint előadó megnyitotta a házbau a vitát, nagy diadal érzettel szállt síkra az ügy mellett s ugy tüntette elő a dolgokat, mintha mindabban, a mi eddig történt, egyátalában semmi kifogásolni való nem volna. Én azt hiszem, hogy a t. előadó ur most már végig hallgatván iró képviselőtársai beszédeit, kik ő utánna nyilatkoztak, más nézetre tér. (Ügy van! balfelöl.) Engem különösen meglepett Csiky Kálmán t. képviselőtársam előadása, ki még a classikusokat is idézni akarta Bosznia mellett, de azokban nem találván arra vonatkozó idézetet, egy más idézettel állott elő, mely nekem gyanúsnak tetszik 5 ő classikus idézetet mondott, melylyel azt akarja bebizonyítani, hogy a közvélemény igen sokszor csalódik. Nem lehet tagadni, a közvélemény olykor csalódik. Hiszen min alapul legnagyobb mérvben a közvélemény? Bizonyos érzelmen, a mely elfog egy embert, elfog milliókat ésjelfog egész országokat. Nem lehet tagadni, hogy a közvélemény ilyetén előtérbe lépésében van valami imponáló, valami nagyszerű. A közvélemény olykor csalatkozhatik, de mikor egyes emberek állanak elő és a közvéleménynyel ellentétben azt mondják, hogy nekik van igazuk, akkor legalább is joggal megkövetelhető, hogy bevárják az eseményeket és az események után Ítéljenek, nem pedig azon egyes emberek nyilatkozatai után mondjanak ítéletet. De én kérdem: vájjon az, a mi az occupátió után történt, vájjon az igazolhatja-e, hogy inkább a jelen ministereknek higyjünk, mint a közvéleménynek ? T. barátom indokolni is akarta az occupátiót és mondott egy érvet, mely, hogyha alapos volna, bizonyos hatással bírna. Azt mondta, hogy oecupálni kell ezen két tartományt, mert az nekünk védelmi állást ad. Természetes, hogy védelmi állásért egy ország a legnagyobb áldozatot köteles hozni. De kérdem: minő védelmi állás az, a mely rendes időben leköti a hadsereg nagy részét? Micsoda védelmi állás az, a mely csak arra nyújt alapot, hogy megtámadjanak bennünket? (Helyeslés a baloldalon.) Bizonyos, hogy ez a kérdés igen nehéz. Nekem és azt hiszem, e házban sokaknak és e házon kivül még többeknek erős hitünk volt akkor, mikor a keleti háború kezdetét vette, hogy mi Törökország mellett állást foglalva, visszaszorítsuk azon orosz befolyást, mely ezen háborúra alkalmat adott. Az események megczáfoltak bennünket. Ma egészen más a situátió, egészen más követelésekkel állunk szemben; azt hangoztatni tehát, hogy ma egészen más viszonyok között ugyanazon követelésekkel álljunk elő, az képtelenség lenne. Tagadhatlan, hogy a keleti bonyodalom épen azon fajközösségnél fogva, mely az ottani népek és a mi területünkön lévő egyes nemzetiségek között létezik, reánk nézve rendkívüli nehézséggel jár;