Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-111
111. országos ülés de minden megoldás között, melyet képzelhetek, meg kell vallanom, hogy azon megoldás a legrosszabb, melyet a kormány alkalmazott. {Helyeslés balfelöl.) Mert mit tesz a kormány politikája? Egyrészt önállóságra segítette azon népeket, midőn elismerte a román és szerb királyságokat, másrészt a saját politikája által megerősödött népeket elidegeníti, mikor ezen népek közé lép és Bosznia occupatiójával maga okot ad arra, hogy mindazon elemek, a melyek monarchiánk ellen támadni akarnak, összeesküvést képezzenek. Látván ezeket, valóban önkénytelenül azon véleményre kell jutnunk, hogy Ausztria, mint sokszor, a jelen esetben is vagy egy eszmével, vagy egy hadsereggel elkésett. (Helyeslés balfelöl.) Nagy hazánkfia, Kossuth, mikor a keleti kérdés megoldásával kapcsolatban Magyarország önállóságának helyreállítására gondolt, egy nagy tervezetnek előmunkálatába bevezette a dunai conföderatiót. A dunai conföderátió az illető országok szövetségét képezte volna, de tulajdonképeni couföderatió, oly szövetség, a minő itt czélba vétetett, csak apróbb államok között képzelhető. De hogy egy oly nagy monarchia, mint Ausztria-Magyarország, hogyan foglalhatna azon szövetségben helyet, ez mindenesetre a legnagyobb problémák közé tartozik. De ha nem is egészen ezen a téren, nem is egészen e formában, de mindenesetre állást keli foglalni a keleti alakulásokkal szemben és föl kell keresnünk azon utat, a mely legbiztosabban vezet hazánk érdekeinek a keleten való kielégítésére. Ezen megoldásnak nagyon sok útja és módja vau. Lehetne bizonyos helyeket stratégiai szempontból megszállani; {Halljuk!) lehetne az illető népekkel conventiókat kötni. De azt, hogy mi a saját államunkat gyengítsük, saját pénzügyeinket megrongáljuk, a nélkül, hogy a legkisebb előnyt is kivívjuk, azt nem helyeselhetem, ilyen politikához részemről semmi szin alatt nem járulhatok. {Helyeslés a bal- és szélső baloldalán.) En tehát egész terjedelmében pártolom azon határozati javaslatot, mely ez oldalról benyujtatott és mely majdnem teljesen megegyezik azon határozati javaslattal, a melyet ezen oldalról {a szélső balra mutat) előterjesztettek, hogy t. i. minekünk első legfőbb feladatunk Bosznia és Herczogovina elhagyása, {ügy van! a bal- és szélső baloldalon.) És én azt hiszem, hogy ellenzéki részről untig elég, ha ilyen általános szempontokat hangoztatunk. {Helyeslés balfelöl.) A részletek kifejtése, hogy és miként hagyjuk el Boszniát, kinek adjuk oda és minő szerződések mellett: a végrehajtó hatalom, a kormány, a diplomatia dolga. {Helyeslés.) Még inkább megerősít engem ezen nézetemben azon előadás, melyet Hegedűs Sándor májas 25. 1882. g 9 t. barámtomtól hallottam, O kifejtette, hogy az eddig követett eljárás és politika sok tekintetben, sokféle okból rossz, de mivel ez az eljárás és ez a politika rossz, megszavazza a törvényjavaslatot azért, hogy jövőre más_ politika legyen, a mely nem lesz rossz. Én ezt a logicát nem tudom acceptálni és azt hiszem, hogy sokkal helyesebb, ha azt mondjuk, hogy mivel mindaz, a mi eddig történt, rossz volt, miveí egyetlen egy feltevésünk sem volt ezen egész idő alatt, a mely meghiúsult volna: én ezen törvényjavaslat megszavazását egyszerűen megtagadom. [Helyeslés a baloldalon.) Kell pedig ezt tennem annyival inkább, ;ha Összevetem Hegedűs Sándor t. barátom beszédével azon képet, melyet az occuptió jövendőjéről Jókai Mór t. képviselőtársam előterjesztett és azon beszéddel, melyet a múltkor a ministerelnök úrtól hallottunk. {Halljuk!) Jókai Mór t. barátom egyenesen Horvátországra utalt és arra figyelmeztetett, hogy ott keressük azon elemet, a melylyel Bosznia közigazgatása intézendő, még pedig valószínűleg Magyarország költségén, Magyarország részéről hozandó áldozatokkal. És ez a kép még sötétebbé válik azon beszéd által, melyet a ministerelüök ur mondott, szólván a veszedelmekről, melyek az alkotmányt fenyegetik és azt mondván, hogy ezek nem felülről, hanem alulról fenyegetnek. Tessék kiszínezni ezen képet: egyrészről Magyarország pénzügyeinek megrontása, másrészről megegyezés Horvátországgal az occupált tartományok közigazgatására, megegyezés, a melynek költségeit Magyarország viseli és harmadszor utalás arra, hogy az a politika minden áron, minden eszközökkel végre fog hajtatni. A kik ebben a politikában gyönyörködni tudnak, a kiknek lelkiismeretével megegyezik, hogy ily politikát továbbra is támogassanak, azokkal vitatkozni, azt hiszem, egyáltalában felesleges, mert azok nehezen capacitálhatók. (Tetszés a baloldalon.) Meglehet, a t. ministerelnök azon fenyegetése, a melyet itt hallatott, egy nagy vívmányt fog létrehozni. Én legalább azt hiszem, hogy ha az alkotmány védelméről lesz szó , ha bizonyos sarkalatos elvekről lesz szó, a melyeken egész közéletünk megfordul: akkor remélem, az utolsó válaszfal is le fog dőlni a két ellenzék között, egyesülni fogunk mindnyájan az országrontó, alkotmánysértő politika megdöntésére s a kormánypártban is fognak akadni, kikben fölébred a lelkiismeret s hozzánk csatlakoznak az alkotmány védelmére, azon politika leküzdésére, melyet jelenleg az előttünk levő póthitel képvisel. Elfogadom a Szilágyi Dezső által benyújtott határozati javaslatokat. {Elénk helyeslés a baloldalon.) Törs Kálmán: T. képviselőház! {Halljuk!)
