Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés május 24. 1882. 53 újólagos megsértését az 1880. és 1881-iki költségvetések alkalmával. Megmondom t. ház, hogy miért nem. 1879ben felvetettük az illetékességi kérdést a delegálióban a boszniai vasút alkalmával, megemlítettük újra 80-ban és 8l-ben; de nem említettük fel e házban. És miért nem ? Mert azon alkalommal a delegátióban tartott beszédekben, melyek a mi álláspontunk ellen tartattak, elismerték álláspontunk jogosultságát a competentionális kérdésben s az illető tényeket akként magyarázták, hogy AZ önök magyarázatát el lehetett fogadni s volt plausibiinek látszó ok arra, hogy önöket felmentsük a törvényszegés vádjától. Mert nem csekély dolog annak kimondása, hogy egy testűiéi túllépte illetékességi körét; s aaérí mi bármi látszólagos ok hozatott fel, mi azt és az önök magyarázatát készek voltunk elfogadni. Elfogadtuk azt, hogy a Száváddá felső részének kicserélése alkalmával nem új befektetésről, hanem csak fentartásról van szó; készek voltunk elfogadni, hogy a bosnyák vasút felépítményeinek átalakítása üzleti költség szempontjából jő megítélés alá. ilyen természetűek levén a tételek, nem akartunk egy kétes tétel szempontjából egy nagy alkotmányos kérdést megmozdítani s nem akartuk ezt, őszintén megvalljuk, azért sem, mert féltünk azon magyarázattól, melyet önök netán a törvénynek adni fognrnak, féltünk a törvénysértéstől:, melynek még okául, provokálójául sem akartunk szolgálni. Most azonban, midőn azt látjuk, hogy minden mérséklet, minden tartózkodás, minden figyelmeztetés hiába való, hogy azért önök mégis tovább haladnak a lejtőn, önök készek magát a törvényt is elmagyarázni: figyelmeztetnünk kellett a nemzetet, a közvéleményt s fel kellett vetnünk az illetékességi kérdést. (Helyeslés bal/elöl.) És itt is csodálatos, minő ellentétbe bonyolódnak a kormány tagjai s a kormánypárti képviselők. Egyrészről a t. igazságügyminister, Szilágyi Dezső képviselőtársam felszólalására ez építkezésekre nézve ezeket mondja: (Olvassa!) „Azon építkezések, melyekről szó van, e biztosítékok egyikét képezik. Ezen építkezések által lehetségessé váland, hogy kisebb számú katonaságot tartsunk ezen tartományokban, lehetségessé váland, hogy kevesebb költségekkel ugy a békés lakosokat megoltalmazzuk, mint a turbulens elemeket megfékezzük; lehetségessé váland épen azon czél elérése, melyet mint kívánatost a képviselő ur jelzett." És ugyancsak ezen tételekre, e költségekre vonatkozólag Hegedűs Sándor képviselő ur ezeket mondja: „És ha azok elé az ideiglenes laktanyák elé a bejáratok és ablakoknál egy falat huzatunk, h°gy éjszaka katonáinkra lőni ne lehessen, mert erről van szó, akkor az azon csapatok biztosítására, nem pedig azon tartományoknak védelmére szükséges." Tehát ismét kettős magyarázattal találkozunk. Ha kényelmes, Hegedűs Sándor képviselő ur föláll s azt mondja, hogy csak egyes ablakokról, biztosítási intézkedésekről vau szó: hogy lehet ezekre nézve a eompetentia kérdését felhozni ? Pauler igazságügyminister ur pedig azt mondja: oly intézkedésekről van szó, melyek által jövőre megmenteinek azon csapatok, melyek a múltban annyit szenvedtek. Vájjon őszinte-e ezen álláspontja a védelemnek és vájjon elfogadható-e az ilyen ellentétes álláspontra alapított argumentatió ? És vájjon Hegedűs képviselő ur nem a legjobban tudja-e, hogy itt nem arról van szó, hogy egyszerű falat húzzanak az ablak előtt, hogy a csapatokat biztosítsák, hanem vau szó olyan költségekről, melyekre nézve maga Pauler minister ur is kimondotta, hogy az országgyűlés elé tartoznak: „a katonaság elszállásolására, a dislocatióra, ,.. melynek szabályozására az 1836. évi XI. és 1840; III. t.-cz. által külön országos bizottságok küldettek ki" — hogy mondom, ezekhez hasonló költségekről van szó; hogy szó van egy Szarajevóban építendő laktanyáról, mely 1.200,000 frt.ba kerül, szu vaa oly úthálózatról, mely nem csak az országhatárán végig vonul, hanem oly utakról, melyek az ország központjából a határig vezetnek s melyek — azt hiszem — szolgálnak a a katonai actióuak is, de ép oly mértékben szolgálnak a mindennapi administratiónak is. Állandó befektetésekről van tehát szó és ez nem téveszthető szem elől, oly állandó befektetésekről, melyek nem a rendes közigazgatás keretébe esnek és ennek folytán csak a monarchia mindkét államában összhangzatosau hozott törvények alapján engedélyezhetők. Ezen állandó befektetéseket akarják most különböző czímek alatt, nevezetesen azon czíin alatt, hogy a hadi igazgatás körébe esnek, az országgyűlés illetékessége alól kivonni. He lehetetlen, hogy ez alkalommal még egy más argumentummal is ne foglalkozzam, mely épen az illetékesség kérdésének alkalmából nem egy szónok részéről hozatott fel a baloldalról, hanem majdnem kivétel nélkül minden szónok részéről, a ministerelnök ur részéről épugy, mint az igazságügyminister ur részéről, t. i. azon argumentumról, hogy ezen kiadások olyanok, melyek a hadi költségek jellemével bírnak. Igen csodálkozom, hogy ezen argumentum a t. túloldal részéről oly készségesen elfogadtatott és hogy a ministerelnök ur és a t. igazságügyminister ur által tovább is felhasználtatott. Mert ezen argumentumnak egy igen komoly és igen jelentékeny következménye van. Ennek az a következménye, hogy azon felkelés, melyről megkezdése alkalmával az mondatott, hogy csak