Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

:A 110. országos ülés május 24. 1882. rablóbandákból áll, melyről ma ismét az mondatik, hogy tényleg el van nyomva s csak az utolsó szikrákban lappang a hamu alatt, nem csak folyama alatt, nem csak akkor, mikor hadi operatiók szükségeltettek, hanem előzményeiben és következményeiben is háború állapot volt, hogy háború volt Bosznia és Herczegovinában. De Lát hol vannak a hadviselő felek ? Ezek jogaival akarják az insurgensekct felruházni? És ha az insurrectiö tovább tart, a monarchiát háborúban levőnek állítják? Jól tették volna, mielőtt ily állítást koczkáztatnak, mielőtt az insurrectiót a nemzetközi védelem alá kívánták volna helyezni, mielőtt kijelentették volna, hogy egy birodalomnak egy évig kell háborút viselni Bosznia és Herczegovina ellen, ha meggondolták volna, hogy az első occnpátió alkalmával óvakodott mindenki a „háború" szót kiejteni és most ilyen könnyen ejtik ki és ilyen könnyen vonnak belőle következtetéseket. Ebben ismét nagy veszélyt látok, mely alkotmányunkat épen az önök által követett politika következtében fenyegeti. Minden országban, melynek megszilárdult traditiói vannak, hol az administratió következményeit mindenki ismeri, semmit sem kerülnek inkább, mint a rendkívüli körülményeknek a világ előtt kihirdetését, mint kijelentését annak, hogy háborúról, rendkívüli hadi eszközökről van szó. Ott az utolsó pillanatig iparkodnak a békés formák közt a törvény terén megmaradni. A törvénytől való eltérés csak a legfőbb szükség pillanatában következik be. És itt azt tapasztaljuk, hogy a Boszniában követett politika demoralisáka e tekintetben az önök felfogását és álláspontját, mert hiszen az első puskalövésről s egy insurrectióról, melyet állítólag elfojtottak, I mindjárt azt kiáltják, hogy ez háború, a végső eszközökhöz nyúlnak és oly következtetésre jutnak az alkotmányos testületek ellenőrzési jogát illetőleg, a melyet talán egy nagy világháború részben igazolhatna. E nagy világháború esélyei közt azonban őrködni kellene a felett, nehogy praecedenst szolgáltasson. Ehhez most önök a legkisebb alkalommal is készek hozzájárulni, a mi bizonyítja, hogy ezt a jövőre is készek alkalmazni és hogy az alkotmánynak és az alkotmányos hatásköröknek ezen ignorálása^ jövőre is minden alkalommal várható. Mikor ily irányzattal állunk szemben, mikor ily támadásokat látunk az ellen, a mit 12 év óta védünk, ne csodálkozzanak azon, hogy erélyesebb rendszabályokhoz nyúltunk, hogy még a bonyodalmak felidézésének veszélye mellett is a competentionális kérdés, a melyet a delegátióban felyetettünk és 2 napon át vitattunk, itt ismét megújul, mert egészen hamis argumentum az a ministerelnök ur részéről, hogy helyes lehetett volna az illetékességi kérdést felvetni Bécsben a delegátióban, de minthogy egy alkotmányos testület abban már döntött, óvakodjunk egy más alkotmányos testületben ezen kérdést ismét felvetni. Engedelmet kérek, az illetékesség kérdése oly fontos, hogy abban csak az országgyűlés határozhat. Az országgyűlés határozata csak esetről esetre bir érvényességgel. (Ügy van! a szélső baloldalon.) Ez marad e kérdésben egyedüli vigaszom. Bárhogy magyarázzák önök el a törvényt, bárhogy tegyék is túl magukat a competentia kérdésén, bárhogy rontsák is meg az országgyűlés jogait és terjesszék ki a delegátió hatáskörét, vigaszunk az, hogy ez csak ezen esetre s?.olgál. És legyenek róla meggyőződve, hogy mi esetről esetre kötelességünknek tartjuk itt újra meg újra felszólalni és hogy ezen viták nem fognak véget érni addig, mig a törvény értelme véglegesen megállapítva, hitelesen és törvény által magyarázva nincs, mert sem az igazságiigyminister ur magyarázata, sem pedig a ministerelnök ur, sem pedig gr. Andrássy Gyula magyarázata nem bírhat döntő tekintélyivel, a melyre a ministerelnök ur hivatkozott. Csodálom, hogy hivatkozott rá, mert tudhatná az igazságügyminister, mint a törvényeknek első őre, hogy a törvények értelmének magyarázata tekintetében senki, bármily magasan álló egyének, még a törvények alkotójának sincs befolyása, mivel erre egyedül és kizárólag a törvényes factorok a maguk összességében illetékesek. (Ugy van! a baloldalon.) Mig a törvényhozási factorok összességétől kiinduló hiteles magyarázatot nem nyerünk, megmaradunk felfogásunk mellett; mert hisszük, hogy ha önök rontanak is a törvényen, később módunkban fog állani a lerombolt falat újra felépíteai. (Ugy van! a baloldalon.) Egyébiránt t. ház, ez oly kérdés, a mely felfogásom szerint, ha a törvény szempontjából indulok ki, csak egy irányban és egy módon oldható meg. Persze, ha az opportunitás álláspontjára állanak Önök, akkor a magyarázatok véghetetlenül különbözhetnek a körülmények, az esélyek és az egyes kényelmi tekintetek szerint; de akkor ne magyarázzanak törvényt, hanem állítsák a törvény helyébe készségüket és szolgálatot tesznek az országnak, mert oly formák közt fogják a kivánt hadi összeget megszavazni, a melyek a jövőre vonatkozólag nem teremtenek praejudiciumot. (Helyeslés balfelöl.) Azonban az önök politikája Bosznia tekintetében odajutott már, hogy kénytelenek elfogadni a logikai consequentiákat, melyek az occupátió politikájából folytak, hogy önök kénytelenek azon módokat keresni, melyekkel ezen consequentiákat elhallgattathassák és akként fogadhassák el, hogy azoknak súlyát a nemzetre vonatkozólag még