Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

a 2 109. országos ülés május 23. 1882. jobb szárny hadi actiója be volna fejezve és végre is eapitulálni kénytelen volna. A balszárnynak maradna a feladat megbénítva, az oroszokat döntő csatára elfogadni a Száva és Kulpa mentén és ha itt a csatát veszítenok, akkor második védvonal mögé a Dráván túl kellene visszavonulni és ott a második és utolsó döntő csatát elfogadni és ha ezt is elveszííenők: akkor vége volna az osztrák-magyar monarchiának. Ha mindezek daczára mégis találkoznak, a kik az occupált tartományok elhagyására nógatnak, sőt azt örömest vennék is. És ha azok nem tudják, mit cselekednek, akkor azok maguk vágják a fát nem csak alattuk, hai.em alattunk is, a kik a bosnyák politikát támogatják vagy pedig öntudatosan teszik az agitálást a követett politika ellen csak azért, hogy olcsó népszerűséget szerezzenek. Én igy vagyok meggyőződve és a kérdést ugy adtam elő a mint ismerem és meg vagyok arról is győződve, hogy be fog azon idő következni, a melyben nézetűm érvényesülni fognak. A bosnyák kérdés megoldásához még csak egy szerény megjegyzésem van és ez pedig" az, hogy minekünk nem kell tartanunk az úgynevezett horvát aspirátióktól. Ha találkozik is oly tehetetlen egyén, mint Starcsevics Dávid, a kinek a vak lármájára nem adok semmit, én csak a horvát képviselők többségét és az azok háta mögött álló horvát nemzet akaratát veszem irányadóul szemben velünk. Ezen többség pedig Starcsevicsnak politikáját soha magáévá nem fogja tenni és nálam az az irányadó, hogy ha látom, hogy Horvátországban a többség, melylyel mi közjogi összeköttetésben vagyunk, mily jó érzelemmel viseltetik Magyarország iráni és mily pontosan teljesíti irányunkban az elvállalt szerződési kötelezettséget. Ugy hiszem, hogy eddigelé a többség kifogástalanul teljesítette feladatát szemben velünk. A horvátok továbbá azt is nagyon jol tudják, hogy csak addig élnek és maradnak horvátok, mig Magyarország áll; ha Magyarország megszűnik, megszűnik a horvát nemzet is és Magyarország s a^ magyar nemzet elvesztében lelik sírjukat ők is. Én, őszintén megvallva, bizom a horvátokban, különösen pedig annak többségében; bizoin pedig azért is, mert ismerem, tanulmányoztam azou nép társadalmi viszonyait, ők ép ugy jóakarói Magyarországnak, mint önmaguknak. Épen ezen bizalom kifolyása folytán az occupált tartományok népeik mindenesetre érdekkörünkbe kell vonni; hogy pedig ezt megtehessük, erre a horvát elem a legalkalmasabb: ismerik az ottani viszonyokat, értik az ottani nép nyelvét. Nekünk pedig szükségünk vau arra, hogy ezen tartományok lakóit mentül előbb érdekkörünkbe vonjuk. Mert mint Polit képviselő ur monda, nem sokára bekövetkezik azon pillanat, melyben Oroszországgal meg kell vívni a halálos harczot. Ha tehát ez be fog következni — a mit pedig Polit képviselő ur mond, azt tudjuk, hogy beteljesedik, mert nagyon jól ismeri Oroszország politikáját. Emlékezzünk csak vissza, mit mondott 1874-ben. Azt mondta, hogy keleten fekete pontokat vesz észre, a melyből nem sokára vészthozó felhők tornyosulnak, a melyek az egész keletet el fogják borítani. És a mit állított, az be is teljesedett. És csakugyan 1875-beu kiütött a lázadás, 1876-ban kitört a szerb függetlenségi háború, 1877-ben pedig az orosz-török háború. És hogy megelőzzük azt, a mit most Polit megjósolt, mindenáron arra kell törekednünk, hogy azon népeket érdekkörünkbe vonjuk, ezt pedig csak a horvátok által érhetjük el. Most még pár megjegyzést koczkáztatok az ellenzék részéről felhő mattakra nézve. Onody képviselő ur — sajnálom, hogy nincs jelen —• megütközött azou, hogy az igazságügyminister ur azt mondta, hogy a hadügy czélja a háború. Pedig ugy van, a hadügy bizonyos actiót feltételez. Ebben úgy hiszem, senki sem kétkedik. Miben nyilvánul'? Ez nyilvánul a támadásban és védelemben: és ez a háború fogalma. Ha a képviselő ur azt mondja, hogy a hadügy csak a védelemért van, igen sajnálom, de nem definiálta helyesen a háború fogalmát, mert védelmet támadás nélkül nem lehet képzelni. Veszter képviselő ur tegnapi beszédében azt állította, hogy a középítkezések nem vehetők annak, hogy a hadi költségvetésbe bevonassanak. De hiszen a Boszniában levő középítkezések nem tekinthetők középítkezésnek, mert az ottani csapatok hadilábon állanak; mert a hol a sereg hadi lábon áll, ott csak a hadi actió kivitele érdekében történik építkezés, tehát nem középítkezés, hanem hadiépítkezés az operáló sereg biztosítása tekintetében. A képviselő ur a többek közt azt mondja: „A nemzetiségi differentiák, különösen a reánk s az egész osztrák-magyar birodalomra nézve életveszélyes szlávizmus ártalmatlanná tételére két eszköz volt csak. Az egyik ama centrifugál elemeket jó politika, jó intézmények és erkölcsi fölény segítségével magunkhoz vonzani, vagy ha ez lehetetlen volna, eszélylyel, erővel és ha kell, hatalommal féken tartani." Én nem tudom, mit akart érteni a képviselő ur ez alatt, de hiszen épen ez a kormány politikája és mi épen erre törekszünk Bosznia elfoglalásával; a képviselő ur úgy látszik, nincs tisztában a helyzettel; mert mi is a centrifugál elemeket érdekkörünkbe vonni akarjuk, hol szép szóval, hol hatalommal és mégis mindannak daczára e javaslat ellen van, a melylyel nemzeti létérdekeinket biztosítni véljük.