Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-109

109. országos ülés májas 23. 1SS2. 29 hez. Az egymásmelletti létnek pedig azon formája, a melyre az egész kelet utalva van: az államok szabad szövetkezése. Meglehet, vannak önök között, a kik a birodalmakat szeretik. Monarchikus érdekek alkothatnak birodalmat, de, a mit a valódi szabadság alkot, az nem birodalom, az a szövetség, a melyben megmaradhat a nemzet önállósága, egyénisége, mely a birodalom mellett elenyészik. Itt vagyok t. ház, azon pontnál, a hol szükségesnek tartom beszédemet berekeszteni. A kornak, melyben élünk, nem birodalmak, nem nagyhatalmak és nagyhatalmi állásra, nem a nemzetiségi eszmére, hanem egy új politikai evangéliumra van szüksége: a szabadság és nemzetközi béke evangéliumára. Tudóst van szerencsénk tisztelni a t. igazságügyminister úrban, ki — örömmel veszem — hallgatja beszédemet. Szerintem ez az új politikai evangélium közvetlen kifolyása azon evangéliumnak, laelv a XIX. század előtt keletkezett. Lesz idő, mikor el fogja ismerni és be fogja látni a világ, hogy a kettő között van összeköttetés. Ezen politikai evangélium kifolyása ama másiknak. Hozzáteszem — legnagyobb ártalmára Magyarország érdekének — a delegatiók a keleti népeknek leigázását, önállóságuktól való megfosztását decretálják ; és mert a delegatiók, tekintve Magyarországnak érdekeit a jövőben, egyszersmind vészes háború magvait szórták el: én a delegatióknak jelenben szőnyegen levő határozatait, mint olyanokat, a melyek törvénybe iktatandók leimének, ilyeneknek el nem ismerem és járulok a kisebbség véleményéhez. (Helyeslés a szélső baloldalon.) Mammusich Lázár: T. ház! (Halljuk! Halljuk!) Az idő már annyira előrehaladt és a házban oly hőség van, hogy valóban alig lehet már kiállani. [Felkiáltások a szélső baloldalon: Holnap! Halljuk! jobbfelöl) Én, ha tetszik a t. háznak, elmondom beszédemet, mely körülbelül egy óráig fog tartani. (Halljuk !) T. ház! Nekem nem volt szándékom a bosnyák vitában részt venni; de miután a t. ellenzék az egész kormánypártot provokálta, mintha nem volna bátorságunk nézeteinket előadni, a bosnyák politikát argumentálni, annálfogva én is felszólalok. En, t. haz, azt tapasztaltam, hogy a házban sok szónok beszélt, a kinek talán fogalma sincs Boszniáról és a bosnyák viszonyokról. Engedelmet kérek t. ház, ha azt mondom az ellenzékről, hogy azok között, a kik nem fogadták el a póthitelre vonatkozó törvényjavaslatot, csupán egy van, a ki tisztán ismeri a bosnyák kérdést és a keleti viszonyokat, es pedhi Polit képviselő ár. Sajnálom t. ház, hogy Polit képviselő úr épen most nincs jelen, mert főleg az ő politikai ezéljaival akarok foglalkozni; de j mielőtt ezekre áttérnék, első sorban is kötelességemnek tartom nem a most elmondott megoldási módokra, hanem még a múlt bosnyák vita alkalmával hangoztatott érvekre reflectálni, a melyeket különben most is felhoztak az ellenzéki szónokok. T. ház! Hogy az osztrák-magyar birodalom politikája helyes irányban vezettetett akkor, midőn Boszniát és Herczegovinát elfoglaltuk, ezt majd később ki fogom mutatni. Én ezen politikai irányt állami és nemzeti létérdekünkkel osszehangzónak találom erre vonatkozólag. T. ház ! A február havi bosnyák vita alkalmával Heify képviselő ur volt az, a ki négy megoldási módot proponált. Az első szerint az occupált tartományokból a lázadás megfékezése után egész hadi erőnkkel ki kell vonulni és az occupált tartományokat Törökország hatalmába visszabocsátani. No már t. ház, ha ez megtörténnék, nemcsak hogy az úgynevezett és féltett állami prestiget elveszítenők örökre, hanem a magyar-osztrák birodalom ezen ténye által Önmagát a másodrendű államok sorába degredálná és oly színben tűnnék fel ez a kivonulás, mintha mi arra erkölcsileg kötelezve lettünk volna azért, hogy a nagyobb katastrophát kikerüljük, a mely valószínűleg bekövetkezhetnék. Én t. ház, azt vélem és erősen meg vagyok győződve róla, hogy ezen megoldási mód csak akkor lett volna helyes és indokolt, hogy ha Törökországnak az utolsó katastrófa óta állami és társadalmi viszonyai consolidálódtak volna annyira, hogy legalább hosszabb időre biztosította volna állami létét Európában. Es akkor elhiszem t. ház, hogy az osztrák-magyar birodalom hatalmas szövetségest talált volna Törökországban azon tendentiával szemben, melyet Oroszország a Balkán-félszigeten érvényesíteni és biztosítani akar. De t. ház, máskép áll most a dolog, hogy Törökország nem birta magát consolidálni az utolsó katastropha után. Hogy meddig fog fenállani Törökország, azt előre kiszámítani nem lehet, de hogy sokáig nem, az bizonyos. Ha ezen occupált tartományokat kiszolgáltatnék, azt nem Törökországnak, hanem tulajdouképen Szerbiának martalékul dobnók. He ezt nem kell nekünk közvetve tenni, ha már meg akarjuk tenni, közvetlenül is megtehetjük, mert akkor legalább biztosak lehetünk, a mint azt Polit Mihály t. képviselő ur mondta, hogy azon esetre a királyság és herczegség jó szívű semleges magatartással viseltetnék irányunkban, ha netalán Oroszországgal háborúba keverednénk. No már az ilyen jóhiszemű semlegességben higyjen a kinek tetszik. De én nem hiszek. Daczára annak, hogy Polit képviselő ur megígérte. Véleményem szerint az egész ígéretet, mint phrasist oda