Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés május 24. 1882. 55 hosszabb ideig eltakargathassák. És ez az oka annak, hogy ezen felelet adatott azon kérdésre, melyet, ha jól emlékszem, a ministerelnök tett fel, hogy hiszen miért törekedett volna a dele­gátió competentiáját kiterjeszteni, mikor az önök többsége ugy is megszavazta volna a költ­ségeket. Elhiszem, hogy megszavazta volna, nem kételkedem, hanem kényelmetlen volt ezen politi­kának az, hogy midőn önök azt megszavazni kénytelenek, kénytelenek lettek volna egyszer­smind ezt az ország előtt indokolni s midőn mi ezen vitát felidéztük, felidéztük mindenekelőtt épen ezen indokolás szükségének önökre való erőszakolása miatt. Tehát láttuk magát az indokolást, láttuk azon álláspontot, melyet önök a bosnyák meg­szállás szempontjából elfoglalnak, azon politi­kát, mely önök szerint annyira világos és tiszta. Az igen t. ministerelnök ur beszédje vége felé megjegyezte, hogy ő sem azt a politikát, mely a népek szabadsága iránti szeretetet addig akarja terjeszteni, hogy szabad legyen nekik bennünket megtámadni s ne legyen szabad ne­künk vissza torolni, sem más politikát egyálta­lán helyesnek bárminő körülmények közt nem tarthat. De kérdezem, t. ház, melyik tehát az a politika, a mely mellett bárkinek szabad ben­nünket megtámadni s nekünk nem volna szabad a támadást megtorolni? Az igen t. ministerelnök ur, mintegy hypo­íetice a jövőben keletkező politikát tüntette élénk. Pedig csalódik, azon politika szemünk előtt áll, azon politika épen az, melyet a minister ur kö­vet és hirdet, azon politika az, mely Bécsben a külügyminister által ilyennek tényleg elismer­tetett. Vagy elfelejtette már az igen t. ministerelnök ur, a mire pedig a Krivosciából és Herezego­vinából jövő bulletinek mindennap emlékeztetik, hogy az insurgensek épen azok, kik mindennap újra és újra támadnak, de kiket visszatámadui egyáltalán nem lehet? vagy elfelejtette, hogy a montenegrói nép — melynek kormánya, elisme­rem, teljesen loyalis, a mely hivatalosan a nem­zetközi jognak megfelelő magatartást követ — de a montenegróij nép az, mely a kormánynak ezen magatartását semmibe sem veszi és melyet daczára annak, hogy részéről mindennap megtámadtatunk, mégis megtámadni részünkről egyáltalán épen a mi­nisterelnök ur politikája értelmében nem lehet? Ne keresse tehát az igen t. ministerelnök ur a politikát a jövőben, megtalálja azt a politi­kát ma abban, melybe ő törvényesen befolyik, melyért ő törvényesen felelős, melynek minden léptét, nyomát, a melyet eddig követett, kény­telen máskép magyarázni azért, mert mindazon ígéretek és várakozások, melyek a tekintetben felkeltettek, ma az ellenkezőjévé változnak át. S különösen, igen t. ház, itt egy igen cso­dálatos jelenségre kell figyelmeztetni a t. házat. Az eddigi bosnyák politika a ministerelnök ur belenyugvásával, tudtával eszközöltetett. A mi­nisterelnök ur részt vett azon tanácskozásokban, melyekben a bosnyák költségvetés megállapitta­tott, teljes tudatával birt annak, hogy a köz­igazgatás mennyiben fedezhető a bosnyák bevé­telekből és mennyiben nem, részt vett azon tanácskozásokban, melyekben a boszniai védtör­vény megállapittatott, közreműködött azon politika megállapításában, meljr az ottani viszonyokat akként fejlesztette, a mint tényleg fejlődtek. És mi történik most, midőn azon részről mindezek hibáztatnak, midőn azon részről a védtörvény kibocsátása, a kormány részéről hivatalosan olyannak hirdettetik, mint a mely előre nem látott eseményeket okozott? midőn a túlsó oldal­ról elismerik, hogy talán nem helyes eljárás követtetett az ottani népekkel szemben? midőn Pauler minister ur elismeri, hogy ha azon be­fektetések, melyek most kéretnek, korábban kérettek volna, azon költségeknek igen nagy része talán megkíméltetett volna, melyek most az országra súlyosodnak? Eszébe jutott-e vala­kinek ott a túlsó oldalon azon felelősséget han­goztatni, melylyel a ministerelnök ur ezen, most már szerinte is elhibázott politikáért tartozik? Vagy kész volt-e a ministerelnök ur, a ki a felelősségben való részvételt mindig annyira hangoztatja és oly fenhangou hirdeti, kész volt-e egyúttal magára vállalni azt a felelősség? Nem. Egészen mást tapasztaltunk a delegátióban. Azt tapasztaltuk, hogy a kormánypárt részéről meg­buktattatok a közös pénzugyminister s feláldoz­tattatott, mint olyan, a ki tulajdonképen felelős; és bizalom szavaztatott a közös hadügyminister­nek, bár nem a közös pénzugyminister bocsátotta ki a védtörvényt, mely a bajokat nagyrészben okozta. Nem állítom, hogy csak a közös had­Ugyminister által, de bizonyára a magyar minis­terelnöknek teljes támogatásával hozatott az a törvény. Hol van itt a politikai felelelősség azon mérve, melyre önök annyiszor büszkén szoktak hivatkozni? Hol van a felelősségben való rész­vétel azon komolysága, melyet különben önök velünk szemben mindig arrogálnak s a melyre hivatkoznak ? Vagy helytelenül történtek az eddigi intéz­kedések, helytelen volt az administrativ rend­szer. Ezt Jókai t. képviselő ur is elismerni lát­szik, midőn azt követeli, hogy a horvát elemnek — daczára, hogy már is, azt hiszem, 80%-tel vesz részt az administrátióban és hogy nem minden tekintetben kielégítők azon hivatalnokok, kik jelenleg ott működnek —• még nagyobb

Next

/
Thumbnails
Contents