Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.
Ülésnapok - 1881-110
42 110 omágos ülé! sének elnyomatását czélozza. (Helyeslés a szélső \ balfelöl.) Mi nem osztályozzuk és nem mérlegeljük a szabadság élvezhetését a népfajok rokonsága szerint. Mi minden nemzetet, minden népfajt szabadnak óhajtunk, ha arra komolyan és igazán törekszik. (Helyeslés szélső balfeiől) Mi tiszteljük mások szabadságát azért, mert becsüljük a maorinkét. (Élénk tetszés és helyeslés szélsőbaljelöl.) Ez a mi politikai pártállásunk, melyet elfoglalunk szemben a nemzetiségi kérdéssel. (Helyeslés szélső balfeiől.) És most, t. ház, beszédem befejezéséül szabad legyen nekem is hivatkoznom a traditióra nem ugyan azon traditióra, melyet az igen t. előadó ur érintett, s a mely egy pártnak a kormányt támogató dicsőségéről tanúskodik; hanem igenis hivatkozom azon traditióra, mely a magyar nemzetet úgy állítja oda a trón zsámolya elé, mint a megtörhetetlen hűség és osztatlan ragaszkodás mintaképét. Ehhez a traditióhoz, ennek a traditiónak a valóságához kétség nem fér. Az áldozatkészség, a teljes odaadás arany betűkkel irvák meg a történet lapjain; de fájdalom! sehol sincs megírva a jutalom, de még az elismerés sem. (Ugy van! a szélső baloldalon.) Pedig nem egyszer, vajmi sokszor történt, a mint a nagy száműzött is egyik emlékbeszédében monda, hogy „a magyarnemzet patakonként ontá vérét és halomra hozá áldozatait oly harczban, mely eredetileg a mienk csak azért vala, mivel hogy királyunké volt." (Ugy van! a szélső baloldalon.) A jelen eset, uraim, analóg eset. A bosnyák harez nem a nemzet harcza. A bosnyák harcz : a dynastia harcza. (Elénk helyeslés a szélső baloldalon.) Nem fogadom el a törvényjavaslatot. (Hosszas élénk helyeslés a szélső baloldalon) Kerekes Ágost: T. képiselőház! (Halljuk!) Tizenöt éve, hogy alkotmányunk sorompói ismét megnyíltak a nemzet előtt; tizenöt éve, bogy a koronázás magasztos tényében fejedelem és nemzet kibékült. Tizenöt évvel ezelőtt mindenki azt reményiette, hogy e nemzetre egy szebb, e gy j°hb kor fog felvirradni. (Halljuk!) Tizenöt év, uraim, egy nemzet életében nem sok, az igaz; de mégis elég arra, hogy az alatt egy nemzet jólétének alapja egy századra kihatóan megvettessék. (Helyeslés a szélső baloldalon.) E helyeit mit látunk, mit tapasztaltunk e tizenöt év alatt? (Halljuk!) Legcsekélyebb reményeink sem teljesültek: kereskedelmünk, a mely akkor volt is, ma pangásban van; gyáriparunk semmivé lett; földmívelésüuk az uzsora és elviselhetetlen adók terhe alatt roskadoz; május 24. 1882 (Ugy van! a szélső baloldalon) legszükségesebb kulturális kiadásainkat csak tetemes államadóssággal és államadósságnak államadósságra halmozásával vagyunk képesek megfizetni. Ez a gazdálkodás Magyarországot odajuttatta, hogy a földérték felére lesülyedvéa, Magyarország, mely még 1867-ben, feltéve, hogy 8 ezer millió forintot ért, ma már csak 4 ezer milliót ér. Ez a mi gazdálkodásunknak, a mi alkotmányos életünknek eredménye. Szóval ez a 15 évi alkotmányos élet a nemzet szenvedéseinek szakadatlan láuczolatát képezte. (Ugy van! a szélső baloldalon.) De mindennél, uraim, ez a 15 év még roszabbat is eredményezett, (Halljuk!) mert kiölte a magyar nemzetnek a parlamentarismusban vetett hitét és bizalmát. Ma, uraim, odajutottunk, hogy a nemzet aggodalommal tekint parlamenti működésünk elé. (Igaz! Ugy van! a szélső baloldalon.) És méltán; mert lapozzák át önök az 1867 óta hozott törvényeket: van-e közöttük csak egy is, mely a nemzetre újabb és újabb terhet ne rótt] volna? (Ugg van! a szélső baloldalon.) Nem méító-e tehát az aggodalom, a kétségbeesés, melylyel a magyar nép működésünknek elébe tekint? (Ugy van! a szélső baloldalon.) Miután mi, a mint mondám, legvitálisabb culturalis érdekeinket is csak államadóssággal fizetjük, annál kevésbbé lehet kedvünk, akaratunk, okunk oly kiadásokat megszavazni, a melyek még nem is a mi érdekeinkben történnek. Megengedem én, uraim, hogy az egyes embernek, a kinek módjában van, szabadságában is áll luxus-kiadásokat tenni, de nemzetnek ezt nem szabad tenni. Egyes embernél is bűnnek tartom az adósságcsinálást, noha az még itt megbocsátható, mert ha egy apának gyermekei meg nem élhetnek valahol, azt az apa mindig mondhatja vigasztalásul : „Fiaim, felneveltelek benneteket; ha Budapesten nem tudtok megélni, majd megéltek másutt". De a nemzetre nem lehet azt mondani, hogy ha itten nem él meg, majd megél másutt, mert 15 milliónyi népet nem lehet a kivándorlásra utasítani. (Éltnk helyeslés a szélső baloldalon.) S tudják-e uraim, mi az az államadósság? (Élénk derültség.) Azt hiszem, hogy tudják. De én meg akarom mondani, hogy fogom fel én az államadósságot. (Halljuk!) Mikor mi államadósságot csinálunk, pl. mikor száz milliós arany-rentét kibocsátuuk és pedig felveszem azt az esetet, hogy 4%-es aranyrentét bocsátunk ki, akkor Magyarországnak négy millió jövedelmét zálogosítjuk el, uem mondom Istóczy szerint, hogy a zsidónak, (Elénk derültség) hanem a hitelezőnek. (Felkiáltások a
