Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés májas 24. 1882. 65 eseményekről mondanom el véleményemet, melyeknek a közelebb múlt hónapokban Oroszország színhelye volt, sőt ma is az. (Halljuk!) Legyen szabad kifejeznem érzéseimet, gondolataimat, nem említvén azon egyébiránt a nélkül is köztudomású tényeket, melyek a zsidók üldözésére vonatkoznak. Engedje meg a t. ház, hogy kifejezést adjak nem csak sajnálkozásomnak, hanem mély felháborodásomnak azon üldözések felett, melyeket Oroszországban az ottani zsidók saját polgártársaik egy részétől szenvednek és melyek azon kétséget támasztják lelkünkben: vájjon Európában történik-e ez, vagy pedig a legkeletibb tenger valamelyik szigetén; vájjon a 19-ik század vége felé élünk-e, vagy pedig a középkornak sötét századaiba vagyunk visszavetve ? (Halljuk!) És legyen egyúttal szabad kifejeznem megdöbbenésemet ugy a hatóságok, mint azok alárendelt közegeinek, sőt magának az orosz kormánynak ezen kegyetlenségekkel szemben követett lanyha és erélytelen magatartása miatt, mely vagy gyengeségre, illetőleg tehetetlenségre vall, vagy pedig álczázott bünrészességre mutat. Kormány, mely az ország polgárainak, lakosainak személy- és vagyonbáiorságát megoltalmazni nem képes, vagy nem akarja, legelső és legfontosabb kötelességét nem teljesíti. (Ugy van!) És ha ez oly kormány részéről történik, mely más országoknak elnyomott népeit felszabadítani igyekszik a nemzetközi jog lábbal tiprásával, vérnek és százmillióknak feláldozásával, az csak kétszeres megrovást érdemel. És mit mondjak azon eljárásáról az orosz kormánynak, mely szerint nem elég, hogy tűri, hogy saját alattvalói mindenükből kifosztva, hazájukat elhagyni legyenek kénytelenek, még csak arra sem gondol, hogy idegen földön megélhessenek, hanem engedi, hogy azok a szomszéd államnak terhére essenek, illetőleg idegen jótékonyságból legyenek kénytelenek tengetni életüket. Ezen kivándorlás t. ház, szolgált alapul azon kérvényeknek, melyeket több törvényhatóság, legelői Szathmármegye intézett a képviselőházhoz az iránt, hogy gondoskodjék, miszerint ezen kivándorlás Magyarország kárára ne váljék. Nem fogok a kérdés ezen oldaláról ma szólni. A kérvények ugy is legközelebb szőnyegre kerülnek; akkor lesz alkalmunk azokat tárgyalni. A mi felszólalásra indít t. ház, az azon aggodalmaknak eloszlatása, melyek részint ezen kérvények, részint más felmerült tények következtében izraelita polgártársaink kebelében támadnak. Az egyik tény az, melyet a lapok nem rég közöltek és mely szerint Zólyomban egy hirdetmény ragasztatott ki, melyben a keresztények felhivattak, hogy bizonyos napon, bizonyos hidon megjelenvén, a zsidókat megtámadják. A hatóság — kötelessége szerint — nem csak KÉPVH. NAPLÓ. 1881 — 84. VI. KÖTET. hogy leszaggattatta e hirdetményeket, hanem a vizsgálatot is megindította azok szerzője vagy szerzői ellen. A másik tény, mely félek, szintén alkalmas aggodalmakat szülni, az, a melyet tegnap Ónody G-éza t. képviselő ur hozott elő. Nem akarok elébe vágni a vizsgálatnak, a törvényszék ítéletének. Remélem, hogy a törvényszék hivatásához képest a tényeket minden oldalról szigorúan meg fogja vizsgálni és ha kideríti azt, hogy bűn követtetett el, a bűnöst a törvény értelmében sújtani fogja. "Azt tehát, mi lesz eredménye a vizsgálatnak és a biróság eljárásának, e perczben még nem lehet tudni, egyet azonban, ugy hiszem, ma is lehet kimondani és ez az, hogy az nem fog kiderülni, miszerint a zsidók, hogy bizonyos vallási szertartást megtarthassanak, keresztény vérre szorulnak. Az nézetem szerint mese, melyet a középkorban költöttek azok, a kik a zsidóknak ellenségei voltak. Az lehet, hogy annak a bizonyos egyénnek — Schwartz Salamonnak hívják, mint az előttem szólt képviselőtársam mondotta — bűnössége ki fog derülni; ki fog derülni, hogy azt a leányt talán meggyilkolta vagy máskép láb alól eltette; de figyelmeztetem a t. képviselő urat — őt, ki nagy olvasottsággal bir — arra az esetre, mely ezelőtt 25—30 esztendővel Francziaországban történt, a hol nem egy, hanem — nem emlékszem tisztán — 17 vagy épen 21 ártatlan leányt gyilkolt meg és tett el láb alól egy ember, Troppmannak nevezték, tudtommal pedig nem volt zsidó s a ki, midőn az utolsónál rajta vesztett, elvette büntetését: feje a guillotine lábaihoz hullott. Az tehát lehet, hogy ez esetben is bűn forog fenn és e bűnt nem lehet, hogy bárki is palástolni akarja; de ismétlem : azt nem hiszem, hogy az derüljön ki, hogy Mózes vallása valamely szertartásához keresztény vért követel. Ha ma költöztek volna be a zsidók ez országba, akkor talán lehetne ily babonát, ily balvéleményt elhinni; de hisz századok és századok óta laknak közöttünk és mondja meg akárki, hogy annyi sok bűn közt, a mely zsidóra és nem zsidóra kisült, volt-e egyetlen egy az előadotthoz hasonló eset, a mely törvényszerfíleg bebizonyíttatott volna ? Én, t. ház — mondom — nem akarok a törvényszék ítéletének elébe vágni, hanem bevárom azt; mind a mellett szükségesnek tartottam felszólalni, még pedig ezen padokról szólalni fel, nehogy azon hiedelem terjedjen el, hogy mi is osztozunk azon nézetekben, melyek itt hangoztatva voltak ; szükségesnek tartottam azon párt részéről, a mely nemcsak az ország függetlenségét irta fel zászlójára, hanem a szabadságot, a jogegyenlőséget és a humanismust. (Helyeslés a szélső balon.) 9