Képviselőházi napló, 1881. VI. kötet • 1882. május 23–junius 10.

Ülésnapok - 1881-120

ISO. országos ülés jnniM 9. 1S82. 289 Magyarország ministerelnöke számot vetve a tárgy komolyságával, fontosságával, avval a hangulattal, melynek létezését tagadni nem lehet, számot vetve azzal, hogy az a kérdés, a mely a ház asztalán fekszik, nemcsak Magyarország: kérdése, hanem kisebb-nagyobb mértékben csakugyan, bármi módon, de európai kérdés jellegét öltötte magára, hogy e kérdés absolute nem arra való, hogy épen akkor, a mikor a mi társadalmunk jelentékenyebben kezd általa érintve lenni, apró eseprő feleselgetések tárgyává tétessék; (Ugy van! a szélső balfelöl) és sajnálom t. ház, de, valamint a minísterelnök urnak első beszédében iosinuatiónál, ráfogásnál egyebet kivenni nem tudtam, ugy a mostani felszólalásában nem találtam semmit arra nézve, a mi a kérdést tisztázhatta volna, a mi egyáltalában a mi érveinkre, legalább azokra, a melyek tárgyilagosak, komolyan a legjobb szándékkal adattak elő, ellenérvül hozattak volna fel, ugy a mint arról a székről meg is várhatjuk, sőt meg is követelhetjük. (H yes íh a szélső baloldalon.) A t

4 ministerelnök urnak első felszólalása arról vádol engem, a ki csekély tehetségem szerint,a függetlenségi párt nevében szólottam, hogy a faji és felekezeti ellenszenv uralkodik rajtunk ; azt mondja, hogy az én beszédem izgató nyilatkozatot tartalmazott volna. De hiszen t. képviselőház, én beszédem bevezető részében azt mondottam, hogy én inkább eltűröm a humanisticus dolgokban a íegtulzóbb idealismus vádját, sem hogy magamra venném az intolerantia vádját. Én ezt határozottan elutasítom. De midőn a t. minísterelnök ur ugy beszél és a t. előadó ur most ugy reílectál; a midőn az egyik egyáltalában ki sem mutatja, hogy ő voltaképen a társadalom kereteinek rendeltetésével, azoknak fejlődésével foglalkozott volna, a másik pedig csupán egy szójátékig tud jutni, határozottan azon tendentiával, hogy az én intellectusomat egy képviselőház előtt compromittálja: akkor engedje meg a t. képviselőház, hogy én a társadalmi kereteknek az én álláspontomból való jelentőségét röviden kifejthessem. (Halljuk!) Az én beszédemnek tendentiája, a mennyiben Magyarország zsidóságára vonatkozott, más nem lehetett és más soha sem lesz, mint csupán a mit jeleztem, hogy az emancipatió által egy határozott természeti állapot teremtetett. Megengedte Wahrmann képviselő ur és megengedte mindenki, hogy a magyarországi zsidóság kebelében csakugyan bizonyos áramlatok uralkodnak. Megengedte mindenki, hogy vannak szabadelvű, szabadon gondolkozó és haladó zsidóink és vannak kevésbbé r haladó zsidóink az úgynevezett orthodoxok. Én megóvni kivánom ezen KÉPVH. NAPLÓ. 1881—84. VI. KÖTET. mozgalmat attól, hogy ez hosszú időkre terjedjen, hogy azon mozgalom új tápanyagot nyerjen oly értelemben, melyek nem, a neológok, nem a magyarosodás, nem a nemzet érdekével találkoznak. Hogy ezt én miért akarom, nem fogom bővebben fejtegetni, mert nem akarom a telectió theoriáját, vagy a faj kiválasztás theoriáját előadni, (Derültség a szélső baloldalon) sem azon hatások összeségét felsorolni, melyet az az emberekre és nemzetekre gyakorol. Hogy Európa számos államaiban a zsidóság typicus tulajdonságaiban évszázadokon át fenn tudja magát tartam, arra nézve elhatározó befolyással az volt, hogy vallásilag a faj tisztaságát követelte és meg is tartotta. Természetes, hogy elő kell állani sok új feltételnek, ha a czól az, hogy a zsidóság sajátságaiból kivetkőzzék és más népekkel egy ethieai alapra helyezkedjék. Mi az t. ház, a mi a czigányban a zene iránti fogékonyságot megőrzi ? A faj tisztaságának megőrzése. Es mi volt az, a mi a némely ó-kori népeknek oly kiváló jelleget kölcsönzött, mint pl. a spártaiaknak, habár oly alakban, a melyet a mostani civilisátió nem tűrhet meg, de az eredmény mégis az volt, hogy a fajnak tisztántartása bizonyos tulajdonságokat eredményezett és megörökített. És ha mi bármely fajt abból a tisztaságból ki akarjuk vetkőztetüi, meg keli lenni azt, a mi az átalakulást lehetségessé teszi. (Élénk helyeslés, ügy van! a szélső baloldalon.) Én, t. ház, Magyarország zsidóságát is csak igy tekintem. Wahrmann Mór t. képviselő ur igen helyesen és jól jegyezte meg, hogy a politikai emancipatió egy határozatába került a törvénymozásnak. Abban a perczben pedig, a melyben a határozat meghozatott, a politikai emancipatió is érvényre emelkedett* De nem ugy van a dolog a társadalmi emancipátióvai. Az egészen más tekintetek alá esik. Itt át kell gyúrni az egész embert, annak jelleme, gondolkozásmódja, sőt még külső megjelenése szerint is. Ez nem lehet egy határozat, vagy egy perez feladata, még egy emberöltő feladata sem. És midőn én ezen dolgokról szólok, nem nézek csak addig, a meddig a t. ministerelnök ur, vagy a t. előadó ur, t. i. a legközelebbi határozat hozataláig, vagy a megyei gyűlésig, hanem tekintek oly messzire, a hova ezen kérdésben tekinteni a nemzet érdeke, a nemzet jövője követeli. (Élénk helyeslés a szélső baloldalán.) A t. előadó ur azzal vádol minket, hogy mi határozati javaslatunkban ellenmondásokba keveredünk s hogy ő azt nem érti, miért nem fogadjuk mi el a kérrényi bizottság határozati javaslatát. Ha nem is az egész parlament, mert hisz 37