Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ölés májas 23. 1882. 31 szerhelyzetben vagyunk mi is. Nekünk is szükséges, hogy állami és nemzeti érdekeinket biztosítsuk Bosznia alkalmas határos védvonalai felbomlásánál. Vessünk egy pillantást Bosznia térképére és az osztrák-magyar birodalom térképére és tüstént meg fogunk győződni róla, hogy uiily különbözők határvonalaink eonfiguratiója védelmi szempontból az occupált tartományokkal szemben. Vegyük tekintetbe először is a szávamenti vonalat, melynek hossza Báesátol Maljeváczig 380 kilométert, Maljevácztól Buduáig 443, e két vonal hossza 828 kilométer. Ha ezzel szemben vesszük az occupált tartományok határainak vonalát, Szerbia, Ó-Szerbia és Herczegovina irányábau, e határvonal hossza csak 410 kilométer. Tehát levonva az osztrák-magyar birodalom határvonalainak hosszúsági összegéből 410-et, marad 413. — Tehát a védelmi vonal kétszerte rövidebb az occupált tartományokban, mint az osztrák-magyar birodalom határvonala; pl. ha szemlélet alá vesszük a Drina völgyét, azt fogjuk tapasztalni különösen, hogy a jobbparti részről, a terep nem alkalmas a támadásra, mert a balpart uralja a jobb partot, pedig ha az egyik part uralja a másikat, ott az uralt part a támadásra nem alkalmas. Boszniával tehát nem csak, hogy azt nyerjük, hogy a rövidebb védelmi vonal birtokába jutottunk, de azonfelül még azt is, hogy a délszláv népek között a legbátrabbakat és a legvitézebbeket hatalmi körünkbe vonhatjuk. A védelmi vonalnak kiterjedt vagy rövidebb volta nagy különbség a háborúban, mert ha képesek vagyunk felére reducálni a védelmi vonalat, akkor a hadsereget is coneentrált állásba hozhatjuk, a mi által a hadsereg ereje a védelmi vonal rövidség arányával emelkedik, ez pedig a hadi actiónál nagy előny. 1878. évben csak egy elem szegült ellen az occupátiónak és az ellen szükséges volt 200,000 embert mozgósítni, hogy azokat leverje. De föltéve, hogy ha Boszniát elhagyjuk s akkor háború esetére három ellennel fogunk állani szemben, hány százezer embert kell majd azon esetre mozgósítani, hogy esetleg Boszniát occupáljuk, mielőtt az orosz invasió beáll. Ez oly nyilván való tény, hogy nem kell hozzá commentár. De hogy ezen népek rokonszenvét megnyerjük és hogy érdekkörünkbe vonhassuk, szükséges lesz azon politikát, melyet ott eddig követtünk, abban hagyni s egy egészséges, az ottani viszonyokhoz mérten alkalmas politikát inaugurálni. Hogy ezt megtehessük, első teendőnk volna az agrár-kérdés megoldása. Ha ezt megoldjuk, akkor a felkelések eddigi oka elenyészik. Tehát szükséges az agrár-kérdést mielőbb megoldani, még pedig bizonyos vélt jogok mellőzésével s akkor biztosítva lehetünk, hogy ott soha oly forrongások többé nem fognak ismétlődni, mint a mostaniak, mert ha az agrár kérdés megoldatik és a raj ah tulajdon- és birtokjogot nyer s meg lesz győződve, hogy azt tőle senki sem veheti el, csak ha hűtlenséget nem követ el. A földmívelő nép természetében van, hogy ragaszkodik a talajhoz, ha tudja, hogy az övé és semmiféle machinatiókkal nem lehet őt elvinni a kunyhótól, hogy rablóvá legyen, hanem ttízhelyénél marad és őrzi azt a legvégsőig. A mi a politikai közigazgatás megoldását illeti, itt tekintetbe kell venni a nyelv-, vallás-, erkölcsi viszonyokat és szokásokat. Ezen alapon kell a politikai közigazgatást rendezni: hisz t. ház, azon népek nem érettek oly complikált politikai közigazgazgatásra mint mi; ott a politikai közigazgatást igen egyszerűen kell rendezni, de hogy ezt elérhessük, visszatérek arra, a mit Jókai képviselőtársam mondott, hogy ő igenis talált egy elemet, a mely képes volna az ottani lakosságot érdekkörünkbe vonni és erre a horvátokat alkalmasnak találta. De erre példáink vannak. Hajdani királyaink, midőn Bosznia - Herczegovinát elfoglalták, rendesen a horvát bánokat bizták meg azok kormányzásával, így I. Károly Brebier horvátországi bánra, Mátyás király pedig Zápolya Imrére bizta, mert királyaink nagyon jól tudták, hogy a bosnyák viszonyokat csak a horvátok ismerik. Ha ez akkor állott, annál inkább áll ez most. De azt hiszem, ha mi e kérdést komolyan akarjuk megoldani, akkor nekünk ezen ténykörülményeket nem szabad tekinteten kivül hagyni ; és t. ház, ha mi ezt mindjárt megtettük volna az oecupátió után, bizonyosak lehetnénk abban, hogy a lázadás nem ütött volna ki. Mert a horvát bán nemcsak hogy maga részéről közvetlenül, részint pedig közvetve ismeri az ottani viszonyokat, hanem még rendelkezik is oly factorokkal, a melynek segítségével az ottani lakosok teljes r megelégedésére oldotta volna meg a kérdést. Én, t. ház, azon erős meggyőződésben vagyok, hogy nekünk Boszniát minden körülmények közt meg kell tartanunk. Mert vegyük csak azon kérdést, hogy ha Oroszország közt és köztünk megkezdődik a létért való küzdelem, a támadás nem Lengyelországból vagy Erdélyből fog jönni, hanem minden körülmény közt Szerbiából. Ha mi átengedjük Boszniát, akkor avval egyszersmind a legerősebb védvonalat veszítjük el és ha az oroszok befészkelik magukat Boszniába, mi azon a hosszú védvonalon kénytelenek leszünk határainkat védeni az úgynevezett derék szögben, az orosz pedig Boszniából tetszése szerint védvonalainkon átvághatja magát, illetőleg hadsorainkon keresztül tör és a jobb szárnyat Fiúméig, avagy Szőnyig a tengerre szoríthatja és avval a