Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-110

110. országos ülés május 24. 1882. 41 Hanem arra nézve a t. ministerelnök urnak nem adok igazat, midőu azt mondja, hogy ő nem vállalkozhatik arra, hogy azon bizonyos négy fal közt tolmácsolhassa másnak nézetét, mint csak az önmagáét. Bocsánatot kérek: egy Tisza Kálmán nyilatkozhatik igy jogosan; de egy ministerelnök nem nyilatkozhatik igy helyesen. Mert én azt tartom, hogy a minister, a ki a korona tanácsosa, nem azért ül á ministeri széken és nem azért foglal helyet a ministeri tanácsban, hogy csak egyéni meg győződésének adjon kifejezést, hanem azért és pedig leginkább azért, hogy a nemzet közvéleményét hiven tolmácsolja. Es ha megtörténik az, a mi meg szokott történui nem egyszer, hogy a minister véleménye ellentétbe jön a nemzet közérzületével: akkor vagy alárendeli azt a nemzet akaratának és megmarad állásán; vagy ha azt nem teheti: kötelessége neki, mint önérzetes ministernek, állásáról lemondani. Ez az én felfogásom és minden alkotmányos érzelmű magyar ember felfogása a felelős minister eljárásáról. A t. ministerelnök ur még azon állítást is koczkáztatja, a mire az imént Mezei Ernő t. képviselőtársam is reflektált, hogy a dynastia és a nemzet érdeke egy és ugyanaz, és abból azt a következtetést vonja le, hogy a jelenlegi bosnyák politika, miután az uralkodó érdekében áll, egyszersmind a nemzet érdekében is áll. Ha nem lennék meggyőződve arróí, hogy a tisztelt ministerelnök ur valóban dynastikus érzelmű: akkor ugy venném ezen kijelentését, mint provocaíiót a nyilatkozatra; de minthogy az ellenkezőt hiszem, nem tartom szükségesnek, hogy tüzetesen nyilatkozzam; mert meglehet, hogy az esetben más következtetésre jutnék, mint a ministere mök ur és talán eljárásom politikailag helytelen lenne. Azért fogadja a t. ministerelnök ur meggyőződésem nyilt kijelentése'helyett azon őszinte óhajtásom nyilvánítását, hogy a nemzet és a dynastia közti kapcsot az orszég közérdeke képezze. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) T. ház! Nem folytatom a polémiát, de nem azon okból, mintha a kormánypárt t. szónokainak beszédeit és érveléseit nem tartanám figyelemreméltóknak , hanem leginkább azért nem, mert nem akarok a t. ház türelmével visszaélni. {Halljuk! a szélső balon.) És most áttérek magára a szőnyegen forgó kérdésre, hogy álláspontomat jelezzem. (HaUjvMf) A törvényjavaslatot két szempontból nem fogadom el: pénzügyi és politikai szempontból. Nem terjeszkedem ki a hadászati szempontra már azért sem, nehogy az én speciális collegámat — Mammusits Lázárt a hadászat terén kiérdemelt babérjaitól megfoszszam, a ki azért pártolja a bosnyák politikát, mert a t. képviselőházzal és önmagával is elhitetnie sikerült, hogy KÉPVH. NAPLÓ 1881—84. VI. KÖTET. ! az osztrák-magyar monarchia sokkal nagyobb, mint Bosznia. (Derültség hal/elől,) Az oly államnak, t. ház, melynek pénzügye a tönk szélén áll, melynek megvan ugyan a katonai létszáma, de nincs meg a nemzeti szellem, mely a katonát hős tettekre lelkesíti, és nincsenek kimagasló hadvezérek, miről megalázó tanúságot tesznek a közelmúlt hadjáratok katasztrófái, az oly államnak — mondom — nem lehet politikai missiója tartományokat hódítani, hanem egyedüli józan feladata lehet és kell, hogy legyen, saját területére szorítkozva, belügyeit rendezni. (Igaz! Ugy van! a szélső balon.) Nagyon csalódnak azok, t. ház, a kik azt hiszik, hogy a délszláv nemzetiségeket meg lehet nyerni az osztrák érdekeknek; nagyon csalódnak, mondom; mert hiszen azon osztrák jellegű politikai eljárás, mely nemcsak Boszniában, hanem itt Magyarországban is inauguráltatott, még a magyar embert is arra kényszeríti, hogy jobb hazát keressen. (Igaz! ügy van! a szélső balfelől.) Tekintsen szét a t. kormány az országban és fog-e találni egy megyét, várost, községet vagy helységet, a hol az államadministratió minden ágazata ellen a legméltóbb panasz nem emeltetnék? (Igaz! a szélső balfelől) Nem Tonom kétségbe, hogy a letűnt feudális korszakban, midőn a szabadság még lánczaiban hevert, az itt-ott szórványosan felmerült nemzetiségi aspiráeziókat lehetett és sikerült is fegyveres erővel elnyomni; de most, mai napság, midőn a nemzetiségi kérdés napirenden van európaszerte, midőn minden nemzetiség, legyen az a legparányibb, az ő nemzetiségi individualitásának fentartására és fejlesztésére minden áron törekszik : az ilyen áramlatnak fegyveres erőszakkal ellentállani, vélekedésem szerint, a legfonákabb politikai eljárás, főkép az olyan firma alatt, mely sohasem volt méltó arra, hogy a szabadságszerető nemzetek becsülését kiérdemelje. A sasok karmai csak vérontásra alkalmasak, de nem rokonszenves hódításra. (Élénk helyeslés balfelől.) Ezen alkalomból egyszersmind szabadságot veszek magamnak, hogy előzetesen is tiltakozzam, habár úgy tudom, hogy itt a í. házban, nyilt kifejezésre nem akadt, de igenis a hírlapokban szellőztetve volt, azon indokolatlan föltevés ellen, mintha mi, kik e padokon ülünk, a pánszlávizmust dédelgetnők az által, hogy a kormány politikáját nem támogatjuk. Tiltakozom ez ellen, t. ház, ismételve. (Helyeslés a szélső balon) Mi, eltekintve hazánk specziális érdekeitől, általában nem nyújthatunk segédkezet és nem is fogunk nyújtani soha, oly politika érvényesíj tésére, mely a népek szabadságának és fejlődé6