Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

5g 110. országos ülés raájns 24. 1882. háztartásunkban, saját életbevágó belügyeinket is csak mostohán támogatjuk, hogy még a múlt év végén is költségkimélésből a belügyminister ur megszűntette Torna vármegyét és azt Abauj Tármegyéhez csatoltatta, addig mi itt a kölcsönvett milliókat minden számlálás nélkül dobjuk oda az idegen érdekek oltárára és oly befektetésbe, mely ha gyümölcsözni fog, annak Magyarország csak fanyar és keserű ízét fogja kóstolni. {Ugy van! a baloldalon.) Már csak erre való tekintetből is az a közvélemény, mely a haza polgárainál szemben áll ezzel a politikával, tökéletesen igazolva van. Mert az ilyen háztartás, az ilyen gazdálkodás t. ház, méltán elítélni való és a mellett, hogy szaporítja a deficiteket, egyszersmind új alkalmat szolgáltat új adósságok csinálására, a mi ismét maga után vonja az adóemelést, pedig az adóterhek most is ónsúlylyal nehezednek a polgárok vállaira. Ha ez igy megy, ha a kormány évről évre újabb követelésekkel áll elő, ha a többség ezen követelések előtt meghódol, mi történik akkor? Ezzel veszélyes fegyver adatik a kormány kezébe, de nem is fegyver az, egy műtő-eszköz, melylyel a fizetésképtelen honpolgárokról az utolsó darab ruhát is le fogják operálni, {Ugy van! a szélső baloldalon.) Az igy nyert foszlányokból fogják aztán készíteni azt az átokostort, melylyel az elnyomorodott népet az Amerikába való kivándorlásra kényszerítik. És fájdalom, ezen szomorú jelentés előjátéka már meg is kezdődött. {Ügy van! a szélső baloldalon.) Tekintettel t. ház, ezen helyzetre, én mély és méltó aggodalmamnak adok kifejezést a bosnyák occupatió által teremtett szomorú kilátások miatt. Igaz, hogy ma az ország oly közvéleményével állunk szemben e kérdésben, mely a kormány politikáját határozottan elkárhoztatja, de higyje el a t. ház, hogy ezen közvéleményt ezen pártnak egyik tagja sem teremtette, hanem megtermett az otthon magukban az egyes községekben, {ügy van! a szélső baloldalon.) Mióta megkezdődött az occupatió, nincs talán község az országban, melyből egy-két katona nem fordult volna meg Boszniában Az a katona onnan haza jött és elbeszélte, a miket tapasztalt. Elmondta, hogy mily alantas fokon áll a boszniai nép értelmi és erkölcsi míveltsége, elmondta, hogy ott az ököljog és vérbosszú uralkodik, elmondta, hogy mily nyomorultak ott a közgazdasági viszonyok, beszélt azokról a kopár, utnélküli sziklákról, megemlékezett a gyűlöletről, melyet leirni nem lehet, melylyel a bosnyákok a magyarok iránt viseltetnek és melyet magunk szereztünk és elmondták, hogy csak egy napig is mennyibe kerül az occnpatió. És a mikor haza jött onnan, neki pedig elbeszélték, mi történt az alatt itthon? Elmondták, hogy mig ő oda járt, otthon a beteg testvér alól kivették az utolsó vánkost s elárverezték az utolsó bútordarabot adóhátralék miatt, {Ügy van! Ugy van! a szélső baloldalon) hogy a munkaképtelen apának és anyának az alatt éhezni kellett, {ügy van! a szélső baloldalon.) Kérdem, hogy ily körülmények közt nem magában csiuálódik-e ott közvélemény az occupatió ellen ? Próbálja meg az első államférfiú és menjen oda a nép közé és a logika és az ékesszólás minden fegyverét használja fel és a nép egyszerű gondolkozását vezesse keresztül a sophismák tekervényes útjain és biztosítom és jótállok az illetőnek a felől, hogy capacitálni nem fogja arra nézve, hogy ez a bosnyák occupatió kellett nekünk. (Élénk helyeslés a szélső baloldalon.) Valamint nem fogja arra nézve sem capacitálni, hogy az a magas politika e tekintetben üdvünkre szolgál. No már t. ház, az ország ilyen közvéleményével állva szemben, maholnap bezáratik az első ülésszak és mi elmegyünk választó kerületünkbe. Valóban minket keresnek meg e tekintetben és kényszeríteni fognak reá — mihez joguk is van — hogyha mandátumot adtak kezünkbe . adjunk számot, mikép érvényesítettük szavazatunkat az ország és a nép javára. Mit fogunk mondani t. ház ? Mivel fogjuk támogatni az igent és a nemet ?. Én t. ház, szerencsés vagyok azon párthoz tartozni, mely zászlajára jelszóul a haza önállóságának és függetlenségének elvét tűzte. [Tetszés a szélső balon.) Ez a párt a zászlót elejétől fogva fennen lobogtatja és a haza önállóságának és függetlenségének elvét a kiegyezési törvények hozatalától a mai napig minden, az alkotmányos törvények által engedélyezett erővel, minden tehetségének mérlegbe vetésével érvényesíteni is igyekezett. S én azon meggyőződésben vagyok t. ház, hogy valóban Magyarország jövőjét, kozgazdászatának, iparának, kereskedelmének felvirágoztatását, nyomorult és zilált pénzügyi viszonyainak rendezését csak az önálló államiság keretében érheti el. Sőt arról is meg vagyok győződve, hogy Magyarország azon szerepet, azon helyet, mely őt méltán megilleti az európai államok sorában, tekintve történeti múltját, tekintve értelmi és erkölcsi súlyát, valamint anyagi gazdagságát is, ha helyesen lenne kizsákmányolva, csak ugy foglalhatja el, ha önállósága és függetlensége biztosítva van. {Ugy van\ a szélsőbalon.) Hol vagyunk azonban? Ha az occupatió tovább is folytattatik, már pedig folytattatni fog, mert a ministerelnök ur által megmagyaráztatott, hogy az occupatió francziául annyit tesz, mint latinul az annexió {Derültség a szélső balon) és ide vonatkozott és ily értelme volt tegnap az igazságügyminisíer ur szavainak